Századok – 1981

KÖZLEMÉNYEK - Barta Gábor: A Sztambulba vezető út 1526-1528. (A török-magyar szövetség és előzményei) 152/I

200 BARTA GÁBOR toborzás újbóli engedélyezését kérte a királytól, s bár a válasz késett, német területen júniusban már valóban működésbe léptek a magyar uralkodó toborzó-biztosai.16 8 A megnövekvő önbizalom persze a távolsági diplomáciának is nagyobb lendületet adott. Már április 30-án Frangepán Ferenc érsek és Werbőczi István kancellár a magyar rendek nevében levélben tudatta VIII. Henrik angol királlyal, magyar követ fogja fölkeresni; május 16-án pedig a király is kiállítja a hivatalos megbízólevelet Statileo János (most már erdélyi püspök) számára az angol és francia uralkodóhoz. Statileonak fölhatalmazása teljes cselekvési szabadságot biztosított, hogy „ő legkeresztényibb felsége és miközöttünk szilárd barátságot, testvéri köteléket és egyetértést kössön", mintha János király „személyesen volna jelen, legyen bár olyasmi, mihez még ennél is szabatosabb megbízó levél kívántatnék". Szapolyai egyben kötelezettséget is vállalt, hogy mindent, amiben a követ megállapodik, eleve „elfogad, elhatároz és megerősít". Tomicki szörnyülködött: életében nem látott még olyan követi utasítást, amelyikben a küldő fél semmilyen előfeltételt sem szab a megegyezéshez. Csakhogy János király nem volt abban a helyzetben, hogy kikötésekkel élhessen. Statileo tehát útra kelt, méghozzá Rincon társaságában: a lovag, úgy tűnik, nem kapott választ Andreis által tolmácsolt kérdéseire, így maga kívánta tisztázni a helyzetet. Mint a magyar viszonyok kívülálló, de feltétlen jóindulatú megfigyelője, a követ számára mindenképpen hasznos segítségnek ígérkezett.16 9 Közben a lengyel udvarban nagy volt a zavar, taski egyenesen azt írta Zsigmond királynak, ne is küldjön követeket addig Sztambulba, míg a teendőket vele meg nem beszéli. Szydfowiecki és Tomicki ezúttal egyetértésben feltartóztatták a már útra kelt követet, Jan Tçczyriskit, hogy kikérhessék a Wilnában lévő Zsigmond király véleményét. A habsburgiánusok a fiatalúr megbüntetését követelték, de Zsigmond fölmérhette: János király követe a kissé arcátlan húzással alaposan sarokba szorította Lengyelországot. Eddig a magyar ügyben csak Szapolyai és Ferdinánd viszályában kellett állást foglalniuk, s az előbbi veresége után egyre nyugodtabban ragaszkodhattak a gyakorlatilag pártosságot jelentő semlegességhez. Mostantól viszont a magyar kapcsolat a törökkel való viszonyhoz kötődött, a szultán ingerlése pedig nem tartozott a haszonnal kecsegtető lépések közé.170 Tgczyrtski végül tovább mehetett, de mellé adták a Bona köréhez közel álló Piotr Opaliriskit. S míg a lengyel országnagyok hónapokig tartó vitába kezdtek, mit kezdjenek taski javaslataival, János király közben hozzáláthatott a törökkel való, most már országvilág előtt ismert megegyezés értékeléséhez, illetve Európa előtti megmagyarázásához. A 16

* Apr. 18 : Krzyczkí levele, i. m. N. 207 ; Válasz Tarlónak i. m. N. 271 ; A magyar követ Wilnóban i. m. 244 és 253; Sziléziai toborzás stb.: Szlovák Állami Központi levéltár, Révay cs. ltára (továbbiakban: SSUA Révay) idegen családok fasc. V. N. 13, 15, 18 és 24. (június 21-22 megbízólevelek, Tarnów), Szalay L. Adalékok 84.1. és Horváth Mihály: Magyar történet IV. Pest, 18712, (továbbiakban: Horváth M. MT) 58. 1 "IV. 30-i levél: Simonyi, London N. 20.; V. 10-i levél Franciaországba Charriere 161. (egy példány Montmorencyhez ment), Szalay L. Adalékok 86 (sk. 1).; Angliába Simonyi London N. 28/a és b.; Tomicki csodálkozik: VI. hó 4-i levél, Acta Tomiciana X. N. 272. Rincon hazaútja: Bourilly 82 sk. 1. 110

Pociecha IV. 7. sk. és 18. sk. 1.; Vádak taski ellen: i. m. 11. Acta Tomiciana X. N. 364 és 415, stb, OL Nagy István gyűjt. 1. cs. (hely és év nélküli piszkozat, János király közbenjár Zsigmondnál).