Századok – 1982
Vita - Szegfű László: Megjegyzések Thonuzoba históriájához 1060/V
VITA 1063 Más forrásokból a herceg halála körülményeinek kétféle variációjáról értesülünk. (A két lehetőség nem zárja ki egymást!) A lengyel-magyar krónika írja: „Nemsokára a nemes Imre, Sclavonia hercege, gyengélkedve nyolc napig bágyadozott; a kilencedik napon, a kilencedik órában kilehelte lelkét, amelyet a szent angyalok osztályrésze szerint maguk közé fogadtak. Felesége pedig, aki sértetlen volt, állandóan vele maradt, a hetedik napon, vasárnap, elköltözött az úrhoz."1 6 Hasonlóképpen vélekedik Ransanus is, leírva, hogy a herceg néhány napi gyengélkedés után halt meg.1 7 Másként tudósít Imre haláláról az Annales Hildesheimenses feljegyzése, amely szerint „Imre, István király fia, a testőrség parancsnoka,18 vadászaton vadkantól széthasítva siralmas halállal halt meg"." A herceg halálának ezt a lehetőségét már Pray György elvetette arra hivatkozva, hogy egy aszkétikus életű szenthez nem illik a vadászás.20 Vélekedését Albert Poncelet megvétózta, s hitelesnek fogadta el a vadászatról írottakat.21 Nyomán történészeink általában a hildesheimi adatot tartják hitelesnek.2 2 Ezt a tudósítást valószínűsítik lengyel források is, amelyek Imre vadászkalandjainak egyikét megőrizték, természetesen kései - névmagyarázó - elbeszélés formájában.2 3 Ha figyelembe vesszük, hogy a nagyvadak (bölény, vadtulok, farkas, vaddisznó, medve stb.) vadászatának középkori módja mennyire igénybe vette a vadászt, egyaránt próbára téve fizikai teljesítőképességét, ügyességét, lélekjelenlétét, egyáltalán nem csodálkozhatunk azon, hogy ilyen baleset előfordulhatott, hiszen minimális hiba, tévedés is könnyen végzetes következményekkel járhatott.2 4 Erre jegyzi meg Bollók János egyetértőleg: „Mivel azonban krónikáink erről szóló híradásai nagyon is legendaizűek, inkább hajlunk arra, hogy a Hildesheimi Évkönyvek szerzőjének higgyünk..."2 5 Feljebb már említettem, hogy krónikáink semmit sem árulnak el Imre halálának körülményeiről. Lehetséges, hogy Bollók János tudat alatt mégiscsak hisz valamiféle (krónikás-)legendában? Végül maga is arra a megállapításra jut, hogy „ami Imre halálának körülményeit illeti, hogy természetes halál volt-e, vagy szerencsétlen kimenetelű vadászkaland következménye, a források alapján egyértelműen eldönteni nem lehet " ?6 3. Mi adhat támpontot egyáltalában egy Imre halálával kapcsolatos monda feltételezéséhez? Nem kevesebb, mint az a tény, hogy itt közel sem biztos az egyszerű baleset. A fonások bizonyos kombinációja más feltételezést is megenged. Szó lehet például szimbolikus magyarázatról is, vagy, ami még valószínűbb, csak egyszerű műhibáról: arról, hogy a hildesheimi évkönyvek íróját az esetről tudósító - minden bizonnyal magyar származású - hírnök esetleg egy - Imre halálát okozó — személy nevét is latinra fordítva mondta el, s így került lejegyzésre. Ugyanis az I. István-kori eseményeknek van 1 'Chronica Hungaro-Polonica. Pars I. (Textus cum varietate lectionum.), [ed.KarácsonyiBéla) Acta Universitatis Szegedinensis de Attila József Nominatae, Acta Historica, 26 [1969]. 53-54. 1 ''Ransanus, Petrus: Epithoma rerum Hungararum id est Annalium omnium temporum liber primus et sexagesimus. [ed. Kulcsár, Petrus], Bp., 1977. 106 18 Györffy György: A magyar nemzetségtől a vármegyéig, a törzstől az országig. Századok, 92 [1958]. 574-577. 1 ® Catalogus fontium históriáé Hungáriáé aevo ducum et regum ex stirpe Árpad descendentium ab anno Christi DCC usque ad annum MCCCI. [ed. Gombos, Albinus Franciscus] Bp. 1937-1938. - a továbbiakban: Catalogus. - idézett hely: 141. 20 Pray, Georgius: Dissertationes historico-criticae de sanctis Salamoné rege et Emerico duce Hungáriáé. Pozsony, 1774, 57. 21 Poncelet, Albert: Vita s. Henrid ducis, Acta Sanctorum Novenbris. torn. 2, pars 1. Bruxelles, 1894.481. 22 Vö. Karácsonyi János: Vélemény szent Imre herceg nejéről. Századok, 36 [1902]. 110. -Balanyi: i. m. 4. - Madzsar Imre: Szent Imre herceg legendája. Századok, 65 [1931 ]. 44. — Tóth: i. m. 10. - Elekes Lajos-Lederer Emma-Székely György: Magyarország története. I. Az őskortól 1526-ig. Bp., 1965. 68. 2 3 Karácsonyi: i. m. 107-110. - Dömötör Tekla: Árpádházi Imre herceg és a csodaszarvasmonda. Filológiai Közlöny, 4 [1958]. 317-323. - A források: Catalogus, 197-198., 2062, 2669-2670., ill. Dömötör: i. m. 318. 2 4 Szegfű: i. m. 275-276. 2 5 Bollók: i. m. 102. (Kiemelés tőlem: Sz L.j 2 ьBollók: uo. IS*
