Századok – 1982
Beszámoló - XII. nemzetközi Kultúrtörténeti Szimpózion „Mogersdorf” 81 (Stier Miklós) 1094/V
1094 BESZÁMOLÓ Míg a 16. századi észak-amerikai útleírások többsége spanyol, az 1600-1750 közti időszakot a franciák uralják. A francia utazók mozgásterületét, beszámolóikat és az Ancien Régime-nek abban kimutatható kritikáját elemezte (a távolmaradt) Eberhard Schmitt előadása. Végül Magnus Mömer, a stockholmi Latin-Amerikai Tanulmányok Intézetének munkatársa, az intézet tudományos folyóiratában egyidejűleg meg is jelentetett terjedelmes tanulmányában átfogó képet adott az 1750-1870 közt Dél-Amerikáról készült európai útibeszámolókról, néhány kiemelt téma elemzésével. Az igen sokféle kérdés felvetésével minden bizonnyal hosszabb távra is mozgósító szerepet betöltő symposion egyik szervezési tanulságának látszik, hogy az Európán belüli és kívüli utazások, útibeszámolók megvitatása egyelőre eredményesebb lehetne külön fórumokon. A tanácskozáshoz kapcsolódva a résztvevők bepillantást nyertek Paul Raabe igazgató vezetésével a Herzog August Bibliothek gyűjteményeibe és tudományos munkájába. Az 1572-ben alapított, a névadó 130 000 darabból álló gyűjteményére épült könyvtárban a különböző korszakok gyűjteményei elkülönítve, máig eredeti felállításban találhttók. Különösen értékes a korai újkor anyaga. Az utóbbi évtizedekben a Volkswagen-művek alapítványa igen kiterjedt tudományos feltáró munka lehetőségét biztosítja. A Lüneburger Heide és a Harz-hegység közt fekvő Wolfenbüttel táji környezetéből a résztvevők a Harz-hegység bányásztelepüléseivel és Goslar városkával ismerkedhettek egy rövid (Időközben megjelent Antoni M$czak-Hans JürgenTeuteberg (Hrsg.): Reiseberichte als Quellen europäischer Kulturgeschichte. Aufgaben und Möglichkeiten der historischen Reiseforschung. Herzog August Bibliothek, Wolfenbüttel 1982. = Wolfenbütteler Forschungen 21.) Kisbán Eszter XII. NEMZETKÖZI KULTÚRTÖRTÉNETI SZIMPÓZION „MOGERSDORF" (Radenci, 1981. július 6-9) Az immár több mint egy évtizedes hagyományokkal rendelkező regionális többoldalú nemzetközi tudományos együttműködés ez évi rendezvényének témája „Parasztság és mezőgazdaság a Pannon-térségben az első világháború végétől a világgazdasági válságig" volt. A megnyitó előadást Dr. Vasilij Melik (Ljubljana) tartotta , Д parasztság helyzete az európai és a pannon térségben 1919-től 1929-ig" címmel. Előadásában körképet vázolt a térség gazdasági-társadalmi helyzetéről, külön-külön is jellemezve az egyes országokat — elsősorban az agrárszféra, az agrárnépesség gazdasági-társadalmi viszonyai, valamint a paraszti politika jellegzetességei és a paraszti ideológia ez idő tájt a korszak egészére jellemző változásai, alakulása szempontjából. Egész előadását az a törekvés hatotta át, hogy érzékeltesse: Kelet-Közép- és Délkelet-Európában a paraszti társadalom önálló politikai erővé vált, amely sajátos politikai ideológiájának birtokában („agrárizmus" v. „agrárdemokrácia") össznemzeti politika: érdekeket igyekezett érvényre juttatni. Példaadónak tekintette a szláv népességű országok parasztpártjait, s különösen a Radic-féle Horvát Parasztpártot. Dr. Siegfried Matti (Wien) az első osztrák köztársaság mezőgazdaságát mutatta be „A parasztpolitika és az agrárstruktúra gyengeségei Ausztriában 1919-1929" című egészen kiemelkedő, kitűnő előadásában. Fejtegetéseinek kiindulópontja természetesen a Habsburg-monarchia szétesése volt, amelynek következtében Ausztria elvesztette mezőgazdasági termékbeszerző piacait, valójában termelőerőinek igen jelentős részét. Megmaradt igen erősen külterjes paraszti gazdálkodását eléggé alacsony fokon álló munkamegosztás és rossz piaci tájékozódás jellemezte. Ez - a nemzetközi konkurrenciát is figyelembe véve - az osztrák mezőgazdaság megújítását sürgette; nagyvonalú gépesítését, a termelés szakosítását, erőteljes további kapitalizálást. Az osztrák gyáripar és hitelszervezet ezirányú törekvéseivel szemben ható tényezőkként értékelte az előadó „a paraszti politika forradalmasodását, a mezőgazdasági munkások radikális szakszervezeti mozgalmát", továbbá a megváltozott gazdasági feltételek közül a magas mezőgazdasági árakat, a széteső hitelapparátust, az invesztálás hosszú megtérülési idejét. Mindezen tényezők együttes eredménye az lett, hogy a 20-as évek világgazdasági konjunktúrája az osztrák gazdaságban alig mutatkozott, s csak 1927-ben érte el a tiszta nyereség a parasztgazdaságok aktív tőkéjének megfelelő kamatozását.
