Századok – 1982

Történeti irodalom - Frojanov; I. Ja.: Kijevszkaja Rusz. Ocserki szocialno-polityicseszkoj isztorii (Ism.: Szvák Gyula) 1098/V

TÖRTÉNETI IRODALOM /. JA. FROJANOV: KIJEVSZKAJA RUSZ. OCSERKI SZOCIALNO-POLITYICSESZKOJ ISZTORII Leningrad, 1980. 256.1. TANULMÁNYOK A KIJEVI RUSZ TÁRSADALMI-POLITIKAI TÖRTÉNETÉBŐL Az Oroszország régebbi időinek története iránt érdeklődő szűkebb szakmai közvélemény régóta várta I. Ja. Frojanov újabb könyvének megjelenését. Hat évnek kellett eltelnie, míg a leningrádi történész közreadta a Századok hasábjain is méltatott Kijevszkaja Rusz. Ocserki szocialno-ekonomicseszkoj isztorii c. kötetének folytatását, s ez bizonyára összefüggésben van azzal a heves vitával, amelyet a művében kifejtett koncepció váltott ki a szakmai berkekben. Már elöljáróban leszögezhetjük: mostani könyve minden bizonnyal osztozik majd elődje sorsában, hiszen ebben a szerző töretlenül folytatja az első monográfiájában megkezdett utat. Miről is van szó tulajdonképpen? Miért illették olyan heves bírálatok 1. Ja. Frojanov néhány megállapítását? A kérdés kulcsa I. Ja. Frojanov koncepciójának egészében van. I. Ja. Frojanov ugyanis nem kevesebbet vállalt magára, mint hogy a kiváló medievista, Nyeuszihin által felvázolt és a nem kevesebb erudícióval rendelkező A. Ja. Gurevics által továbbfinomított egyetemes történeti fejlődési modellbe illessze a Kijevi Rusz történetét. Ez pedig azt jelentené, hogy az ősközösségi és a feudális társadalom közötti önálló fejlődési szakaszként felfogott ún. „feudalizmus előtti periódus" vagy „barbár társadalmak kora" meglétét és a modell használhatóságát már nemcsak a germán népek történetéből, hanem a szlávokéból is men'tett konkrét bizonyító anyag is erősítené. A szovjet történeti irodalom nagyobb többsége ugyanakkor csak a germánokra tartja kiterjeszthetőnek a fenti terminusokat. Magunk e recenzió keretei között nem foglalkoznánk azzal a formációelméleti problémákat is felvető kérdéssel, hogy mennyiben helytálló a szerző munkaeszközéül választott általános prekoncepció. Csupán megjegyeznénk, hogy a probléma hagyományos eszközökkel történő megközelítése idestova három-négy évtizede, B. D. Grekov munkásságában, kimerítette lehetőségeit - s az újabb kutatások nem egy esetben kimutatták a grekovi koncepció néhány összetevőjének tarthatatlanságát. A Kijevi Rusz történetének tanulmányozása terén történő előrelépéshez, ezért - mivel a források számát gyakorlatüag állandónak tekinthetjük - új megközelítésre van szükség. Bennünket most közelebbről az érdekel, mennyire meggyőző a bizonyító anyag felsorakoztatása e munkahipotézis mellett. Ennek megfelelően a továbbiakban röviden összefoglaljuk I. Ja. Frojanov legfontosabb megállapításait. Az első részben, amely az Óorosz fejedelmek címet viseli, a szerző a 6. századtól kezdve nyomon követi a fejedelem funkcióinak evolúcióját, s megállapítja, hogy az ún. szuperszövetségek élén álló fejedelmek már bizonyos önállósággal rendelkeztek a törzsi fejedelmekkel szemben. A fejedelmi hatalom megerősödése történetében azonban a minőségileg új szakasz a 9. század második felében köszönt be, több egymást erősítő tényező - közöttük a „varég agresszió" - következtében. Ekkor már pontosan körvonalazódnak a fejedelem katonai, bíráskodási, közigazgatási, vallási funkciói, azonban hatalmát a törzsi-nemzetségi arisztokrácia és a vecse továbbra is erősen korlátozza. A 11. század végén, 12. század elején ismét változás áll be a fejedelem tevékenységében, párhuzamosan azzal a folyamattal, amely a törzsszövetségek felbomlásától az új, territoriális egységek, a volosztyok vagy „földek" kialakulásáig ível. Ebben a szakaszban a fejedelem funkciói tovább differenciálódnak, ám a fejedelem az egész tárgyalt korszakban megőrzi legfőbb jellegzetességét: társadalmilag sok tekintetben hasznos jellegét, a nem kizárólag arisztokrácia-centrikusságát. A fejezet második felében I. Ja. Frojanov a fejedelmek közötti hierarchiáról értekezik, s kimutatja e vazallusi viszony primitív voltát, amely