Századok – 1981

KÖZLEMÉNYEK - Jeszenszky Géza: A koalíció és Anglia (Angol-orientációs kísérletek a századeleji magyar politikában) 958/V

966 JESZENSZKY GÉZA angol megfigyelők 1905 februártól már nem tartották valószínűnek, hogy az uralkodó bármilyen nyomás hatására elfogadná a koalíció katonai programját, ezért — számos érvet fölsorakoztatva — álláspontja enyhítését és a mielőbbi hivatalbalépést ajánlották az új parlamenti többségnek.3

2

A koalíció viszont töretlenül hitte, hogy meggyőzheti Angliát követelései jogosságáról és indokoltságáról, s hogy a külföld véleménye és állásfoglalása hozzá fog járulni ahhoz, hogy Ferenc József végül engedjen. Apponyi és Kossuth újabb cikkekben tárta az angol közönség elé a válság fejleményeit, persze erősen ferdítő megvilágításban. Az aggodalmaskodókat nyugtatták, hogy az őt megillető jogok birtokában Magyarország lesz a Habsburgok legmegbízhatóbb támasza, és biztosítani fogja Európa közepén a hatalmi egyensúlyt.33

Az érveket Budapestről a nyíltan a koalíció szolgálatába szegődött Hungary ismételgette, Rákosi Jenő pedig a meghirdetett „nemzeti ellenállást" új szabadságharcként föltüntető Budapesti Hírlap-ban közölni kezdte a Times-ban 1861-ben a februári pátenst, majd 1865—66-ban a magyarokkal való megegyezéstől még húzódó uralkodó magatartását bíráló vezércikkeket, számon kérve az újból esedékes erkölcsi támogatás elmaradását.34

A magyarokat most már rendszeresen kioktató Steed abszurd ügyeskedésnek nevezte az 1905-ös helyzetet az 1861-66 közöttivel hasonlítani össze.35

A koalíciós vezérek azt hitték, hogy angliai propagandájuk sikertelenségét kizárólag egy Bécsben élő angol újságíró értetlensége, esetleg másfelé való elkötelezettsége okozza, ezért Apponyi hosszú levélben fordult a Times szerkesztőségéhez. Megmagyarázta a katonai követelések jogosságát, kategorikusan cáfolta, hogy a magyarok a norvég példa követésére készülnének, a külföld téves helyzetmegítélését pedig a Bécsben élő és az ottani légkört magukba szívó külföldi laptudósítók számlájára írta. „Magyarország bízik benne, hogy kellő felvilágosítás után a jelenleg szisztematikusan félrevezetett közvélemény melléje fog állni."3

6

Válaszában Steed a kiegyezési törvény idézésével bizonyította, hogy jogilag a királynak van igaza, Ferenc József tehát nem tért le az alkotmányosságról, így nincs miért apellálni a britek alkotmányos érzületére. Ő is s a vezércikk is megerősítette azonban, hogy az angol közvélemény változatlanul rokonszenvet, sőt baráti elfogultságot érez Magyarország iránt.37

A következő hetekben — amint ezek után várható volt — élesedett a koalíció és Steed szópárbaja, s ez alighanem erősen próbára tette Steed baráti érzelmeit. 1905 októbere, a válságot az általános választójog bevezetésével és egyéb reformokkal megoldani próbáló Kristóffy—Fejérváry program uralkodói elfogadása után a koalíció vezetői még nem vették észre, hogy mind bel-, mind külföldön elveszítették a csatát. Továbbra is bíztak benne, hogy álláspontjuk ismételgetésével meg tudják nyerni legalább az angol közvéleményt. Ezért jelentették meg hívük, a budapesti egyetemen angol nyelvet 32

A fontosabb vezércikkek: The Times (továbbiakban TT), 1905. febr. 9. 7., ápr. 17. 9., jún. 22. 9., júl. 8. 11. szept. 28. 7.; Saturday Review (továbbiakban SaR) 1905. márc. 4. 261-262.; szept. 30. 425-426Spectator (továbbiakban: S) 1905. szept. 30. 459-460. 3 3Count Albert Apponyi: The Hungarian crisis. MoR, 1905. febr. 24-38; Francis Kossuth: The Hungarian crisis: its cause and effects. NaR, 1905. ápr. 251-261. 34

Budapesti Hírlap (továbbiakban: BH), 1905. jún. 26. 1-2. 35

TT, 1905. jún. 29. 5. 34

TT, 1905.júl. 1. 7-8. 37

TT, 1905. júl. 8. 5., ül. 11. Vö. History of The Times, III. 476.