Századok – 1982
Vita - Szegfű László: Megjegyzések Thonuzoba históriájához 1060/V
VITA 1071 valamiféle céltudatosságot nem látunk e mögött. Nem önfeledten mesélt, tisztában lehetett azzal is, hogy miért mesél. Tudatosan alakította át az ismert mondákat egy nemzetség (vagy talán annál is szélesebb társadalmi csoport®5 ) érdekében, és lejegyezett olyanokat is ezek hagyományából, amelyek mármár feledésre voltak ítélve. Em.ek a „nemzetségnek" a hagyományában pedig különösen eló'kelő szerepet kapott a „vaddisznó". Mi késztette erre a szerzőt? Talán maga is e „nemzetségből" származott, s a 13. század társadalmi küzdelmeiben támadás érte „ősi nemességüket", amelyet így próbált megvédelmezni (vagy éppen ezúton megszerezni azt). Példa mindenesetre van ilyesmire e korból. És nem is akármilyen példa! A 13. század másik „ismeretlen" nemzetsége: a Tátony (Tatun) genus. A krónikák András, Béla és Levente hercegek származásáról így emlékeznek meg: „Egyesek azt állítják, hogy ez a három testvér Vazul herceg fia volt, egy Tatun nemzetségben leánytól, nem igazi házasságból származtak. Bizonyosan hazugság ez és nagyon rosszul beszélik el. Mert anélkül is nemesek [ti. a Tatun nembeliek]/ minthogy ezek[a hercegek] Szár László fiai, aki - mint mondják — Oroszországból vett feleséget, akitől ez a három testvér született."9 6 E történetet Karácsonyi János „mendemondának" tartja, s csak annyit vél kiolvasni belőle, hogy a 13. század második felében létezhetett egy „Tátony nevű, csekély hatalmú nemzetség emléke, de hol lakott, kik voltak tagjai? arról forrásaink mélyen hallgatnak."®7 Egyes történészek hitelesnek tartják a Tátony nemzetségről elmondottakat. Gerics József például a Somogy megyei Tátony községet tartja a nemzetség ősi fészkének. A Tátonyok nemességének szenvedélyes védelmét pedig - amelyből úgy tűnik, az egykori szerzőt jobban érdekelte a szóban forgó genus kétségbevonhatatlan nemességének bizonygatása Vazul ügyénél - fontos bizonyítéknak véli a nemzetség léte mellett.® " Más feltevés szerint a Tátony (Tatun) szó nem más, mint a „Catun név elírása, amely csaknem minden nomád török és mongol népnél az uralkodó, a kagán feleségének a címe"Györffy György ezen a nyomon arra a következtetésre jutott, hogy Vazul a bolgár cár rokonságába házasodott be.1 0 0 Részünkről nehezen képzelhető el, hogy a bolgár cár özvegyét (katun? ) vette volna el Vazul, leányára vagy nőrokonára viszont aligha gondolhatunk, hiszen a katun a kagán felesége. „A kagánnak azonban nem mindegyik felesége viselte a katun címet, hanem legtöbbször csupán a rangban első. '" 0 1 Ha valóban catun a szó helyes olvasata - úgy véljük -, a leány talán akkor nyerte el e címet, amikor Vazul neje lett. De, ha már at és с betűk összezavarásáról beszélünk, azt is számításba kell vennünk, hogy esetleg a szó második f-jét kell c-nek olvasni: így egy tacun alakkal kell számolnunk. A Képes Krónikában - véleményünk szerint - ez az alak elő is fordul.1 02 Ez pedig kísértetiesen hasonlít a török toxum, toqum (= mag) szóra. Tekintve, hogy a magyar nyelvnek a 13. században még nincs kialakult helyesírása, egy-egy szerző leírásában más és más alakban fordulhat elő ugyanaz a szó, nem is beszélve arról, ha többen is írnak ugyanazon témáról - úgy véljük -, nincs akadálya annak, hogy a két „ismeretlen genust" azonosítsuk egymással.1 0 3 Ha ez így igaz, akkor a 13. ®5 Vö. -.Németh Gyula: Maklár. Magyar Nyelv, 27 [1931]. 145-147. - Rásonyi László: Makuf = M aki ár. Magyar Nyelv, 37 [1941]. 116-118. - Ligeti Lajos: A magyar nép mongolkori nevei. Magyar Nyelv, 60 (1964]. 385-404. 96 SRH I. 344. - Gerics József fordítása (A Tátony nemzetségről. Történelmi Szemle, 9 11966]. 3.) 9 7 Nemzetségek, Ш/1. 79-80. 98 Gerics: i. m. - Vő.: Quaedam puella de genere Tatun. Annales Universitatis Scientiarum Budapestinensis de Rolando Eötvös Nominatae, Sectio Historica, 9 [1967]. 3-33. - Vő.: Krónikáink néhány genealógiai vonatkozásáról. Irodalomtörténeti Közlemények, 71 [1967]. 583-598. ® ® Györffy György: Török női méltóságnév a magyar kútfőkben. Magyar Nyelv, 49 [ 1953]. 109. - „A kódexírásban mind a minuscula, mind a maiuscula T és С írásmódja annyira hasonlít, hogy már a középkorban állandó tévesztés tárgya volt." (Uo. 110.) 100 Györffy György: Egy krónikahely magyarázatához. Történelmi Szemle, 9 [1966]. 34. '0 ' Györffy: Török női méltóságnév a magyar kútfőkben. 111. - Kiemelés tőlem:Sz. L. 1 0 J Képes Krónika. Bp., 1964. Magyar Helikon, I. (facs) 30v o. 2. col. 6. sor: tacun-, uo. 8. sor. tbtun. l03 Lásd: 61. jz-t. A tocum és tatun szavak összekapcsolásának hangtani problémái áthidalhatók: a =o, SRH I. 54-55.: Komárom = Camaro, Camarum; a nazálisok bizonytalanságára: m =n, SRH I. 75. Bumger; uo. 76. Buger; uo. 72. Bungernec stb. vagy az Ajtony név Ohtum alakja (uo. 50.).
