Századok – 1982
Történeti irodalom - III. Béla emlékezete. A szöveganyagot válogatta; fordította; a bevezetőt és a jegyzeteket írta Kristó Gyula és Makk Ferenc; a képanyagot Marosi Ernő válogatta (Ism.: Szegfű László) 1103/V
1104 TÖRTÉNETI IRODALOM 1104 királyról, Barbarossa Frigyesről, vagy a Kézai által írt) részletei. A magyar király oklevelei váltakoznak pápai, bizánci, dalmát és Johannita-rendi diplomákkal. Legendarészletek (rilai szt. Iván), a somogyvári formuláskönyv néhány sora, (bizánci és spalatói) zsinati végzések, jövedelemösszeírás, istenítéleti jegyzőkönyv tétele, cseh történetíró, londoni kanonok és német minnesänger írásai, királyok és császárok, keresztes vitézek és pápák levelei, retrospektív források és rétori beszédek részletei, sőt még egy téglába vésett felirat is színesíti, gazdagítja a válogatást. A szemelvények kronológiai sorrendet követve végigkísérik Béla életútját gyermekkorától Bizáncba kerülésének körülményéig. Jól szemléltetik részvételét a császárváros politikai életében és a magyar végeken folyó csatározásokban, jelölését a görög birodalom trónjára, s meredeken felfelé ívelő karrierjének hirtelen megtörését e terv elejtésével. Részletes információkat nyerünk magyar királlyá emeléséről, hazai fogadtatásáról, az egyház személyével kapcsolatos elvárásairól, s arról a pártütésről, amelyet saját édesanyja egyetértésével testvéröccse, Géza herceg, szervezett ellene. Számos dokumentum enged bepillantást az uralkodó külpolitikai boszorkánykonyhájába, melyek alapján megvilágítást nyer a pápasághoz fűződő viszonya, állásfoglalása az invesztitúra-harcban, a bizánci udvarral kapcsolatos - olykor véd- és dacszövetségnek is beillő - politikája, a III. keresztes hadjárattal összefüggő akcióinak sora, az az erőfeszítés, amelyet „öröksége visszaszerzésére" és Dalmáciának (Velence ellenében) a magyar korona hűségén való magatartása érdekében kifejtett, avagy törekvése a magyar feudális terjeszkedés balkáni és északkeleti irányú kibontakoztatására. Nyomon követhetők gazdasági és pénzügyi intézkedései, hatalmas jövedelmének forrásai, nagyvonalú adományozásai, amelyek az egyszerű telepesi birtoktól egész vármegyéig terjedhettek, de lehettek donációinak tárgyai vámok, vásárok, sóadományok, más kiváltságok is. Néhány dokumentumból kiderülnek legfontosabb társadalompolitikai elképzelései: egyes rétegek felemelésére, mások alávetettségének véglegesítésére hozott határozatai. Egyházi ügyekben kiadott jogorvoslata, a hazai papi viszályokban tanúsított viselkedése, egyházalapítói és -szervezői munkája, hazai (I. László) és külhoni (rilai szt. Iván) szentek kultuszának ápolása, szerzetesrendek (ciszterciták, baziliták, johanniták stb.) vagyonának gyarapítása egyaránt fókuszba kerül, de nem sikkadnak el a hazai írásbeliség elrendelésének, az iskolázottság fokozására tett konkrét lépéseinek, nagyszabású építkezéseinek, személyes és családi kapcsolatainak, a trónutódlás kérdésében kifejtett cselekedeteinek dokumentumai sem. Néhány haláláról értesítő szemelvénnyel, s a hálás (de olykor tudatlan) utókor visszaemlékezéseiből kiragadott példákkal zárul a kötet. A fenti áttekintés is igazolhatja, hogy a gyűjtemény olyan pontos, részletes, lényegre törekvő és jól árnyalt, karakterisztikus képet fest az uralkodóról, amilyet talán kortárs életírója - ha ettől a sors meg nem fosztja - sem lett volna képes korunkra hagyományozni. A dokumentumok közül egyet-egyet Érszegi Géza, Font Márta, Geréb László, Makkai László, Moravcsik Gyula és Pais Dezső fordításában közöl a kötet, de a magyarra való átültetés igen fáradságos munkájának oroszlánrészét (kb. 90%-át) a szerzők végezték el magas színvonalon. A jegyzetanyagon érződik, hogy a terjedelmi korlátozás csak a legszükségesebbek számbavételét tette lehetővé. A szűkszavú tájékoztatók néhány esettől eltekintve (pl. Albericus, Ansbertus, Magnus presbiter életrajzi adatai elmaradtak) így is kiválóan eligazítanak a legszükségesebb tudnivalókban. Kiemelést érdemel az a ritkán megvalósuló, de itt következetesen alkalmazott gyakorlat, hogy a könnyebb lokalizáció érdekében a középkori helységek manapság használatos nevét is feltüntetik. A '.otetet pontosan kimunkált mutató egészíti ki M. Kiss Julianna gondozásában. Sajnos, az összeállítás puritán egyszerűséggel csak a dokumentumok névanyagának közlésére szorítkozik. Emiatt megnehezül kissé a dolga annak az olvasónak, aki az egyes dokumentumokról alkotott szerzői véleményekre is kíváncsi (pl. Caba comes neve csak a 85. oldalon szerepel a 31. dokumentumban, ugyanakkor az előtanulmány 14., 26. és 28. oldalán is szóba kerül). Mivel a bevezető, a jegyzetek és a dokumentumok címanyagának beépítése esetén is csupán tételenként néhány kétjegyű szám beírásáról lenne szó, ami nem növelné lényegesen a terjedelmet, megfontolandó a mutató ilyetén kibővítése egy második kiadás esetén. Világosan tagolt, jól áttekinthető, ügyes szerkesztésű a mű, talán éppen azért furcsállottunk néhány szembeötlő apróságot. A kötet 66 tételre tagolva 74 forrásrészietet idéz. Nyolc forráshely tehát alárendelt helyzetbe került, gyanítjuk, abból a megfontolásból, hogy ugyanazon ügyről szóló különféle tudósítások egyetlen szám alatt szerepeljenek. Ez szerintünk indokolatlan, mert pl. a Béla trónra lépéséről hírt adó, négy részletből összeállított 10. tétel is tovább finomítható lett volna,
