Századok – 1982

Közlemények - Csóka J. Lajos: Az esztergomi főszékesegyházi könyvtár MS. III. 184. kódexe 969/V

982 CSÓKA J. LAJOS hogy II. István minor jelzőjének forrását nem tudjuk megjelölni. Az ugyanis — tudomásunk szerint — csupán a Képes Krónikában szerepel, s ezt a művet 1358 után készítették, és 1867-ben jelentették meg nyomtatásban.39

Ebből tehát ugyancsak nem lehet következtetni a jegyzék 12—13. századi eredetére. A mondottak alapján az „Esztergomi rövid króniká"-t nem tartjuk középkori hiteles alkotásnak, de azt sem véljük — miként Jakubovich gondolta -, hogy „a kódex értékének növelésére gyártott silány 19. századi hamisítvány" volna. Mi azt csupán olyan különösebb cél nélküli, játékos toll- vagy íráspróbának tartjuk, mint az „Ave Maria" nem pontos szövegét is, s ezért azt véljük, hogy törölnünk kell a hazai történeti forrásaink gyűjteményéből,4 0 Ezzel viszont elveszítjük az egyetlen bizonyítékot, mely kódexünk magyarországi, esztergomi eredetét igazolná, s így újabb kérdés merül föl előttünk: hát akkor honnét származtassuk kódexünket? Láttuk már a föntebbiekben, hogy a Canticum-kommentár szellemisége és a Computus versformája is a laoni-párizsi iskola felé utal. Ám ennek az iskolának nemzetközi hallgatósága volt, kik között nemcsak franciákat, hanem olaszokat, angolokat és németeket is találhatunk.41

H. Weisweiler bizonyította, hogy a laoni Anzelm és a champeaux-i Vilmos még a 12. század közepén is nagy hatást gyakorolt a német, főleg a bajor kolostori és székesegyházi iskolákra,42 Kódexünk anyagának és írásmódjának pontosabb vizsgálata, az annak során nyert nyomok bennünket is a német nyelvterület felé irányítanak. Ilyeneknek tartjuk a kódex belső, pergamen borítólapján látható írásokat. Az 1. oldalon Kayser Joseff, ich sehe, Aber, a 4. oldalon Wien, Herr ich glaube szavak olvashatók. Ennél azonban fontosabb nyomnak tartjuk, hogy a triviumos rész Dictamen-jének mintalevelét Rupert deutzi német apát írta 1120 táján. Rupertnek, kora egyik leghíresebb német teológusának sok műve mellett volt egy leveles könyve is, melyet a német Johannes Trithemius spannheimi apát még 1500 körül ismert, azóta azonban már nyoma veszett 43 A német nyelvterületen belül aztán elsősorban a laoni-párizsi iskolával a legerősebb kapcsolatot tartó Bajorország iskolái és scriptoriumai felé irányult figyelmünk s így jutottunk el Schüftlarnba mint kódexünk legvalószínűbb születési helyére.44 39

U.0.442, 239. *°GericsJ. még paleográfiai alapon is hitelesnek tartja a „krónikát", mely szerinte „valószínűleg II. Béla idején jött létre". Legrégibb Gesta-szerkesztéseink keletkezésrendjének problémái. Értek, a történeti tudományok köréből. Új sorozat. 22. (1961). 103. 41

Grabmann i. m. 10,137. 42 Weisweiler i. m. 93. 43L. Csóka: Ein unbekannter Brief des Abtes Rupert von Deutz. Studien und Mitteilungen zur Geschichte des Benediktiner-Ordens. Ottobeuren, 1973, 383-93. "Schäftlarn 762-ben mint bencés apátság kezdte életét, mely aztán a 9-10. század folyamán elsorvadt. Új életet a premontreiek hoztak bele 1140-ben, mely az 1802-ben eszközölt szekularizációig tartott. 1866-ban ismét bencések népesítették be, akik azóta is ott laktak. Ilyen változatos múlt után ünnepelte meg a kolostor 1962-ben alapítása 1200 éves jubileumát, mely alkalomból „1200 Jahre -Kloster Schäftlarn" címen emlékkönyvet jelentettek meg. Benne (21-122) P. Ruf professzor, aki korábban éveken át a müncheni állami levéltár levéltámoka volt, dolgozta föl az 1802-ben a müncheni levéltár kéziratgyűjteményébe került schäftlarni kódexeket. Tanulmánya 40-87. lapjain foglalkozott a 12. századi kéziratokkal, azok íróival, tartalmával és díszítésével. Előadását fakszimile-mellékletekkel világította meg. Schäftlarns vonatkozó adatainkat ebből a műből vesszük.