Századok – 1982

Vita - Szegfű László: Megjegyzések Thonuzoba históriájához 1060/V

VITA 1061 koronázhatták meg, mert az - közel két évtizede - III. Frigyes birtokában volt. Hosszas alkudozás kezdó'dött tehát a korona ügyében a két uralkodó között. Bekapcsolódott e diplomáciai küzdelembe Janus Pannonius is, aki tanulmányait befejezve ekkoriban tért haza Itáliából. Epigrammában figyelmezteti Frigyest, hogy adja vissza koronánkai, mert az az ó' nációjára soha nem hozott szerencsét. A vers - egy költó'i kérdés, s az arra adott válasz - valójában történeti példák sora. Ez a felsorolás azáltal válik éles fokozássá, hogy kronológiailag közelít Frigyes felé".4 Töredelmesen be kell vallanom, hogy hipotézisemet semmi nem támogatja e versen kívül, amely-Lator László fordításában így hangzik: „Császár! Miért tartod koronánkat vissza, mivégre? Hisz rátok sohasem szállt a szerencse vele. Jó tanú erre a nyíló ifjúként dísze-vesztett Imre, kit Istvánnak tiszta Gizella adott, Vagy tanú Péter, a kétszer elűzött szörnyű halála, Vagy kit olyan gyakran ért vereség: Salamon. Só't tanú Ottó is, kit megfosztottak a tróntól, S Albert testvéred oly kora vége tanú. És tanú rá az a gyermek, az udvarban neveló'dött, Kit lakodalma eló'tt elragadott a halál. Hogyha van egy kis eszed, jó lesz intésnek a példa: Boldog a más kárán bölcsen okulni tudó. Jó lesz hát hiú cím árnyát nem sokra becsülnöd, S nem hívnod ki magad ellen a sorsharagot."

5 A latin eredeti ettó'l - a szerintem kiváló - fordítástól sokkal keményebb, fokozása sokkal élesebb.' Ez a tény sarkallt annak megállapítására is, hogy az említett történeti szerepló'k — szinte kivétel nélkül - vagy eró'szakos halállal, vagy gyanús körülmények között haltak meg,7

s az idézettek 'Szegfű: i. m. 275. 5 Janus Pannonius munkái latinul és magyarul, [szerk. V. Kovács Sándor] Bp. 1972. 204-205. - A költemény méltatását 1: Huszti József: Janus Pannonius. Pécs, 1931. 206. -, illetve az általa említett Reforgiato, Vincenzo:Gli epigrammi di Giano Pannonio. Catania, 1896. 13. 6 íme: Quid retines nostram, Caesar Friderice coronam? Fausta unquam genti non fuit illa tuae, Testis erit primae fraudatus flore iuventae,. Henricus, Stephano quem pia Gesla dedit. Testis bis pulsi letum miserabile Petri, Ac Salomoniacae, crebra ruina, fugae. Testis quin etiam spoliati casus Othonis, Nec non Alberti, mors properata, tui. Testis et ille tua puer enutritus in aula. Qui nuper thalamos occidit ante novos. Horum tu, si quid sapies, exempla timebis; Felix, alterius qui cavet ipse maio. Nec tanti faciès tam vani no minis umbram, Fatorum ut similes experiare vices. Janus Pannonius munkái, 204. (kiemelés tó'lem: Sz. L.) 7 A kettő a kortársak képzeletében majdnem azonos értékű volt, hiszen a gyanús körülmények önmagukban is jó táptalaját képezték a burjánzó mendemondáknak. Legkézenfekvőbb példa erre V. László esete, aki 1457. november 23-án Prágában pestisjárvány áldozata lett. Szerémi mégis azt írja, hogy Szilágyi Mihály emberei Tüdőrévnél a Dunába fojtották őt (Szerémi György, II. Lajos és János királyok házi káplánja, emlékirata Magyarország romlásáról, 1484-154. [ed. Wenzei 15 Századok 82/5