Századok – 1981
KÖZLEMÉNYEK - Jeszenszky Géza: A koalíció és Anglia (Angol-orientációs kísérletek a századeleji magyar politikában) 958/V
KÖZLEMÉNYEK Jeszenszky Géza: A KOALÍCIÓ ÉS ANGLIA Angol-orientációs kísérletek a századeleji magyar politikában Az 1867-es kiegyezésből és a külügyek vitelére kialakított rendszerből következett, hogy a dualizmus korának magyar kormányai önálló magyar külpolitikát nem folytathattak, de mind elvben, mind gyakorlatban beleszólásuk, sőt időnként jelentős befolyásuk volt az ügyek menetére.1 Az egész Monarchiában biztosított politikai szabadságjogok (különösen a parlament és a sajtó szabad működése) lehetőséget nyújtottak az egyes népek pártjainak és politikai irányzatainak arra, hogy kialakítsák és jórészt nyilvánosságra is hozzák saját külpolitikai felfogásukat, koncepciójukat, hogy akár általánosságban, akár egyes konkrét lépések kapcsán bírálják a közös külügyi vezetést, sőt bizonyos önálló kezdeményezéseket is tehettek. A dinasztikus, a birodalmi és a korlátozottan érvényesülő nemzeti érdekek által meghatározott külpolitikából következett, hogy kritikát, alternatív külpolitikai koncepciót elsősorban az ellenzékben levő pártoktól lehetett vámi, az viszont a sajátos dualista szerkezetből eredt, hogy a kormánypárt(ok) soraiban is volt talaja a külpolitikai alternatíváknak, az ellenzékkel való titkos vagy nyílt egyetértésnek. Ahogyan egykor az osztrák—magyar politikában, úgy a Monarchia történetírásában is általában a belső kérdések álltak a figyelem előterében, s ez vonatkozik a magyar ellenzéki pártok, vagy közelebbről az 1904. november 18-a után létrejött „szövetkezett ellenzék", a függetlenségi pártirányzatokból, Apponyi egykori Nemzeti Pártjának egy csoportjából, a Bánffy-féle Új Pártból, a klerikális Néppártból és a rövidesen hozzájuk csatlakozó, Andrássy vezette szabadelvű „disszidensek" által létrehozott Alkotmánypártból álló, 1906 és 1910 között (Bánffy pártját elejtve) kormányon levő koalíció történetére is. A szakirodalomban kevés szó esik e pártok külpolitikai felfogásáról,2 de a források 1 Diószegi István: Az Osztrák-Magyar Monarchia külpolitikája - Hazánk és Európa. Bp., 1970, különösen 236-242.; részletesebben uo: Nemzet, dinasztia, külpolitika, Bp., 1979; Hanák Péter: Magyarország az Osztrák-Magyar Monarchiában. Túlsúly vagy függőség? - Magyarországa Monarchiában. Bp., 1975. 322—324; József Galántai: Die Aussenpolitik Österreich-Ungarns und die herrschenden Klassen Ungarns - Fritz Klein (hrsg.); Österreich-Ungarn in der Weltpolitik 1900-1914. Berlin, 1965; F. R. Bridge: Great Britain and Austria-Hungary 1906-1914. A diplomatic history. London, 1972.23-26. 2Dolmányos István: A koalíció az 1905-1906. évi kormányzati válság idején. Bp., 1976, továbbá doktori disszertációjának kézirata: A századelő politikai történetének alapkérdései, különös tekintettel a koalíciós kormányra, 1906—1910.; Diószegi István: A magyar függetlenségi ellenzék és a Monarchia külpolitikája 1900-1914. Századok 107. köt. (1973) 3-24. - A korabeli polemikus irodalomból figyelmet érdemel a tévesen Ambrus Zoltánnak tulajdonított Göncöl: A koalíció életrajza. Vádirat és nekrológ. Bp., 1910.
