Századok – 1982

Történeti irodalom - A szeged középkori Acta tíz éve (1971–1980) (Ism.: Blazovich László) 1118/V

1118 TÖRTÉNETI IRODALOM 1118 részekhez, pl. a pengőről írottakhoz, úgy véljük, hogy a könyv nem segíti elő a tananyag megértését, sőt félő, hogy zavart okoz: pl. „Sikertelenül próbálták központi intézkedésekkel (az állami alkalmazottak fizetésének rendeleti csökkentése, elbocsátások) a pénz romlását megszüntetni." (90. о.) A gazdasági világválsággal kapcsolatos idézetből inflációra lehet következtetni, IV. osztályos középiskolások viszont agrárollóról, illetve az iparban és a mezőgazdaságban is megfigyelhető - bár kétségtelenül eltérő mértékű - áresésről tanulnak. Ténykérdés, hogy a gazdasági világválság hatására nálunk sem volt ismeretlen a pénzügyi és hitelválság, de ezek nem pénzromlásban, hanem pénzhiányban jelentkeztek, köztudott továbbá, hogy a velük kapcsolatos széles körű állami beavatkozási intézkedések nem voltak teljesen sikertelenek. A szokottnál is több elírás található a kötetben, illetve feltételezhető, hogy a „gyors közzététel" kedvezett a „sajtóhiba ördögének", pl. a tallérok őseit nem Halléban, hanem az Innsbruck melletti Hallban kezdték el vemi; a Schlick (nem pedig Schlik) grófok tallérjai 1518-ban jelentek meg; az első „ducatone" spanyol égisz alatt, de Milánóban született 1551-ben, Hollandia is átvette e pénzeket, egyes időszakokban 100 000-es nagyságrendben verték a ducatont, de a tallér holland neve „daalder". Az igen szerényen mért forrásmunkák szerzői közül Huszti Ernő neve ugyancsak alapos elírással (Hiszti, sic!) került a füzetbe, érthetetlen egyébként, hogy miért nem említették a szerzők F. Fejér Mária-Huszár Lajos könyvét; ha valahol, akkor itt kellett volna felhívni rá a figyelmet: „A Magyar Numizmatika Bibliográfiájá"-ra (Akadémiai Kiadó, Budapest 1977. 322.) Fentiek alapján nyilvánvaló, hogy a recenzens nem kis szkepszissel tekint az ismertetett mű bevezetőjének záró soraira: „örvendetes, hogy a Tankönyvkiadó nagy sikerű Történelemszakköri Füzetek sorozata ezzel a kötettel folytatódik, amely nemcsak a szakkörök, hanem az egész történelemtanítás számára jelent komoly segítséget olyan anyaggal, amely eddig hiányzott megújuló történelemtanításunk különben viszonylag gazdag tárházából. Épp a szakkörökön túlmenő jelentősége miatt vállalkozott a jelen »középtávú« korszerűsítés roppant tankönyvigényei miatt túlterhelt Tankönyvkiadó ennek a könyvecskének gyors közzétételére." (8. o.) Nos az ismertetett könyv elmaradt a „Történelemszakköri Füzetek" korábbi köteteinek szakmai színvonalától. Numizmatáink szakszerű kritikája, illetve alapos átdolgozás nyomán szolgálhatja megújuló történelemtanításunk ..." ügyét. ., A SZEGEDI KÖZÉPKORI ACTA TÍZ ÉVE (1971-1980) Tallózva a szegedi József Attila Tudományegyetem Acta Historica-jának utóbbi tíz évben megjelent számai között, örömmel fedeztünk fel tizenegy középkori kötetet. Csendben keltek életre és nőttek, vastagodtak több könyv terjedelművé az egymás után soijázó tomusok. Ma már évenként megjelenő medievista folyóiratként is tekinthetjük e sorozatot, mint a szegedi középkor-kutató történeti műhely termékét. Az egy-egy korszakot, témát - átfogó igénnyel - feltáró tanulmányok, disszertációk, könyvek készültét jelző cikkek, részpublikációk, forrásközlések mozaikdarabjaiból -összerakva őket - jól elemezhető kép alakul ki. Földrajzinév-gyűjtemény, történeti földrajz, országos történelem és helytörténet, bizantinológia és ideológia-történet, filológia és fonáspublikáció adják a színeit e palettának, amelyet a 6. és 14. század határol. Súlyát tekintve ismertetésünk élén kell megemlítenünk a szerzői munkaközösség, Kristó Gyula - Makk Ferenc - Szegfű László, által készített Adatok „korai ' helyneveink ismeretéhez I-II. című munkát. (44-45. tomus) A mű iránti nagy érdeklődést a tudomány körében számos megjelent ismertetés és recenzió bizonyítja. Egy sereg diszciplína: település- és névtudomány, történelem, nyelvészet és régészet, valamint a földrajztudomány művelői forgathatják haszonnal e köteteket. Ezen alkotás igazi súlyát és jelentőségét medievisztikánkban a nyelvtudomány képviselői részéről adandó, egyre késő értékelés döntően meghatározná. A földrajzi nevekkel kapcsolatosan mindaddig a szerzők által képviselt álláspont lehet a kutatók számára irányadó: a földrajzi névanyag forrása a történettudománynak, felhasználásakor azonban kellő kritikával kell élniük a kutatóknak. Részint eme adattár összeállításának tapasztalatai, részint az utóbbi két évtizedben fellendült helynévkutatás felmerülő gondjai serkentették Kristó Gyulát a Szempontok korai helyneveink törté-