Századok – 1982
Beszámoló - XII. nemzetközi Kultúrtörténeti Szimpózion „Mogersdorf” 81 (Stier Miklós) 1094/V
1096 BESZÁMOLÓ keresztényszocialista ideológiai alapon működő' klerikális Néppárt és a liberális polgári párt körül. Míg előbbinek egyértelműen a parasztság alkotta kifejezett bázisát, utóbbi - főként a csak látszólag független ún. önálló Parasztpárt révén óhajtott a városokból verbuválódó addigi híveihez a jobbmódú falusi rétegekből további támogatást szerezni. Mindegyik politikai csoportosulásnak volt bizonyos agrárprogramja, amelyben fő kérdésekként a mezőgazdasági termény- és az ipari termékárak között feszülő különbségek problémái, az adópolitika kérdései, az új piacok utáni kutatások, a valutakérdés, a bor- és a gyümölcstermelés speciális kérdései, valamint az állattenyésztés problémái szerepeltek. A 20-as évek folyamán a parasztpártok nagyon megerősödtek, a polgári pártok viszont meglehetősen periferikussá váltak. Dr. Karl Spreitzhoffer (Graz) „A stájer parasztok rendi szervezete és politikai tevékenysége (1918-1929)" címmel tartott előadást. A század végén alakult Közép- és Felső-Stájer Katolikus-Konzervatív Parasztegyesület 1918-tól a keresztényszocialista párt stájer tartományi szervezetének támasza volt, s mint ilyen a kormányzópárt programjához kötődött. A második nagy politikai szervezet a liberális jellegű Stájer Parasztpárt, ill. Parasztszövetség volt - a későbbiekben is önálló ellenzéki politikai pártként működött, mint „Falusi Szövetség". Ezeknél jelentéktelenebb szerepet játszott a mindenekelőtt kisparaszti és mezőgazdasági munkástagsággal rendelkező, szociáldemokrata Stájer Munkás-Parasztpárt. A két nagy párt ugyan heves ideológiai harcot vívott egymással, agrárpolitikai céljaik azonban lényegében megegyeztek. Antikommunizmusuk a 20-as évek végére mindkettőt militarista szervezetek támogatására vezette, más oldalról pedig ugyancsak közös követelésük eredményeként jött létre a Mező- és Erdőgazdasági Kamara mint törvényes paraszt-érdekképviseleti szerv. Dr. Gerald Schlag (Eisenstadt) „A mezőgazdaság és az agrárpolitika fejlődése Burgenlandban 1918-1929 között" c. előadásában először röviden vázolta a legfiatalabb osztrák tartomány agrárstruktúráját. Egyik oldalról a - főként — magyar főúri családok nagybirtokai, más részről a nagyszámú paraszti kis- és törpebirtok, valamint ennek katasztrofális szétforgácsolódása határozta meg e terület agrárviszonyait. Az erős pauperizálódás, a kivándorlás a tengerentúlra, az elszegődés vándormunkásnak Alsó-Ausztriába, Bécsbe és Stájerországba valójában nagy létszámú agrármunkásság kialakulásához vezetett, s ennek következtében erős szociáldemokrata befolyás észlelhető a terület agrárpolitikájában. A baloldal földreformot és államilag irányított tervgazdálkodást követelt, a jobboldal a mezőgazdasági termelőszövetkezeti rendszer létrehozását és autonóm szakmai szervezetek megalakítását szorgalmazta. A tartomány „belső telepítést" valósított meg, s egyáltalán a számos nehézség közepette meginduló fejlődés a 20-as években - Ausztria egyéb tartományaihoz képest kissé megkésve, de mégis - a modern mezőgazdaság kiépülésének kezdeteit hozta meg Burgenland számára. A háromnapos tanácskozássorozatot dr. Bíró Friderika (Budapest-Szentendre) vetítettképes „A paraszti életmód Zala és Vas megyében az 1920-as években" című előadása zárta. Viszonylag nagy teret szentelt az előadó a 19. század második felének elemzésére, s bemutatta a polgárosodó paraszti világ kialakulását. (Piac-kiszélesedés, a közlekedés fejlődése által teremtett új lehetőségek hatása, életforma-életmód változások, a lakóház képének megváltozása, a lakáskultúra és ízlés fejlődése, az új típusú gazdasági épületek jelentkezése stb.). A 20-as évek gazdasági elzárkózása azonban megrekeszti a századelőre kibontakozott fejlődést, a szűkülő piaclehetőségek az állattartás és a földművelés viszonylagos visszaeséséhez vezetett, pauperizálódás következett be, s a fokozódó vagyoni és társadalmi rétegződés az életformában és szemléletben is nemkívánatos tendenciák erősödéséhez vezetett. A szimpozion ezúttal valóban élénk tudományos vitának is helyt adott. Ez ugyan helyenként szerteágazóvá vált, mégis megállapítható, hogy lényegében két fő kérdés körül bontakozott ki. Az egyik vita-csomópontot kétségtelen a fiatal bécsi történész Dr. S. Matti - egyébként valóban egészen kitűnő - előadása gerjesztette. Annak a mai nyugati, a marxizmushoz, pontosabban a marxista gazdaságtörténethez igen közel álló fiatal történész nemzedéknek a hagyományos, konzervatív nemzeti történetírással bizonyos mértékig türelmetlenül szembeforduló megnyilvánulása volt az ő előadása is, amely szívesen enged teret szemléletében bizonyos doktrinér hatásoknak. Elméleti jelentőségű tételek alkalmazásához nyúl sok esetben a történeti források precíz és aprólékos vizsgálata helyett, s - mint Matti előadásában is - alapvetően a jellegzetesen elméleti kiindulás dominál. A történeti jelenségek ábrázolása így több esetben hagy kívánnivalót maga után. Bizonyos téziseit joggal bírálták azután konzervatív oldalról is és a szocialista országok marxista történetírói is. (Ilyen tézise például a
