Századok – 1982

Folyóiratszemle - Udalcova; Z. V.–Sapov Ja. N.–Gutnova Ja. V.–Novoszelcev A. P.: Az Óorosz állam – mint a civilizációk találkozásának szintere 1135/V

FOLYÓIRATSZEMLE 1135 Európa latin kultúrája, a Kelet arab-iszlám jellege mellett önálló szláv civilizáció formálódott a 9-12. század során. Beilleszkedett Európába, de számos sajátos (pogány) vonást ó'rzött meg. Kimutatható ez a jogi felfogásban, ahol a szokásjog elemeinek továbbélése figyelhető' meg. A továbbiakban a szerzők részletesen elemzik a különböző kultúrhatások szerepét, jelentőségét a Kijevi Oroszország életében. Elsőként a bizánci hatásokat vizsgálják. Mint ismeretes, a történeti irodalom ellentmondásosan értékelte Bizánc gazdasági, politikai és kulturális szerepét a keleti szlávok fejlődésében, kultúrájuk formálódásában. Végletes álláspontok fogalmazódtak meg. Egyesek meghatározó jelentőségűnek, ill. feltétlenül pozitívnak ítélték a bizánci kultúra kisugárzását, mások alábecsülték jelentőségét, retrográd szerepet tulajdonítottak neki. A legújabb kutatási eredmények alapján a szerzők középutas álláspontra helyezkednek, s úgy vélik, hogy mindenekelőtt a korszakban meghatározó egyházi kultúra fejlődésében alapvető jelentőségűek voltak a bizánci hatások. Egyidejűleg hangsúlyozzák, hogy befolyásuk mértéke térben és időben különböző volt. A templomépítészet és a díszítőművészet példájával érvelnek, s Kijev, Csernyigov, Novgorod építészeti emlékeit elemzik. Míg Kijevben és a délebbi városokban szinte kizárólagos volt a bizánci hatás, addig Csernyigov, ül. a nyugati városok templomai európai hatásokat is tükröztek. Novgorod, ül. az északkeleti egyházi központokban viszont a helyi hagyományokkal ötvöződtek a külső hatások, amely helyi kulturális örökség mindenütt és minden kulturális területen jelen volt. A legjobb példát erre az ikonfestészet szolgáltatta, a korszakban ugyan alárendelt világi jellegű alkotások viszont egyértelműen bizonyították. Míg a bizánci hatást alapvető jelentőségűnek minősítették a szerzők, addig az európai hatások mérsékelt szerepét állapítják meg, összhangban a kapcsolatok intenzivitásával, s rámutatnak a kölcsönösségre, azaz a keleti szláv kultúra visszahatására. Érvényes ez mindenekelőtt az irodalmi alkotásokra. Ugyanakkor a német mesterek szerepe az óorosz állam északnyugati felében vitathatatlan, mint ahogy a román stílusjegyei is fellelhetők. A közel- és közép-keleti, elsősorban arab és perzsa hatás nem épült be integránsán az óorosz kultúrába. Végül a Kijevi Oroszország és a szomszédos nomád népek viszonyát, kulturális kölcsönhatását értékelik a szerzők. Megállapításuk szerint elsősorban a fegyverkészítés terén gazdagították a keleti szláv civilizációt a kunok és a besenyők. Igaz, ebben az esetben közép-ázsiai értékek közvetítéséről volt szó. Befejezésül ismételten rámutatnak az eredeti keleti szláv kultúra jelentőségére, kisugárzására, de egyúttal a külső, mindenekelőtt a bizánci hatás jelentőségét is hangsúlyozzák. (Voproszi isztorii, 1980. 7. szám 41-60. I.) M. GHEORGHE ANGHEL : MOLDVA KÖZÉPKORI VÁRAI ÇTEFAN CEL MARE IDEJÉBEN Moldva Çtefan eel Mare idejében gazdasági, politikai és kulturális virágzásának időszakát élte. Ez főként a vajda személyének volt köszönhető, aki fél évszázadon keresztül feltartóztatta a török benyomulását Közép-Európába. Çtefan eel Mare-nak a 15. század egyik legnagyobb katonai erejével kellett felvennie a harcot. Konstantinápoly (1453) és Nándorfehérvár (1456) elfoglalásakor a törökök különlegesen nagy hatású tüzérségi fegyvereket használtak, melyekkel szemben a balkáni várak nagy többsége gyengének bizonyult. Délkelet-Európában az egyre erősödő török fenyegetés idején jelent meg Çtefan eel Mare, Moldva uralkodója, akinek sikerült megállítani a török expanziót részben jól szervezett, 40 ezer emberből álló hadseregére, részben pedig a megerősített vagy újjáépített várrendszerekre támaszkodva. Stefan eel Mare a már meglevő várak és erődítmények megerősítésével, valamint újak létrehozásával igyekezett biztosítani az ország védelmét. Moldva ekkor élte építészetének egyik legvirágzóbb korszakát. Roman, Soroca és Bfrlad új erődítményei, valamint Suceava, Neamfi, Hotin, Cetatea Alba és Chilia újjáépített régi várai segítségével a vajda jól felszerelt védelmi rendszert épített ki. A legtöbb vár az országhatáron épült, de az ország belsejében is jól megerősített várak voltak (mint pl. a főváros, Suceava), melyek az uralkodó biztonságát szolgálták.