Századok – 1981

KÖZLEMÉNYEK - Jeszenszky Géza: A koalíció és Anglia (Angol-orientációs kísérletek a századeleji magyar politikában) 958/V

A KOALÍCIÓ ÉS ANGLIA 963 ledés ennek a külpolitikai útkeresésnek volt az egyik próbálkozása, az 1902-es japán szövetség jelentette a részleges megoldást, míg az új helyzethez való végleges alkalmaz­kodást az entente cordiale hozta meg. Az átmeneti időszakban fölmerülő kalandosabb elképzelések közé tartozott a magyarokra való építés gondolata is. A legkomolyabb formában ezt a National Review folyóirat vetette föl, ahol közel egy évtizeden keresztül több változatban is megpendítették egy olyan angolbarát és németellenes közép- és délkelet-európai csoportosulás létrehozását, amelynek Magyarország lenne a középpontja és irányítója. A Leo Maxse tulajdonában levő folyóirat társadalmi és politikai kérdésekben újfajta, offenzív konzervativizmust képviselt (az alapvető liberális elvek és szokások messzemenő tisztelete mellett), amely Európán kívül a terjeszkedő, Európában a brit pozíciókat őrző politika híve volt, ebből fakadt, hogy a „német veszély" első követ­kezetes hirdetői közé tartozott. 1900 és 1902 között az ismert politikus és publiçista, Sir Rowland Blennerhassett három cikkben népszerűsítette az általa kikerülhetetlennek nevezett perspektívát, hogy „a polgári és vallási szabadságjogok ügye érdekében hősies és romantikus küzdelmet folytató", az abszolutizmus virágkorában is „az alkotmányos monarchia eszméjét valló" magyarok közvetlen befolyásuk alá fogják vonni a balkáni népeket „ez pedig csak előnyös lehet Nagy-Britannia számára".17 „Eljön az idő, amikor a magyarok teljesen valóra tudják váltani legnagyobb uralkodójuk, Mátyás király ambíció­ját, s országukat Délkelet-Európa vezető hatalmává teszik."18 Blennerhassett azonban nem kizárólag a magyarokat akarta Németország hátában szövetségesül megnyerni, hanem az egész Monarchiát. Szerinte a Habsburg-birodalomnak el kell vetnie „Beust, Andrássy és Deák eszméjét, a kettős osztrák-magyar szupremáciát." A magyarok megtarthatják hegemóniájukat saját országukban, de szűnjenek meg ellenezni Ausztriában a szláv, elsősorban a cseh törekvéseket, járuljanak hozzá Ausztria föderalizálásához."1 9 Azzal nyugtatta az Oroszországtól még mindig félő magyarokat, hogy a sokak által szorgal­mazott angol-orosz megegyezés esetén nincs mitől tartaniuk, hiszen Nagy-Britanniának lesz akkora befolyása partnere fölött, hogy garantálhatja Magyarországot a pánszláv veszéllyel szemben.2 0 A National Review magyar orientációjának alapját kétségtelenül a németellenesség képezte, ezt jelzi az is, hogy a lap a csehekkel is kapcsolatokat épített ki, s lehetőséget nyújtott Kramarnak a magyar függetlenségi program cseh változatának a kifejtésére: Ausztriát csak a csehek védhetik meg a világuralomra törő németek expanziójától, ezért a Habsburgok a bécsi centralista bürokraták helyett bízzák inkább magukat a lojálisabb csehekre.21 Nem tudni, mikor került Maxse ismeretségbe Apponyi Alberttal, hogy a liberális­katolikus Blennerhassett hozta-e őket össze, vagy már az idézett cikkek előtt, Apponyi angol arisztokrata kapcsolatai révén találkoztak, tény, hogy Kramaï írásának megjelenése után a lapszerkesztő cikket kért Apponyitól a pángermán mozgalom magyarországi 17 Sir Rowland Blennerhassett: Great Britain and the Dual Monarchy. The National Review (továbbiakban NaR),1900. jún. 550-559. 1 * Uő: A British tribute to Hungary. NaR, 1902. febr. 896-907. 1 9 Uö: The Austrian anxiety. NaR, 1901. máj. 357-369. 20 NaR, 1902. febr. 905-907. 21K. Kramaf: Europe and the Bohemian question. NaR, 1902. okt. 183-205. 6

Next

/
Thumbnails
Contents