Századok – 1982
Vita - Ballók János: Még egyszer Thonuzóbáról 1078/V
VITA 1081 A versben elsiratott Scorpus, az ünnepelt ko esi versenyző, Martialis költeményeinek többször is visszatérő figurája (4,67; 5,25; 10,50; 10,53; 11,1). A halálára írt epigramma szerint versenyzés közben érte a végzetes baleset: nekihajtott a métának. A 10,53-ból még életkorát is megtudhatjuk: halálakor huszonöt, huszonhat vagy huszonhét esztendős volt (trieteride попа).12 A kifejezést tehát Martialistól kölcsönözte Janus Pannonius1 3 - mint azt korábban is állítottam -,1 4 sőt kis utánajárással az is kideríthető, hogy miért módosult, és miért éppen a metonimikus értelemben használt 'flore ' szóval bővült a Janus-epigrammában szereplő kifejezés. Ez nézetem szerint két - egymástól valószínűleg nem független - szöveg hatásával magyarázható. A Szent Imre ünnepén és tiszteletére bemutatandó mise oratiója ugyanis a következőképpen kezdődik: „Deus, qui beatum Emericium iuvenili flore nitentem in Sanctorum tuorum consortium sublimasti . ..'" 5 A mise szövegének közel egyidősnek kell lennie az 1083 körül végbement kanonizációval,1 6 és szinte bizonyosra vehető, hogy ezt az oratiót Janus Pannonius ismerte, hiszen mint egyházi ember maga is az áldozópapok közé tartozott. De ugyancsak ezt az oratiót tarthatta szem előtt a Krónika írója is, aki Imrét már mint szentet említi, hivatkozik legendájára, és aki midőn arról beszél, hogy István elhatározta a hatalom átruházását a fiára, ilyen jellemzést ad a hercegről: „Erat autein beatus Einericus in primevo adolescentie flore . . .",'7 azaz: „Boldog Imre pedig zsenge ifjúságának virágában volt", majd pár sorral ezután következik (propera, perpropera) = korai halálának, és ezzel együtt gyászolásának említése.18 Janus szeme előtt tehát sokkal inkább az oratiónak, illetve a Krónikának a szövege lebeghetett: így történhetett a 'Scorpe'-nak a 'flore'-\a\ való behelyettesítése, az eredeti Martialis-kifejezés némi módosulása. Alátámasztja ezt a feltevést a Martialis-epigramma és az említett Krónika-hely motívumbeli rokonsága is: ott a költő és Róma, itt az apa és az ország mélységes gyászáról van szó. A Janus Pannonius-epigramma alapján tehát semmiképpen sem lehet Imre erőszakos halálára, meggyilkolására és egy ezzel kapcsolatos, a jokulátorok ajkán élő monda létére következtetni. Szegfű érvelésének másik sarkalatos pontja Thonuzobának és a Hildesheimi Évkönyvekben szereplő, Imre halálát okozó 'aper'-пек, azaz 'vadkan '-nak egymással való kapcsolatba hozatala, pontosabban az egymással való azonosítása. A félreértések elkerülés végett és az áttekinthetőség kedvéért idézem az erre vonatkozó okfejtését: „Mi adhat támpontot egyáltalában egy Imre halálával kapcsolatos monda feltételezéséhez? Nem kevesebb, mint az a körülmény, hogy itt közel sem biztos az egyszerű baleset. A források bizonyos kombinációja más feltételezést is megenged. Szó lehet például szimbolikus magyarázatról is, vagy, ami még valószínűbb, csak egyszerű műhibáról: arról, hogy a Hildesheimi Évkönyvek íróját erről az esetről tudósító - minden bizonnyal magyar származású - hírnök esetleg egy - Imre halálát okozó — személy nevét is latima fordítva mondta el, s így került lejegyzésre. Ugyanis az I. István kori eseményeknek van Vadkan nevet viselő szereplője. Ez a férfiú az Anonymus Gestájából nyakas pogánynak ismert Thonuzoba. Nyelvészeink szófejtése szerint a török eredetű szó magyar megfelelője 'disznó-apa', 'vaddisznó-apa', azaz Vadkan'." Megbecsülés, és te, bánkódó Dicsőség, vesd a méltányosságot nem ismerő lángokba koszorús hajfürtjeidet! Ó, szörnyűség! Kora ifjúságodtól megfosztva meghaltál, Scorpus, és oly gyorsan befogtad a fekete lovakat. Az a fogatoddal mindig sietve elérni vágyott meta miért volt oly közel egyben rövid életednek is métájaként?" (Meta = a római cirkuszban az a kúpalakú talapzat, amit a versenyzőnek meg kellett kerülnie kocsijával, és ami egyben a cél jelölésére is szolgált; a fekete lovak = a halál lovai.) 12 Ha Imre valóban 1007-ben született, és huszonnégy évesen halt meg, (Györffy Gy.: István király és műve, Budapest, 1977, 374.), akkor csaknem egykorú volt Scorpusszal: W. Haereus J Borovskij: i. m. 241. = Martialis 10, 53, 3. 1 3 Janus Pannonius és antik irodalmi mintáinak kérdéséhez: J. Horváth: Les genres et modèles littéraires de Janus Pannonius, Acta Litt. Acad, Scient. Hung. 14. (1972) 253-308. 14 A Thonuzoba-legenda történelmi hitele, Századok 113. (1979) 101. 15Missale Strigoniense, (ed. A. Koberger), Nürnberg, 1484., 1. még:Missae propriae dioecesium regni Hungáriáé, Torino, 1939. 30. (= A Missale Romanum függeléke.) '6 B. Buchberger-J. Höfer-K. Rahner: Lexikon für Theologie und Kirche V., Freiburg, é. п. 143. 17 SRH 1,319.5. 18 SRH 1,319. 14-20.
