Századok – 1982
Vita - Szegfű László: Megjegyzések Thonuzoba históriájához 1060/V
1072 VITA század legkülönösebb nemzetségével van dolgunk, Anonymus fiktív őst kreál számukra Tuhutum személyében, ezzel honfoglaló voltukat (szkítiai eredetüket) kívánja bizonygatni, a krónikák pedig védelmükre kelnek mondván, hogy nem Vazul ágyasa révén jutottak nemességhez, sőt Kézai még azt is hozzáteszi, hogy enélkül is nemesek, mert Szkítiából erednek.1 0 4 Ha pedig a ,.genus Tacun (Tatun)" és a „genus Moglout" azonos, talán (egy nagyon halovány) fény derülhet arra is,hogy miért keveredett Thonuzoba konfliktusba a királyi családdal. Megvádol továbbá Bollók János azzal is, hogy totemizmussal kacérkodom (bár azt sem lehet kizárni, hogy rövid akart lenni és ezért homályossá vált).1 0 s Mi az igazság e téren? Az alábbiakat írtam! 7. Történészeink - szinte kivétel nélkül - elfogadják, hogy a „turul-ősanya nász" totemisztikus eredetű.10 6 Kérdés, hogy ez a módosított mondaváltozat is totemisztikusnak tekinthető-e? Ugyanis a totemisztikus nemzetségeknél a totem neve vagy tabu volt, vagy a nemzetségfő és családja viselte azt.10 7 Konkretizálva tehát: Thonuzobát és Emesét közeli rokonoknak kellene tekintenünk, mivel Vazul „toteme" a kanaly, Thonuzoba nemzetségéé a vaddisznó, s a karvaly-disznó nászból dicső királyok származtak.10 ' Ha ehhez hozzászámítjuk, hogy a Vazul-ág uralomra juttatásában egy „vadkan" segített — úgy tűnik -, nincs akadálya annak, hogy az anonymusi elbeszélést az Árpáddinasztia Vazul-ága eredetmondájának tekintsük. Bár ez a felfogás nagyon tetszetős - a magunk részéről -, nem tartjuk valószínűnek, hogy all. században Magyarországon totemizmusról szó eshet (hát még Anonymus korában!). Sokkal valószínűbb, hogy egy írói szimbólumrendszerrel kell számolnunk, mint ezt már fent vázoltuk. Ez természetesen semmit sem von le az elmondottak értékéből, hiszen a szerzői tudatosság legalább olyan súllyal eshet a latba egy-egy kapcsolat megítélésénél - ha nem nagyobbal -, mint egy gyanús totemisztikus összefüggés. Talán nem fogunk nagyon mellé, ha úgy vélekedünk, hogy ez a „totemisztikus burok" ál-totemeket rejt: Vazult és Thonuzoba leányát (talán Emesét).109 Természetesen zavaró momentum lehet, hogy az anonymusi Emese és a krónikabeli Tatun-lány szereplése között másfél évszázadnyi időintervallum van. Azt azonban már Györffy György bebizonyította, hogy Anonymus 11. századi eseményeket is visszavetít a honfoglalás korába.110 Véleményünk szerint tehát ebben az esetben a krónikás tudósítás az elsődleges, ezt emelte át P. mester a honfoglalást megelőző kor eseményrendjébe azáltal, hogy a Turul-mondában Eneth helyére Emesét ültette. Imrét Vadkan (aper) ölte meg az annalista szerint, de hogy Vazulnak is köze lehetett halálához, arra is van (közvetett) forrásunk. Berkovits Ilona szakavatott kézzel mutatta be a Képes Krónika szerzője és a miniátor politikai állásfoglalása közötti ellentmondásokat. Rávilágított, hogy a festő illusztrációival nem támogatta a krónikás „történelemhamisításait.". Gyakran a szövegtől eltérően mutatja be az eseményeket, és az is megesik, hogy az előadott történetben nem szereplő mozzanatokat örökít meg, amelyeket más forrásból ismerhetett (pl. Szent László halottas szekerének megérkezését lovak 104 SRH I. 178. 10 'Bollók: i. m 100. 1 06 Nagy Gyula: A turulról. Turul, 1 [1883]. 29-33. - Thury József: A turulmadár. Turul, 4 [1886]. 124-126. - Somlyody István: Turulmadár: darumadár. Szeged, 1914. - Roheim Géza: A kazár nagyfejedelem és a turulmonda. Ethnographia, 27 [1917]. 81-88. - László: A honfoglaló magyar nép élete. 244. - Györffy: Krónikáink és a magyar őstörténet. 39—43. - Pais Dezső: TuruL Magyar Nyelv, 45 [1949]. 38. - Györffy: Tanulmányok a magyar állam eredetéről. Bp., 1959. 3-4., 115. — László: Hunor és Magyar nyomában. 53-57. - Mályusz Elemér: A Thuróczy-krónika és forrásai. Bp., 1967. 17. — Kristó Gyula: Ösi epikánk és az Árpád-kori íráshagyomány. Ethnographia, 81 [1970]. 117. — Nem tartja totemisztikusnak : Schenk Jakab: Magyar solymászmadárnevek. Aquila, 42-45 [1935-1938]. 267-409. - A Bibliából próbálja magyarázni Csóka: i. m. 382-383. 1 07 Gombocz: Árpád-kori török személyneveink. 245—246. 1 °'SRH I. 38. 10 'Az Emese, Emse általában olyan nőivarú sertést jelent, amelynek még nem voltak malacai. Nevezhettek tehát így egy házasságra érett leánygyermeket. (Vö. 70. jz.) 110 Györffy: Krónikáink és a magyar őstörténet. 23—25.
