Századok – 1982

Vita - Szegfű László: Megjegyzések Thonuzoba históriájához 1060/V

f 1062 VITA közül az első „tanú az ifjúsága virágában megcsalt (ármánnyal rászedett, megkárosított?] Imre, akit Istvánnak a kegyes Gizella adott". Vajon mi indította Janust arra, hogy - kezdve a sort - éppen azt az Imre herceget állítsa elrettentő példaként Frigyes elé, akinek a halála — az utókor számára már -nehezen tisztázható körülmények között történt? Elegendő volt-e ehhez csupán annyi, hogy Imre - a korona várományosa - bajor anyától származott, és fiatalon érte szerencsétlenség, vagy talán ismert a költő valami olyan mendemondát, amely szerint Imre a koronáért való versengés során erőszakos halállal halt volna? Nem tudjuk, legfeljebb találgatásokba bocsátkozhatunk. Az utalás nem kívánja meg szükségszerűen egy monda létét, de ha valószínűsíteni sikerülne, hogy volt ilyen, egyértelműbbé, célratörőbbé válna a költői kép is.® Bollók János melléfogásom ellen felsorakoztatja érveit. Központi problematikája a „fraudatus flore iuventae" kifejezés, amelyet szerinte rosszul fordítottam, mert „a fraudare ige vonzata ablativus separationis". Példát is hoz rá Finály Henrik nagyszótárából: f. milites praeda etc.® Sajnos - én úgy látom -, kissé felületesen nézte meg az említett címszót, ugyanis az ott felsorakoztatott példák között van bőven nem ablativus vonzatú is, íme: f. stipendium militum, f. legem (elsikkasztani a katonák zsoldját, kijátszani a törvényt). Ez tehát Bollók egyik módszere: abszolutizál féligazságokat. Tekintve, hogy a „fraudare" ige vonzata nem kizárólagosan ablativus separationis, fenntarthatom magamnak a jogot, hogy az Imrére vonatkoztatott „fraudatus" jelzőt a „flore iuventae"-tól elválasztva, ez utóbbit ablativus temporisnak fogjam fel, és a már fent közölt értelemben fordítsam a mondatot.' 0 Ennek ellenére készséggel elismerem: Bollóknak igaza lehet abban, hogy Janus e kifejezést „némi módosítással" klasszikus példaképétől, Martialistól kölcsönözhette, s itt lehet ablativus separationis is a „fraudatus" vonzata. De még így is, a vers egészének szellemét szem előtt tartva, az az álláspontom, hogy a költő Imre herceg szerencsétlenségére (nem természetes halálára) céloz. A központi probléma azonban nem ez, hanem - amint azt Bollók János előadásainak, cikkeinek címei és ismertetőinek kiemelései is bizonyítják — Thonuzoba halálának mikéntje. Ezt pedig én -eléggé el nem ítélhető módon — megkíséreltem Imre herceg halálával, mely gyanús körülmények között eshetett meg, kapcsolatba hozni. Miért gyanakodtam? Mert a források nemcsak megengedik, hanem egyenesen sugallják a kétkedést. 2. Amikor István király birodalmában elült a harci zaj, külső támadóit és belső ellenségeit egyaránt térdre kényszerítette, úgy határozott - krónikáink szerbit -, hogy a hatalmat átadja fiának, Imre hercegnek, maga pedig visszavonul a politikai élettől. Az ország kormányzásának gondját azonban Imre nem vehette át, korai halála meggátolta ebben.'1

István király legendái — és ezek nyomán krónikáink - nem árulnak el közelebbit halála körülményeiről.'2

Csak annyit tudunk meg belőlük, hogy Imre 1031-ben elköltözött az árnyékvilágból.'3

A szent herceg életirata még a krónikáknál vagy István legendáinál is szűkszavúbban emlékezik meg haláláról.1

4

Legendája sokkal inkább aktuálpolitikai programirat, semmint hiteles életrajz.'5 Gusztáv), Pest, 1857. 8-9.). Szerémi kéziratának ismeretlen glosszátora - talán Verancsics Antal (vö. Szerémi György: A mohácsi vész kora. [ed. Erdélyi László], Szeged, 1941. 10.) - pedige hamis információt .korrigálva" megjegyzi: „Pogyebrad, a későbbi cseh király, mérgezte meg" V. Lászlót. 'Szegfű: i. m. 275. 5 Finály Henrik: A latin nyelv szótára. H.é.n. 822. „fraudo" címszó. '"Tisztában vagyok azzal, hogy ilyen esetben praepositio illenék a „flore" elé. Ám itt versről van szó: a licentia poetica pedig sok mindent - köztük hasonló mulasztásokat is - megenged. "SRH I. 172-173. 319. stb. '2

SRH II. 391., 428. 13

Datálására lásd: Vargha Dámján: Szent Imre problémák. Bp., 1931. 13-15. '4

SRH 11.456. 1S

A magyar történet kútfői az Árpádok korában [ed. Marczali Henrik] Bp„ 1880. 25. -Balanyi György: Szent Imre herceg történeti alakja. Katholikus Szemle, 44 (1930). 3. - Horváth János, ifj.: Árpád-kori latin nyelvű irodalmunk stílusproblémái. Bp., 1954. 154. - Tóth Sarolta: Magyar és lengyel Imre legendák. Acta Universitatis Szegediensis, Acta Historica, 11 [1962]. 32. -Csóka J. Lajos: A latin nyelvű történeti irodalom kialakulása Magyarországon. Bp., 1967. 224—225.