Századok – 1982

Beszámoló - XII. nemzetközi Kultúrtörténeti Szimpózion „Mogersdorf” 81 (Stier Miklós) 1094/V

BESZÁMOLÓ 1095 Dr. Fritz Posch professzor (Graz) a stájer mezőgazdaság első világháború utáni helyzetéről, a tartományi stabilizációról és az újjászervezés kérdéseiről tartott előadást. A referátum viszonylag részletes képet adott a parasztság politikai és kulturális szervezeteiről. (Mezőgazdasági társaság, paraszti kamara, szövetkezeti rendszer, a paraszti népesség kulturális nevelése az iskolán kívüli népművelés módszereivel, szakiskolák felállításával.) Dr. Kanyar József (Kaposvár) „A parasztság helyzete és a földreformkísérletek a 20-as években a Dunántúlon" címmel a magyarországi agrárviszonyokat jellemezte. Nem óhajtjuk itt a hazai olvasó előtt leginkább ismert magyar agrártörténeti kérdéseket az előadás tartalma szerint részletesen ismertetni, pusztán ana utalunk, hogy az előadás ugyan elsősorban Somogy megye és tágabban a Dunántúl regionális kérdéseivel foglalkozott, azonban sikeresen oldotta meg a régió és az ország egésze viszonyainak szinkron-szemléletét, összehasonlítását. Valóban példát mutatott abban a vonatkozásban, hogyan lehet hazánk - nyelvi elszigeteltségünk következtében éppen a környező államokban kevéssé ismert -históriájáról egy régió történeti problematikájába ágyazottan is árnyalt, az adott kérdéskörben teljes képet nyújtani. Mag. Marijan Maticka (Zagreb) „A mezőgazdasági termelés és a parasztság gazdasági-társadalmi helyzetének jellemzői Horvátországban 1918-1929 között" c. referátuma szintén az első világháborút követő új helyzetből indult ki. Horvátország az osztrák-magyar agrár-ipari termelési rendszerből Jugoszlávia majdnem kizárólagosan agrárjellegű gazdasági egységébe került. A mezőgazdasági termékek belső piaca telített lévén, fokozott szerepet kapott a külkereskedelmi értékesítés, így a gazdaság nyitottsága elsősorban a termelés agrárjellegének vált következményévé. A parasztság Horvátországban a lezajlott változásoknak a 20-as évek első felében számos előnyét élvezte. (Inflációs periódus, mezőgazdasági konjunktúra, az agrártermékek magasabb ára, jelentős földreform, előnyös változások a földbirtokstruktúrában, a tulajdonviszonyokban). 1926-tól azonban fokozatosan véget ér a konjunktúra, hátrányos árolló, újraeladósodás jellemzi a helyzetet. Egészében érződik már a gazdasági válság közeledte. Ludvik Olas (Maribor) a szlovéniai agrárnépességről szólt „A mezőgazdasági lakosság mozgása a Mura vidéken az első világháború után" c. előadásában. A Mura vidék két része közül az első világháború előtt a bal part a Murán túllal a feudális kötöttségekkel terhelt mezőgazdasággal rendelkező Magyarországhoz, a jobb part pedig az iparilag fejlettebb Ausztriához tartozott. így a politikai hovatartozás kérdése szabta meg elsősorban az egyébként azonos természeti-földrajzi viszonyok között élő népesség helyzetét és a terület népmozgását. A jobb partról Graz és Maribor fejlődő ipara vonta el a környék munkaerejét, s az így elvándorolt egyének és családok helyére költözött a Murán túli lakosság a bal partról. Ellentétes irányú mozgásra, visszaköltözésre nem került sor a földműves lakosság körében. Az első világháború utáni kivándorlás elsősorban Kanadába és Dél-Amerikába irányult, s mennyiségileg lényegében nem vesztett 1914 előtti mértékéből. (A népesség mintegy 10%-áról van szó.) Ideiglenes, idényjellegű migrációról is beszélhetünk, ennek iránya: Magyarország, a Vajdaság, 1920-tól részben Franciaország és Németország. Új, az iparosodással együttjáró életformaként jelentkezett a háború után az ingázás. Dr. Hrvoje Matkovic (Zagreb) „A horvát parasztság politikai állásfoglalása a szerbek, a horvátok és a szlovének királyságában" c. referátumában abból indult ki, hogy a Monarchia széthullása után, amikor a délszláv népek történelmükben először találtak egymásra egységes államkeretben, a szükségszerűen fellépő centralizációs folyamatok közepette azonnal jelentkeztek a többnemzetiségi helyzetben ugyancsak hamarosan kibontakozó széthúzó törekvések is. A központosító rendszerben ugyanis a nagy szerb burzsoázia játszotta a vezető szerepet. A centralizálás és a nagyszerb hegemónia Horvátországban heves ellenállást váltott ki. A horvát társadalom mintegy négyötöde mezőgazdaságból élt, s ezek döntő többségét a kisparasztság alkotta. A horvát parasztság szociális és politikai törekvéseit a Stjepan Radie vezette Horvát Parasztpárt programja fejezte ki legjobban, amelynek politikai koncepciója a délszláv népek egyenjogúságon alapuló föderációja volt, s amelyben e program szerint éppen a parasztságnak kellett a vezető szerepet játszania. A mozgalom politikai erejét valóban a parasztság jelentette, de Radie egyben nemzetinek is szánt ezen programja mellé a horvát társadalom polgári elemeinek jelentős részét is oda tudta állítani. Mag. Stane Granda (Ljubljana) ,Л szlovén polgári pártok állásfoglalása a parasztkérdésben Szlovén Stájerországban és a Murán túlon" címmel tartott előadásában Észak-Kelet-Szlovénia politikai viszonyait elemezve bemutatta, hogy két erős párt körül kristályosodott a politikai mozgás: a 17*