Századok – 1981
KÖZLEMÉNYEK - Jeszenszky Géza: A koalíció és Anglia (Angol-orientációs kísérletek a századeleji magyar politikában) 958/V
968 JESZENSZKY GÉZA káját.4 4 A február 19-i erőszakos házfeloszlatás és a további abszolutista lépések ugyan szinte általános rosszallást váltottak ki a vezető angol napi- és hetilapokban, de a cikkek szinte kivétel nélkül utaltak a koalíció felelősségére is.4 5 Nem sok sikert jósolt Steed a nyugat-európai propagandakörútra készülő Kossuthnak és Apponyinak: az uralkodó legutóbbi intézkedései valóban általános tiltakozást váltanának ki, „ha magatartásával a koalíció nem fosztotta volna meg önmagát minden pártatlan megfigyelő szimpátiájától".46 Nagy-Britannia hivatalos köreinek és sajtója java részének a magyarországi politikai válsággal kapcsolatos magatartását nem csupán a vitás kérdések érdemi része határozta meg, legalább annyi szerepe volt a külpolitikai megfontolásoknak is. A Monarchia fontosságának régi tételét új megvilágításba helyezte a gazdasági és politikai téren mind veszedelmesebb riválisnak tartott Németország és annak az angol-francia entente fölbomlasztására irányuló törekvései. A Habsburg-monarchiától ekkor azt várta Anglia, hogy Olaszországgal együtt fékezze német szövetségese agresszivitását. A brit megfigyelők tudták, hogy a magyar koalíció követeléseinek teljesítése igen kritikus fogadtatásra találna mind az ausztriai németek, mind a nem-német nemzetiségek körében, tehát gyöngítené a Monarchiát, erősítené valamennyi nép szeparatista hajlamait, Magyarország gazdasági különválása pedig rákényszerítené Ausztriát a német gazdasági vérkeringésbe való szorosabb bekapcsolódásra. A válság alatt merült föl a gondolat, hogy a Monarchia akkor tölthetné be Németországgal szemben a fék szerepét, ha irányítása a magyaroknál megbízhatóbban németellenes szláv nemzetiségek kezébe kerülne. Ezt fejtegette a korábban a magyarokhoz valóságos ódát zengő Blennerhassett,4 7 s a „pángermanizmus ellenszerét" kereső Steed is.48 Ugyanakkor a magyarországi koalíció Németországgal szembeni szilárdsága, függetlensége sem állt minden gyanún fölül.4 9 Rövidesen kiderült, hogy a koalícióval kapcsolatos várakozások és félelmek közül mi igazolódik be, mert a magyar „küzdők" 1906. április 4-én megadták magukat, és elfogadták a bársonyszéket Ferenc József feltételei mellett. A kormányhatalom birtokában A magyar koalíciónak a koronával szembeni konfliktusa az áprilisi paktummal nem ért véget, és a „vezéreknek" szándékukban is állott a „küzdelmet" folytatni.5 0 Ε küzdelemnek képezték részét azok a propaganda-erőfeszítések, amiket a külföld, külö-44 A legkeményebb és legalaposabb bírálatot Steed „Ausztria-Magyarország a válaszúton" (Austria-Hungary: At the parting of the ways) c. hosszú cikke tartalmazta: TT, 1905. okt. 7. 13. Egyéb fontosabb reakciók: SaR, 1905. okt. 21. 516; The Speaker, 1905. okt. 28. 81-82, nov. 4. 94; Spectator, 1905. nov. 4. 4 5 The Speaker, 1906. febr. 24; Spectator, 1906. márc. 3. 327-328; TT, 1906. márc. 5. 9. 46TT, 1906. márc. 23. 5. 475ύ· R. Blennerhassett: England, Germany, and Austria. NC, 1904. nov. 707-722; uő: The Austrian problem. The Fortnightly Review, 1905. ápr. 589-607. "'Steed - Chirolnak, 1905. okt. 6. Steed-iratok. 4"Ezt mutatta az Ausztriának a Német Császárságba történő' beolvadását, Magyarországnak pedig egy Hohenzollern herceg jogara alatti önállósodását javasoló Zeysig[Zigány ÁrpádJpamfletügy is. TT, 1905. szept. 5, 13, 14, 19. Vö. Dolmányos: i. m. 132-134. 50 Apponyi közlése Clarke-nak, FO 371/7/14583. Clarke biz. jel., 1906. ápr. 23; Kossuth F. -Maxse-nek, 1906. júl. 19. MP. Vol. 456.
