Századok – 1982

Történeti irodalom - Fux Kornél–Hölgyéné Angelotti Zsuzsanna: Magyar pénzérmék és papírpénzek (Ism.: Búza János) 1117/V

TÖRTÉNETI IRODALOM 1117 FUX KORNÉL - HÖLGY ÉNÉ ANGELOTTI ZSUZSANNA : MAGYAR PÉNZÉRMÉK ÉS PAPÍRPÉNZEK. TÖRTÉNELEMSZAKKÖRI FÜZETEK 14. Budapest 1981. Tankönyvkiadó, 104 1. Éppen másfél évtizeddel ïzelô'tt a szaktudomány neves művelője,1 majd nem sokkal később gyakorló pedagógusaink egyike2

a Századok lapjain hívta fel a figyelmet arra, hogy a pénztörténet, illetve a numizmatika igen szerény helyet foglal el alsó- és középfokú oktatásunkban. A „Történelemszakköri Füzetek" 14. kötete - mint Szabolcs Ottó bevezetőjéből kitűnik - sokoldalú didaktikai megfontolás eredményeként született, s a tagadhatatlanul fennálló hiányt kívánták vele csökkenteni. Első pillanatásra Fux Kornél és Hölgyéné Angelotti Zsuzsanna könyve meg is felel a várakozásnak, a tartalomjegyzék átgondolt felépítésre vall, a szerény terjedelem ellenére is bőséges a tényanyag, sőt egyes részek már-már túlzsúfoltnak tűnnek. A mennyiségi aránytalanságok azonban másodlagosak lennének, ha tárgyi tévedések, vitatható értelmezések nem kerültek volna a szövegbe, terjedelmi okokból csak néhányat emelünk ki közülük: pl. „A forintot utóbb számítási pénzként is alkalmazták Európában, és minden 100 dénárt, vagyis egy aranyforintot kitevő értéket vagy pénzmennyiséget magyar forintként jelöltek. (Hazánkban említették kamarai forintnak is)." (18. o.) Az idézetből, s a könyv további részeiből sem derül ki, hogy szerzők mely területre, s mely időszakra tekintik érvényesnek e megállapításukat? A számítási pénzek ugyanis eléggé változatosak voltak Európában, és a magyar aranyforint átvételéből, illetve a mintájára vert aranyak forgalmazásából még nem következik szorosan, hogy a 100 dénáros számítási forint rendszerét is átvették volna, már csak azért sem, mert a „kamarai", vagy „magyar" forint Magyarországon sem mindenütt volt kizárólagos számítási pénz. A kamarai forint valóban 100 dénárból „állt", de egy aranyforint értéke gyakran meghaladta - néha többszörösen - a 100 dénárét, így a 100 dénár = 1 aranyforint = magyar forint csak meghatározott időszakban tekinthető igaznak. Az ismertetett pénzek között jelentőségének megfelelő teret kapott a tallér, korrekciók nélkül azonban e szövegrész sem áll meg. Etimológiai pontatlanságnak tekinthető a „Guldengroschen" utótagjának a „groß" szóból való közvetlen eredeztetése, a „Groschen" a grossus (crassus) szóra vezethető vissza, s kezdetben német nyelvterületen is „dicke Münze" (kövér, vastag pénz) volt a jelentése. A tallér nevének számos variánsát ismerhetik meg az olvasók, a névváltozatok terén szinte nem is illő kiegészítésre törekedni. Említésre méltó viszont, hogy a francia „écu" - mint pénznév -évszázadokkal megelőzte a tallért, s 1641-ig aranypénzek nevében szerepelt, ez időtől kezdve valóban tallért jelölt akkor, ha „écu d'argent"-nak, vagy „écu blanc"-nak írták. Ugyancsák tallért jelentett a ,jocondal", de nem általában, hanem a könyvben is említett „Joachimstaler" francia neve volt. Az „écu" (pontosabban „écu d'argent") és a Jocondal" név nem szinonima tehát, hanem két — méretben, szín- és nyerssúlyban, valamint keletkezési időben is jócskán - eltérő tallért takart. A, hollandiai oroszlános tallérok valóban kisebb súlyúak voltak, de csak színsúlyban, amely 20,76 g ezüstöt nyomott, nyerssúlyuk azonban megközelítette az imperiális tallérokét, ezzel a hasonlósággal vissza is éltek a mindennapi pénzforgalomban ott, ahol lehetőség nyüott rá. Az oroszlános tallér nemcsak „ .. . a gyarmatok járatlan bennszülött kereskedői részére készült. . .", hanem a Baltikumtól a Török Birodalomig Kelet-Közép-Európa számos területén futott be kétes értékű karriert, s a 17. század második felében igen elterjedt tallérfajta volt Erdélyben, de a hódoltság területén sem volt ismeretlen. Ezzel kapcsolatosan szívesen olvastunk volna arról, hogy milyen hatást gyakorolt pénzforgalmunkra a török uralom? Történelemszakköri füzetről lévén szó, gyakorló pedagógusaink nyilván elvárják azt, hogy a mű kapcsolódjon a tananyaghoz, tapasztalataikról feltehetően beszámolnak módszertani folyóiratainkban, ezért ilyen jellegű értékelésre nem vállalkozhatunk. Gazdaságtörténeti nézőpontból közelítve egyes 1Huszár Lajos: A numizmatikai anyag jelentősége az oktatásban. Századok 1966. 1300-1306. 2 Tölgyesi József: Numizmatikai ismeretek az általános iskolai történelemoktatásban. Századok 1969. 762-768.