Századok – 1981
KÖZLEMÉNYEK - Jeszenszky Géza: A koalíció és Anglia (Angol-orientációs kísérletek a századeleji magyar politikában) 958/V
960 JESZENSZKY GÉZA a paritást biztosítani kívánták a közös intézményekben is, mindenekelőtt a hadseregben. Ε törekvések jórészt egybevágtak a 67-es kormányok vágyaival, távolabbi célkitűzéseivel, különbség inkább csak az ütemezésben, az elérésüket szolgáló taktika megítélésében és a követett módszerekben volt. A magyar politikusok, elsősorban az ellenzékiek, a külpolitikát hajlamosak voltak csupán e célok vetületében szemlélni, s a különféle orientációkat, kapcsolatokat abból a szempontból mérlegelték, milyen kihatásuk lehet az uralkodóval és Ausztriával szembeni törekvések érvényesítésének esélyeire. A kormány és az ellenzék közös platformjának körvonalazódásában nagy szerepe volt az Apponyi Albert vezette Nemzeti Pártnak, a programja gerincét képező fönti követeléseknek. Amikor Bánffy bukásakor a Nemzeti Párt beleolvadt a kormánypártba, a Szabadelvű Párt még határozottabban rátért a kiegyezés óvatos „fejlesztésének" útjára. 1903-ban azután bekövetkezett a robbanás, a véderővita és az Apponyi-frakciónak a függetlenségi állásponthoz közeledő magatartása nagyban hozzájárult a kormánypárt fölbomlásához, majd a függetlenségi nézetek által dominált koalíció megszületéséhez.5 Szembeötlő, hogy a századvégtől kezdve a parlamenti ellenzék bírálata a közös külpolitika orientációja és konkrét lépései helyett mindinkább a közös külpolitika intézményére szorítkozott. Ugrón Gábornak a Hármasszövetség ellenében francia orientáció kialakítására irányuló törekvései6 nem találtak sok követőre, de annál szélesebb egyetértés kísérte (hallgatólagosan sokszor a kormánypárton belül is) a közös külpolitika formális oldalának, külsőségeinek megreformálására irányuló követeléseket: vezessék be a magyar zászló és címer használatát, legyen több magyar a külügyi apparátusban,7 használják a magyar nyelvet, sőt fölmerült az önálló konzuli képviselet igénye is. Szerényebb célkitűzés volt, de a távolabbiakat szolgálta annak tudatosítása a nyugat-európai országok vezetői és közvéleménye előtt, hogy Magyarország „Ausztriától független", külön ország, nagy, de kiaknázatlan gazdasági lehetőségekkel, érdemes vele intenzívebb gazdasági és egyéb kapcsolatokat építeni ki. A kormány részéről az ilyen irányú propaganda elsősorban a Kereskedelemügyi Minisztériumban talált egyetértésre, sőt a külföldi „szaktudósítók" tevékenysége e célok gyakorlati megvalósítását szolgálta. Kielégítően még nem dokumentálható, de a következőkhen elég sok bizonyítékot hozok fel rá, hogy a nagyobb önállóság külföldi elfogadtatásának és népszerűsítésének fő kezdeményezője Apponyi Albert volt, a külföldi sajtó- és könyvpropagandát ő irányította elsősorban Nagy-Britannia felé, s ő vonta be a kampányba a nevénél fogva is eredményt ígérő Kossuth Ferencet. Anglia ésszerűbb választásnak látszott Franciaországnál, mert Magyarországon az utóbbit kulturális vonzereje és sokak előtt rokonszenves politikai arculata ellenére az 5Hanák Péter szavaival: „az ellenzék, a nemzeti-közjogi program ingatta és bomlasztotta meg a kormánypártot." Magyarország története. Bp., 1964. II. 159. A katonai kérdés előtérbe kerülésének, Szilágyi és Apponyi közjogi felfogásának a dualizmus bomlásában játszott szerepét hangsúlyozza Péter László: Angyal Dávid a történész. - Angyal Dávid: Emlékezések. London, 1971. 19-20. és uő: The Army Question in Hungarian Politics 1867-1918. Előadás az 1979. évi budapesti magyar-angol történész konferencián. 6Rimler Gyula: A francia-orosz-osztrák-magyar szövetség szükségessége. Bp., 1901. Angol kommentárja FO 425/248/66, Milbanke jel. 1901. jún. 24. 7A követelésekre Diószegi: id. tan. (Századok, 1973)4. Kimerítően tárgyalja a magyarok részarányát J. A. Treichel: Magyars at the Ballplatz: a Study of the Hungarians in the Austro-Hungarian Diplomatic Service, 1906-1914. Georgetown University, Ph. D. Diss.
