Századok – 1981
KÖZLEMÉNYEK - Jeszenszky Géza: A koalíció és Anglia (Angol-orientációs kísérletek a századeleji magyar politikában) 958/V
A KOALÍCIÓ ÉS ANGLIA 971 helyzeténél fogva" Magyarországnak kell az angol politika súlypontjává válnia ebben a térségben. Birtokában van Apponyi egy följegyzése, miszerint Magyarország nem mondott le arról, hogy saját hadserege legyen, és hogy döntő befolyáshoz jusson a külpolitikában -ez conditio sine qua non lesz az Ausztriához fűződő kapcsolat további fönntartásához. Az általános választójog csak erősíteni fogja a magyar követelések súlyát, s ennek nem mond ellent a nemzetiségek léte, akik — nem az erőszak, hanem a magyarok felsőbbrendűsége és vonzereje következtében — elmagyarosodóban vannak. Angliának létérdeke annak a régi fölfogásnak az elejtése, amely Bécset tekintette a Kettős Monarchia központjának, ehelyett Magyarországhoz, a Monarchia döntő tényezőjéhez kell közelednie. Ε közeledés érdekében és Magyarország gazdasági függetlenségének az elősegítéséhez Reich első lépésként két új brit konzulátus fölállítását javasolta Kassán és Nagyváradon, valamint a budapesti brit konzul utasítását a szóban forgó politika követésére. Az Ausztria—Magyarországgal szemben követett brit politika radikális megváltoztatására tett javaslat első olvasásra nem riasztotta vissza a külügyi hivatalnokokat, noha leszögezték, hogy nem osztják Reich minden gondolatát. Fitzmaurice kétségbe vonta, hogy a jövőben Oroszország a távol-keleti revans érdekében elhanyagolná Kelet-Európát, a nemzetiségi kérdés megoldását pedig inkább „bölcs és idejében adott engedményekkel", mintsem a magyarosítással vélte biztosíthatónak, de igen kívánatosnak tartotta, hogy jó viszony legyen Anglia és Magyarország között, ezért Reich javaslatait megfontolásra méltónak nevezte.64 Keresekedelmi szempontból nézve a külügyminisztérium illetékes osztálya szintén érdeklődést mutatott, és elment Clarke-nak az utasítás „Kaschau és Grosswardein" fölkeresésére, annak előkészítésére, hogy összhangba hozzák Anglia magyarországi képviseletét az utóbbi növekvő politikai és gazdasági súlyával.6 5 A továbbiakban fölmerült, hogy talán inkább Zágrábban és Kolozsvárott kellene az új konzulátusokat létrehozni,6 6 s kikérték az ügyben Clarke és a bécsi kereskedelmi attasé véleményét is. Itt tartott az ügy, amikor sor került az Eighty Club és a kereskedelmi kamarák küldöttségének látogatására, és ez jó alkalmat kínált Eyre Crowe, a németellenes vonal elsőszámú külügyminisztériumi exponense számára, hogy kimondja az ítéletet a külön „magyar politika" fölött. „Ha és amikor Magyarország megteremti »nemzeti függetlenségét«, még lesz elég időnk, hogy eldöntsük, mi legyen az álláspontunk Magyarországgal és Ausztriával szemben. De bizonyos vagyok benne, hogy amíg az Osztrák—Magyar Monarchia jelenlegi alapján nyugszik, addig nem szolgálná a brit érdekeket, ha fölébresztenénk Ausztria érzékenységét a magyar függetlenségi párttal való politikai flörtöléssel."6 7 Kossuthék pontosan az ellenkező sorrendet szerették volna elérni: a nagyobb gazdasági önállóság előfeltételeként akarták gyorsabban fejleszteni a magyar ipart és kiépíteni a külföldi kereskedelmi kapcsolatokat. Brit részről erre mondott nemet Crowe. A Foreign Office-ban a magyarokra nézve kedvezőtlen hangulatot még növelte, hogy a bécsi Montagsrevue október 1-én cikket közölt, amely szerint a júliusi londoni interparla-64 FO 371/7/26301, Reich memoranduma, 1906. júl., Fitzmaurice kísérőlevelével és négyoldalas följegyzésével. 65 FO 120/829/1, Barrington utasítása Clarke-hoz, 1906. aug. 22. 66 FO 371/7, Clarke jel, 1906. szept. 7. 6 7 FO 271/8/32923, Crowe följegyzése, 1906. szept. 27.
