Századok – 1982

Folyóiratszemle - Bemutatjuk a Geschichte und Gesellschaft c. folyóiratot 1131/V

1132 FOLYÓI RATSZEMLE zációs funkciói differenciálódnak és különböző mechanizmusok hatására újra kombinálódnak. Evolúció alatt tehát az említett mechanizmusok összjátékából kikerekedő struktúraváltozások történelmi sorozatát érti, s az egyes társadalmak fejlődése szempontjából azt tekinti sorsdöntőnek, hogy milyen fokon képesek az említett újrakombinációt végrehajtani. Althuser nyomán felveti a forradalmi helyzet kérdését, s azt olyan „felüldeterminációként" (Überdetermination) fogadja el, amikor többféle ellentmondás összejátszása folytán csak egyetlen történeti akció (októberi forradalom), vagy egy sem (wilhelmi Németország) lehetséges. Jürgen Habermas szintén elhatárolja magát a világtörténetet a kezdetektől napjainkig egységes folyamatként értékelő felfogástól, és Ernst Schulin nyomán az általános struktúrák tipológiai összehasonlítását részesíti előnyben. Luhmann eljárását azonban elveti, mert úgy véli, hogy ez a cselekvéselméleti alapproblémákat a rendszerelmélet eltúlzott érvényesítésével kívánja feloldani. Habermas számára a társadalmi evolúció olyan makrófolyamat, amelynek hordozói a társadalom és a benne integrált cselekvő szubjektumok. „A történetírás szociologizálásá"-nak híveként az események ábrázolásában nagy egyéniségek helyére a kollektív szereplőket kívánja állítani, melyek cselekvőképességüket (Interaktionsbegriff) a csoport tagjaként nyerik el, s amelyek együttesen alkotják azt az interakciós hálót (Interaktionsnetz), amely egyéni cselekvéseik körét meghatározza. A Geschichte und Gesellschaft megjelent köteteinek egy része a modernizáció egy-egy térségre, ill. meghatározott időszakra jellemző sajátosságait mutatja be, míg a másik „műfajhoz" tartozók a társadalomtörténeti kutatások egy-egy önálló részterületének aktuális problémáit ismerteti. A továbbiakban az első kategóriába sorolt füzetekről próbálunk vázlatos képet rajzolni, a második csoporthoz soroltakat az ismertetés végén tételszerűen közöljük. (Itt jegyezzük meg, hogy az 1977/1, 1980/1, és 1980/2 füzetek, ún. „Mischheftek", nem tematikus számok, így azok bemutatásától eltekintünk.) Az európai modernizációs folyamat kezdeteinek problematikáját R. v. Dülmen: Struktur der Früheren Neuzeit (1981/1) с. kötete dolgozza fel. A középkorból az újkorba való átmenetről, mint a modernizáció alapkérdéséről R. v. Dülmen megállapítja, hogy az Európa hegemoniális szerepét megalapozó váltás nem egységes, harmonikus, általános érvényű folyamatként játszódott le az egész kontinensen, hanem azt megszakítások, ellentmondások, konfliktusok jellemezték. A modern kor kezdetét a modern individualizmus felülkerekedésével, a reneszánsz és a reformáció megindulásával hozza összefüggésbe, a döntő áttörést a 16/17. századra teszi, amikor is lejátszódott a feudális gazdálkodás átalakulása, megteremtődtek a kora-újkori rendi állam alapjai, és kialakultak azok a territoriális államok, melyeket az abszolút uralkodók és a rendek együttműködése, a rendek depolitizálása, s a fejedelmek meghatározó sokoldalú irányító szerepe minősítette. A modernizációs folyamat megindulásának egyik kulcskérdése az ún. „Frühindustrialisierung" (korai iparosodás), melynek német sajátosságait Richard H. Tilly összeállítása (1979/2) vizsgálja. A szerkesztő az előszóban leszögezi, hogy a Frühindustrialisierung a gazdaság- és társadalomtörténet azon szakasza, amelyben megkezdődött az új technika, főleg munka- és energiatermelőgépek bevezetése, s amelyet a termelékenység emelkedése, a termelés relatív növekedésének megindulása jellemzett. A korai iparosodás így az ipari forradalommal rokon, de azzal nem identikus kategória, pontosabban az ipari forradalom jellemző struktúraváltozások előkészítésének fázisa. (Pl. a gyors tőkeakkumuláció útjában álló társadalmi és politikai akadályok megszüntetése.) A jelzett folyamat Németországban a 18. sz. végétől a 19. sz. közepéig húzódott, kibontakozását az angol minta, valamint az angol gazdasági kapcsolatrendszer jelentős mértékben befolyásolta. Tilly kötetéhez kapcsolódik Eckart Schremmemek az 1980/3 szám Diskussionsforumában megjelent Industrialisierung vor der Industrialisierung с. hozzászólása. Szerző szerint a korai iparosodás az iparosodás hosszú távon kibontakozó kezdeti szakasza, amely Németországban a merkantilista manufaktúrák elteijedésétől az újkori gyárak megszületéséig tartott, s fő hajtóerejének a vidéki üzem bizonyult. A cikk ismerteti Franklin F. Mendeck felfogását (vö. The Journal of Economic History, 1972.) mely az iparosodást két alperiódusra (1. Protoindustrialisierung; 2. maga az ipari forradalom) osztrja. Protoindustrialisierungnak nevezi azt az időszakot, amelyben a vidéki háztartásból kinövő, immár piacra is termelő üzem szerepé meghatározóvá válik, s a megjelenő forgótőke közreműködésével megteremti a nagy ipari áttörés gazdasági-társadalmi előfeltételeit. Kriedte és Medich elveti Mendeck Protoindustrialisierungról vallott, azt az iparosodás első szakaszaként minősítő tézisét, mivel szerintük az nem más, mint a feudalizmus