Századok – 1982

Közlemények - Csóka J. Lajos: Az esztergomi főszékesegyházi könyvtár MS. III. 184. kódexe 969/V

EGY KÖDEX LEÍRÁSA 983 A schäftlarni premontrei prépostságot egyházmegyés püspöke, a nagy történetíró, Ottó alapította 1140-ben. Ottó III. Konrád császár féltestvére, Barbarossa Frigyes nagybátyja volt. Tanulmányait 1127-32 táján Párizsban végezte, aztán ciszterci szerzetes, pár év múlva morimundi apát, majd freisingi püspök lett (1138-58). Mint ilyen, káptalani iskoláját újjászervezte, kiváló könyvtárt gyűjtött s Chronicon címen híres világtörténetet írt.45 De nevezetes alkotása volt a schäftlarni premontrei prépostság megszervezése is. Ezt a kanonokrendet Szent Norbert (1080-1134) alapította meg 1120-ban a lelki élet és a pasztorúció szolgálatára. Ez a szerzet nagyon megfelelő intézménynek látszott Ottó püspök számára arra a célra, hogy a kezdet fiatalos lendületével dolgozó premontreiek hasznos munkatársai lesznek a vallásos élet elmélyítése és a lelkipásztorkodás föllendítése tekintetében.46

Minket ez alkalommal természetszerűleg azon szellemi és irodalmi működése érdekel különösképpen, mely pár évtized alatt szintén csodálatosan szép eredményeket mutatott föl. A freisingi nyomokon történt megindulás után a scriptoriumban is szorgos munka kezdődött. Már Eberhard rövid prépostsága idejéből (1153-60) 5 írót lehet megnevezni. S ez a lendület csak fokozódott Henrik prépost alatt (1164-1200). A kormányzása kezdetén készített katalógus 46 kódexet sorol föl, s a század második felében közel 100 művet alkottak, illetőleg másoltak Schäftlarnban. Bár ezeknek a müveknek kb. csak negyedrészét lehet név szerint ismert íróktól származtatni - az a 13 író magában véve is meggyőzően bizonyítja, hogy az ottani iskolában és scriptoriumban eleven élet folyt. Érdekes jelenség, hogy a 13 író közül 3 apáca „scriba" volt, kik a kettős monostor, a „Doppelkloster" női tagozatához tartoztak.4 7 Tárgyunk szempontjából fontos tudnunk, hogy ebben a 12. századi könyvtárban megvolt Béda és Honorius Augustodunensis prózai, a regensburgi Guilelmus Vivariensis verses Canticum-magyarázata, továbbá Szent Gergely pápa Dialógusainak könyve és Jóbkommentárja, Origenes, Haymo és Rupert deutzi apát egy-egy műve is.48

S azt is tudjuk, hogy Scháftlarnból került a müncheni kézirattárba az a 4600 és 17 101 jelzetű gyűjteményes kódex, melyek közül az előbbi a laoni iskolából, az utóbbi pedig Anzelm „Sententiae" című munkájából tartalmaz részleteket.49

Ezek a könyvek mutatják tehát, hogy Schäftlarnban megvolt az érdeklődés a Canticum-magyarázatok iránt, és ismerték azokat a szerzőket, akik ezen a téren eredményesen dolgoztak, s a mi kommentárunkkal is kapcsolatban álltak. De a trivium tanításához szükséges könyvek is rendelkezésre álltak. így volt egy traktátusuk, mely a verselés technikáját ismertette, s megvolt Donatus grammatikája az auxerre-i Remigius kommentárjával és Priscianus művének kivonata és kommentárja is.50 Ez utóbbi szerző volt kódexünk grammatikai részének főforrása.5

1 4 5R. Bauerreis: Kirchengeschichte Bayerns. III. 150 57. 4 6 Schäftlarn, 18. 47

Uo.40-43,48, 55. 4 8

Uo. 46-50. 49 Weisweiler i. m. 85-86, 83. s0 Schäftlarn, 52. 51

Mészáros, Iskoláskönyv 378-80; Diákjegyzet 6. 10*