Századok – 1982

Beszámoló - XII. nemzetközi Kultúrtörténeti Szimpózion „Mogersdorf” 81 (Stier Miklós) 1094/V

BESZÁMOLÓ 1097 parasztság állandó elszegényedése, s ezzel párhuzamos állandó jellegű forradalmasodása folyamatának kérdése.) A második, fő és végül is a szimpoziont mindvégig foglalkoztató vitakérdés a paraszti mozgalom és paraszti politika jellegzetességeinek kérdése a modern korszakban. A vitát jelen sorok írója robbantotta ki azzal, hogy felvetette: a modern kor parasztsága megmozduló részének politikai szervezkedése már nem a hagyományos értelemben vett paraszti mozgalom. Nem a parasztság önálló érdekeinek kifejeződése, nem is elsősorban és mindenekelőtt sajátságos paraszti érdekek hordozója. Maga a szervezkedés is más, alapjában más rétegek politikai érdekeit szolgáló szerveződések részévé válik. A sajátlag paraszti elégedetlenségből és érdekekből fakadó, több-kevesebb önállóságra valló cselekvés-készséget - különböző természetű módszerekkel, ideológiával, stratégiával, vagy éppen a rövidebb távú politikai változásokra alapított taktikával - vagy a baloldali, a szocialista munkásmozgalom, vagy a polgári politikai pártok, vagy éppen az egyébként ugyancsak egyfajta polgári érdekeket képviselő jobboldali vagy radikális szélsőjobboldali mozgalmak aktivizálják javarészt saját céljaik érdekében. Hangot kapnak itt az ún. paraszti követelések is, de többnyire politikai manipulációk áttételein keresztül, a polgári közélet pártpolitikai .játékszabályainak" megfelelően. A jelenségnek messzemenően „természetes" történeti magyarázata van: a feudális társadalmi viszonyok megszüntetése után az alapjában kapitalista társadalomban a birtokos parasztság egésze — noha (különösen alsó rétegeinek) életszínvonala, életmódja, egész életvitele alig, vagy éppenséggel egyáltalán nem emelkedett az alapvető választóvonal alatt elhelyezkedő, elnyomott osztályoké fölé -, a falusi kispolgárság jogállásába emelkedett. Más problematikát jelent ebből a szempontból a falusi nincstelenek, az agrárproletariátus helyzete. Ez a réteg ugyanis valóban nem a polgári rétegekhez tartozik, hanem a polgári társadalom nincstelen, termelőeszközökkel nem rendelkező, kizsákmányolt rétege, önálló szervezkedésre viszont szintén képtelen, már csak térbeli elhelyezkedésének, rákényszerített munkakörülményein «с és életmódjának következtében is. így aztán annál nagyobb esélye van annak - hogy az általános politikai erőviszonyoktól függően - a szélsőradikális irányzatokhoz csapódva, azoknak tömegbázisát növelje. És korszakunkban az ő útjuk Közép- és Délkelet-Európában általában — a politikai újraorientáció folyamán szükségszerűen — a szélsőjobboldali radikális mozgalmakhoz vezetett. A parasztság nagy egészének érdekeit képviselni képes hatalmas gyűjtő párt ezen a történeti tájon általában nem is alakult — talán az egyetlen kivétel a Radic-féle Horvát Parasztpárt. A parasztság olyan nagy mértékben differenciált társadalmi képződménnyé vált, hogy azt a politikai mozgás és a politikai ideológia szempontjából az sem ellensúlyozhatta, hogy a paraszti sors, a paraszti életmód és szokások kétségtelenül alkottak valamiféle egységes, zárt jelleget - már csak annak következtében is, hogy az egész társadalom bizonyos fokig egységesen kirekesztette magából ezt a sajátos, múltat, népi hagyományt konzerváló, különálló világot. Társadalomtörténeti értelemben is megkérdőjelezhető „paraszti társadalomról" beszélni, még akkor is, ha a tőkés fejlődés sem volt képes teljesen megbontani és megszüntetni a parasztnépesség ezen - talán éppen társadalmon-kívüliségéből is fakadó - egységét. Homogenitás igazolható az életmódban, a szokásokban, a kulturális szférában, a hagyományok megőrzésében, de az alapvető viszonyokat tartalmazó gazdasági-termelési szférában már nem, s ugyancsak az eltéréseket karakterizálja a szociális rétegződés is. A gazdasági-társadalmi mozgást adott időszakban leginkább kifejező politikai szféra, s az ehhez legközvetlenebbül kapcsolódó politikai ideológia pedig már kifejezetten a valóságos egység hiányát tükrözi. Ezért állhatott elő az a helyzet, hogy a térség országainak parasztsága korszakunkban általában nem tudott életképes, nagyerejű, önálló politikai pártot létrehozni. A fentebb kifejtettekkel szemben elsősorban a horvát történészek érveltek, a szlovén és az osztrák történészek jó részének további felszólalásai inkább azt bizonyították, hogy a délkelet-európai ún. parasztpártok politikai ideológiájának alapelemei: antikommunizmus és antiszocializmus, maga az ún. agrárius gondolat, még az „agrárdemokrácia" eszménye is, a több helyütt fellépő nacionalizmus és antiszemitizmus, mind a polgári társadalom különböző osztályainak és rétegeinek ideológiájából átvett eszmei jelenség, amely jelentősen járult hozzá a parasztság különböző rétegeinek különböző politikai orientációjának kibontakozásához. Stier Miklós