Századok – 1982

Történeti irodalom - Frojanov; I. Ja.: Kijevszkaja Rusz. Ocserki szocialno-polityicseszkoj isztorii (Ism.: Szvák Gyula) 1098/V

1100 TÖRTÉNETI IRODALOM 1100 (vallási), kereskedelmi, gazdasági centrumok. S bár a korszak végéig megőrzik mezőgazdasági arculatukat, a 11. század második felétől kezdve a kézműipar centrumai is lesznek. Ez utóbbi korszakban figyelhető meg a városi struktúra differenciálódása is, amikor a városköztársaság élén álló „főváros" vonzáskörzetében több kisebb város is kialakul, és a mezőgazdasági területtel együtt ezek alkotják a tulajdonképpeni városköztársaságot. L. V. Cserepnyin I. Ja. Frojanov előző könyvével kapcsolatos reflexióiban többek között azt vetette a szerző szemére, hogy hiányzik könyvéből a társadalmi-politikai problematika. I. Ja. Frojanov, hogy elkerülje a mostani könyvével kapcsolatban a hasonló bírálatokat, jelezte, hogy a társadalmi harcok történetével, az óorosz társadalmi rendszer széles ívű rajzával csak tervezett harmadik könyvében foglalkozik. Mindebből viszont az következik, hogy összefoglaló bírálatot I. Ja. Frojanov művéről csak „trilógiája" utolsó kötetének ismeretében adhatnánk. Talán most sem túlságos merészség azonban annak a véleményünknek hangot adni, hogy a Kijevi Rusz gazdasági-társadalmi-politikai történetének ilyen szétválasztása némely esetben bár technikailag megoldható, az érvelésben egyoldalúságra vezethet, bizonyos megállapítások így igen pőrén és kinyilatkoztatásszerűen hangozhatnak. Ezért tűnhet például eléggé féloldalasra sikerültnek az óorosz városokról szóló tanulmány, amelyben ugyan a szerző teljesítette az általa választott feladatot, de amelynek csupán társadalmi-politikai szempontból való megközelítése nem hozhat meggyőző megoldást. I. Ja. Frojanov - a lehetséges bírálatokat elkerülendő - még egy „biztonsági szelepet" iktatott művébe. Ez a speciális orosz „ocserk" terminussal jelölt műfaj-megnevezés. A címben felbukkanó „ocserk" általában mint megszorítás szokott funkcionálni, amely arra utal, hogy a szerző a cím által jelölt keretek között nem a teljességre törekszik. Ezen belül is lehet azonban egy problémakör legfontosabb összetevőinek szisztematikus kifejtésére vállalkoznia (ezt tette I. Ja. Frojanov első könyvében), de lehetséges egy kiragadott rendező szempont által összefűzött tanulmánysort is közreadnia. Utóbbi esetben a szerző ezt a műfajt választotta, aminek következtében tulajdonképpen koncentrikus köröket hozott létre egy probléma körül. Érthetően sok így könyvében az ismétlés — sokszor a minden egyes fejezetet elindító historiográfiai áttekintést is funkciótlannak tartjuk. I. Ja. Frojanov közismert alapossági filológus történész, aki nemcsak jól ismeri, de mindig korrektül is kezeli a forrásokat. Attól tartunk azonban, hogy az általa tanulmányozott kor természetéből adódóan e könyvében többször is erőszakot kellett tegyen magán. A fejedelmek korai történetéről szóló részben pl. I. Ja. Frojanov erőteljesen támaszkodik Engels munkáira. Mi egy kicsit fordítottnak érezzük a sorrendet. Nagyon várnánk a korai orosz történelemből azokat a forrásokat, amelyek alátámasztják Engels által az őstársadalmakról leírtakat, de utóbbiakat nem tarthatjuk elegendőeknek a hiányzó források pótlására. Általában is elmondhatjuk, hogy I. Ja. Frojanov kötete -erősebben, mint az előző - kritikai oldalával tűnik ki. Kérdésfeltevéseivel, a megcsontosodott történetírói sztereotípiák elleni fellépésével az esetek legnagyobb többségében csak egyetérthetünk. Most azonban, mintha a pozitív kifejtés tekintetében mérsékeltebb célokat tűzött volna ki magának. Egyetemestörténeti analógiáit pedig kifejezetten vitathatóaknak tartjuk, s talán joggal vélünk eleve reménytelennek olyan megoldási kísérleteket, amelyek az óorosz fejedelem és druzsina természetének taglalásakor gyakorlatilag nem emlékezik meg a varég-problémáról. Kevésbé keresi a miérteket, inkább leír eseményeket, így az általa rajzolt kép sokszor kissé statikusnak hat. Fő megállapításaival nehéz vitatkoznunk, hiszen általában nagy bizonyító apparátust vonultat fel mellettük, és a konstrukcióját összetevő alkatrészek is szervesen, logikus egységet alkotva egészítik ki egymást, ám mindez még mindig nem záija ki, hogy egy más szempontokat előtérbe állító megközelítéssel nem jutnánk hasonlóan meggyőző - és ugyanúgy hiányérzetet keltő - végeredményre. Amilyen hézagos forrásaink vannak pl. a vecsékről és az óorosz városi életről általában, nem tartjuk érthetetlennek, hogy híveket tud szerezni magának az a nézet is, amely nem a nép szerepét domborítja ki ebben az összefüggésben. Ezzel egyúttal annak a benyomásunknak is hangot adunk, hogy I. Ja. Frojanov - a vita logikájából fakadóan - most túlságosan saját elképzeléseire koncentrált, s ha annak idején B. D. Grekov a feudális vonásokat kereste a Kijevi Ruszban, most ő a „feudalizmus előttieket". Valószínű, hogy a valóság ennél összetettebb volt, ami viszont komplexebb megközelítést igényelne.