Századok – 1981
KÖZLEMÉNYEK - Jeszenszky Géza: A koalíció és Anglia (Angol-orientációs kísérletek a századeleji magyar politikában) 958/V
972 JESZENSZKY GÉZA mentális konferencia idején VII. Eduárd fogadta Apponyit, és ő meggyőzte a királyt a magyar követelések jogosságáról, az Eighty Club látogatása már ennek volt a következménye. A bécsi és a müncheni sajtó fölkapta az ügyet, Apponyi cáfolata nem volt elég gyors, így a magyar, osztrák és angol részről egyaránt fölfújt politikai kirándulás vége parlamenti interpelláció lett a Westminsterben.68 Hozzátehetjük még, hogy a valóban megtörtént audiencián Apponyi érvei nemhogy meggyőzték volna a brit uralkodót, de a magyar miniszternek meg kellett hallgatnia a király finom korholásait a koalíció magatartása miatt.6 9 Bennett bécsi kereskedelmi attasé közben beérkezett válasza is összefüggésbe hozta Reich memorandumát az utóbbi hetek angol-magyar barátkozásával. Rámutatott, hogy a magyar piacon az osztrák ipar még gazdasági különválás esetén is olyan kedvező helyzetben maradna, hogy az esetleges magyarországi brit befektetéseknek komoly konkurrenciával kellene számolniuk. Az 1899-es magyar iparfejlesztési törvény azonban kétségkívül jó lehetőségeket teremt, ezért érdemes lenne mérlegelni egy külön kereskedelmi képviselő kinevezését a budapesti főkonzulátusra. „Amennyiben azonban Őfelsége Kormánya politikai okokból növelni kívánná a magyarországi brit konzuli képviseletet", úgy Bennett is Clarke zágrábi és kolozsvári javaslatával értett egyet.70 Clarke válasza az esetleges kinevezések politikai kihatásával foglalkozott. Új konzulátusok létesítését „a magyarok általánosságban úgy tekintenék, mint e királyság növekvő fontosságának elismerését, s annak a bizonyítékát, hogy Őfelsége Kormánya és a brit közvélemény érdeklődik irántuk. Kossuth úr és gr. Apponyi minden tőlük telhetőt megtennének azért, hogy szorosabb kapcsolatot létesítsenek Angliával, hogy idecsábítsák az angol tőkét, s hogy a brit vállalkozások számára minél kedvezőbb föltételeket biztosítsanak. [ . . . ] Helyénvalónak tartom azonban megmondani, hogy e növekvő jóindulat és érdeklődés ilyen megnyilvánulásait a Függetlenségi Párt kevésbé skrupulózus politikusai [ . . . ] esetleg saját céljaikra használnák ki." Ε veszély ellenére Clarke szerint feltétlenül előnyös lenne mind egy budapesti kereskedelmi képviselő kinevezése, mind a zágrábi és kolozsvári konzulátus fölállítása.71 Ε jelentéshez Boothby bécsi elsőtitkár hozzáfűzte, hogy szerinte és a nagykövet szerint „fontos, hogy a jelen pillanatban ne sértsük meg Ausztria érzékenységét olyan lépésekkel, amelyek Anglia és Magyarország viszonyának az elmélyítését szolgálják", ezért „okosabb lenne alkalmasabb időpontra halasztani" az új konzulátusok létesítését. Viszont célszerű lenne egy kereskedelmi képviselőt küldeni névlegesen Ausztria—Magyarországra, ami „nem gátolná meg az illetőt abban, hogy működésének igazi tere Magyarország legyen".72 A „helyi" diplomaták tehát valamennyien érdemesnek tartották a magyarországi képviselet valamilyen formában történő növelését, de néhány aggályuk elég volt Crowe osztályvezetőnek ahhoz, hogy az egész ügyet eltemesse. „Föltételezhetjük, hogy dr. Reich 6 8 Claude Hay konzervatív képviselő érdeklődött, kapott-e az angol kormány tiltakozást Bécsből az Eighty Club látogatása kapcsán. Grey kurta „nem"-mel válaszolt. FO 371/8/36 221. 6'Erről maga VII. Eduárd beszélt Marienbadban Steednek. Steed - Chiroinak, 1906. aug. 28. Steed-iratok. 70 FO 371/7, A. P. Bennett biz. memoranduma, 1906. nov. 1., mellékelve Sir Brook Boothby 1906. nov. 1-i jelentéséhez. "FO 371/7, Clarke jel., 1906. okt. 30. ,2 FO 371/7, Boothby kísérőlevele, 1906. okt. 30.
