Századok – 1981
KÖZLEMÉNYEK - Jeszenszky Géza: A koalíció és Anglia (Angol-orientációs kísérletek a századeleji magyar politikában) 958/V
962 JESZENSZKY GÉZA Az Ausztriában 1897-ben tetőpontját elérő súlyos belpolitikai válság hatására Nagy-Britanniában többen mérlegelni kezdték, hogy a belpolitikailag stabil, etnikailag is homogénebb, s politikailag rokonszenves Magyarország lehet a Habsburg-monarchia megmentője, ez azonban a 67-es Magyarországnak, nem pedig a fönnálló szerkezet átalakítását kívánó és így várhatólag a Monarchia összes többi népét mozgósító, ellenállásra sarkalló perszonáluniós irányzatnak szólt, amelynek dinasztiahííségét is kétségbe vonták. Ez magyarázza, hogy a korlátozott céljai ellenére „függetlenségi ízű" angliai magyar propagandát, közeledést 1903 előtt is igen óvatosan fogadta az angol vezetés és a közvélemény, 1903 után pedig, amikor a véderőtörvény reformjának vitájában élesen szembekerült egymással a magyar kormány és az ellenzék, az eléggé egyértelműen ellenzéki talajon álló és intenzívebbé váló angliai magyar propaganda csak kevés helyen talált megértésre.12 Kísérletek a századfordulón A 19. század végén Magyarországon mind nagyobb erővel jelentkező szociális feszültségek, a munkásság mellett a parasztság körében is terjedő szocialista eszmék és a súlyosbodó nemzetiségi kérdés a függetlenségi irányzatot egészében véve nem a demokratizmus, hanem a sovinizmus irányába lökte, s többek között ez képezte alapját Apponyi hozzájuk való közeledésének. A „nemzeti ellenzék" az országon belüli magyar szupremácia erősítésével akarta elérni a domináns szerepet a Monarchiában, az utóbbira építve pedig az államhatárokon túlmenő balkáni magyar befolyás egyszerre paternalisztikus és imperialisztikus ábrándjának bűvöletébe esett. Nagyon világosan fejtette ki ezt a programot az irányzat egyik angliai exponense, a Rákosi Jenő Budapesti Hírlap-jával kapcsolatban álló Reich Emil.13 Az elterjedt havi szemlében, a Nineteenth Century-ben a Millennium kapcsán megjelent cikkében Reich Magyarország fényes jövőjét, délkeleteurópai vezetőszerepét jósolta meg,14 de nyugtatta is az angol közvéleményt, hogy a különválást a Monarchia egyetlen népe sem kívánja.1 5 A magyarországi illuzionista gondolkodás jellegzetes termékének angliai fogadtatását váratlanul kedvező irányba terelte a külpolitikai helyzet. A búr háborúban Angliának egyszerre rá kellett döbbennie, hogy a „fényes elszigeteltség" politikája tovább nem tartható fenn, kénytelen szövetségesek után nézni.1 6 A Hármasszövetséghez való köze-12 „amit önök magyar propagandának neveznek, egy kis függetlenségi párti mellékíze is van. Önök Magyarországot Ausztriától elkülönítve, önállósítva vagy valami ilyenféle módon akarják a külfölddel megismertetni". Szögyény-Marich László berlini nagykövet megállapítását idézi Klein Ödön: Tiszától Tiszáig. Visszaemlékezések és adalékok Bp., é. n. [1922] 104-105. Apponyi is panaszkodott a félreértett ellenzéki törekvések kedvezó'tlen fogadtatására. Emlékiratai II. Bp., 1934. 179-182. '3 Reich Emil (1854, Eperjes - 1910 London) a századfordulón Anglia-szerte ismert és népszerű történelmi és filozófiai író és előadó volt. Apponyihoz fűződő kapcsolataira időnként maga is hivatkozott, halálakor a budapesti sajtó mint a Budapesti Hírlap londoni levelezőjét is méltatta. Hungary 1910. dec. 15. 385. 14Or. Emil Reich: Hungary at the close of her first Millenium.The Nineteenth Century (továbbiakban NC), 1896. máj. 837-849. 1 s Dr. EmilRecih: Austria-Hungary and the Ausgleich. NC, 1898. márc. 466-480. 16George W. Monger: The End of Isolation. British Foreign Policy 1900-1907. Edinburgh, 1963.
