Századok – 1982
Vita - Ballók János: Még egyszer Thonuzóbáról 1078/V
VITA 1089 - Szent Imre halála és Vazul megvakítása nemcsak a miniátor, hanem a krónikás szerint is összefüggésben volt egymással. - Az élve eltemetés mint büntetésmód. — Erre vonatkozó negatív állásfoglalásom nem az úgynevezett köztörvényes bűnök, hanem a kereszténység fel nem vételének relációjában érvényes. Ezzel kapcsolatban Székely Györgynek az előadásomon elhangzott megjegyzéseire adott válaszom akkor ugyanígy hangzott. Erre a vandál büntetésmódra - úgy általában - sajnos időben sokkal közelebbi példát is lehet említeni: „Szökési kísérletért, zendülésért, de egy földből kihúzott marharépáért is egymás után végezték ki az embereket, a betegekre rágyújtották a kórházul szolgáló csűröket, másokat elevenen ástak el, úgyhogy még órák múlva is hullámzott a föla a sírok fölött. "7 9 - „vivos ~ vivus" - „ ... hipotézisem ... Anonymus egy íráshibájára épül". A 'vivus'-ra javított Vivos' íráshíbának Anonymus szempontjából csak akkor volna informatív értéke, ha a Gesta ránk maradt szövege Anonymus keze írása volna. Köztudott azonban, hogy a ránk maradt példány nem eredeti, hanem másolat.80 Kinek a fülébe csengett akkor a jokulátor-ének, az Anonymuséba, vagy a másolóéba, és ki követte el az íráshibát? Szegfű az én Anonymus-interpretációmat bírálva, három dolgot ró fel: 1. teologizálással vádolom Anonymust; 2. értelmezési kísérletem félig-meddig Pais Dezső-plágium; 3. nem aknáztam ki teljesen saját lehetőségeimet. Ironikusan jegyzi meg, hogy szerintem Anonymus, aki műve egyetlen más helyén sem tette ezt, a Thonuzobáról szóló részletben hirtelen teologizálásba kezd. Való igaz, hogy Anonymus művének egyetlen más helyén sem folyamodik ehhez a módszerhez, de müvének egyetlen más helyén sem fejezi be a Gestáját. Mint előző cikkemben is említettem, az általam elemzett rész a Gesta leghosszabb rímverses betétje; ehhez hasonló - a kétsoros krónikásének-részlet fordításától eltekintve - mindössze egy található még az egész Anonymus-műben, s érdekes módon a tulajdonképpeni bevezetés zárómondatában, ahol a szerző, aki névtelenségbe burkolózott, egyáltalán nem szerényen értékeli munkásságát.81 Nem célom esztétikai természetű fejtegetésekbe bocsátkozni, de ha a Gestát mint szépirodalmi igényű alkotást tekintjük, akkor az első pillantásra abruptnak látszó befejezést az utolsó soroknak éppen az általam adott elemzése miatt kell nagyon is átgondoltnak, tudatosan szerkesztettnek tartanunk. Anonymus ugyanis kronológiailag ott fejezi be előadását - Taksony korával -, ahol a keresztény Európába való beilleszkedés folyamata és a kereszténységnek programszerűen támogatott felvétele elkezdődik. Anonymus korszakolása ebből a szempontból meglepő hasonlóságot mutat a Krónikáéval.82 A Gesta befejező soraiban azután egyszerre van jelen a Géza fejedelemségével hanyatlani kezdő, majd István tevékenységével végérvényesen felszámolt pogány múlt (Thonuzoba a maga három generáción át ívelő életpályájával), a fordulópont (István) és a keresztény jövő (Urcund). S az ország keresztény hitre térítéséről szóló zárórész stilárisan is hangsúlyozott emelkedettségéhez tartalmilag mi illenék jobban, mint a keresztség vonatkozásában dogmatikaüag talán legfontosabb újszövetségi testimoniumra épülő „teologizálás"? Hogy a 13. századi olvasó számára ez mennyire volt érthető, annak eldöntéséhez javaslom a kor oktatási formáinak és módszereinek akár csak „per tangentem" tanulmányozását.8 3 Pais Dezső indexszáma és jegyzete 84 nem kerülte el a figyelmemet. A jegyzetből kiderül, hogy Pais fölfedezte a verses betétben rejtőző szójátékot és ismerte az Anonymus biblikus kifejezéseivel kapcsolatos kutatások eredményeit, s így meg tudta natározni a „vivit cum Christo "fordulat genezisét. Sem neki, sem elődeinek és kortársainak nem jutott eszükbe azonban „arra gyanakodni", hogy Szent Pál Római levelének vonatkozó része és Anonymus befejező ritmikus-rímes betétje között „gondolatpárhuzam" is van. Nem hinném, hogy amiatt, hogy erre én lettem figyelmes, egy szemernyit is csorbult volna Pais Dezső, vagy akár Gombocz Zoltán tekintélye. 79 Moldova Gy.: A Szent-Imre induló,2 Budapest, 1981. 94. 8 °SRH 1, 15.6-10. 81 „Felix igitur Hungaria, cui sunt dona data varia, quia in omnibus horis gaudeat de munere sui litteratoris." SRH 1, 34. 4-6. 8 2 „Communitas itaque Hungarorum cum suis capitaneis sive ducibus hec et alia huiusmodi usque ad tempóra Tosun ducis gessisse perhibetur." SRH 1, 311. 18-20. 8 3 Schütz A.: Aquinói Szent Tamás, Budapest, 1943. 1-21. 8 4 SRH 1, 117. 15.
