Századok – 1981

TANULMÁNYOK - Pritz Pál: Magyarország külpolitikája a formálódó Berlin-Róma tengely árnyékában 924/V

952 Ρ RITZ PÁL vezetésében nem lesz változás. Többről azonban nem lehetett szó. A magyar—német kapcsolatok jellege nem volt olyan, hogy ennél a kormányzónak tovább kellett volna mennie. Gömbös Gyulát valóban nem kellett lemondatni. 1936. október 6-án - egy München környéki szanatóriumban — eltávozott az élők sorából.3

1 * A választott téma elbeszélése nyomán, mielőtt tanulmányunk végére pontot tennénk, megkísérelünk választ adni a joggal felmerülő kérdésre: vajon miben összegezhető az 1932-1936 között kormányzó Gömbös-kabinet külpolitikája, miképpen illeszkedik az a negyedszázados korszak egészébe? Megítélésünk szerint az első és második Gömbös-kormány külpolitikájával azt a vonalat vitte tovább, amelyet még Bethlen István a húszas években alakított ki. Ε külpolitika módosulásai döntő mértékben a nemzetközi helyzet változását tükrözték vissza. Az el nem kötelezettség elvén 1934-ben ilyenformán ejt csorbát a római jegyzőkönyvek aláírása, 1936-ban pedig ugyanannak a formai továbbfejlesztése. A szélsőjobboldali folyamatok hatásukat már ebben az időszakban rásugározzák a külpolitikára, ám annak vonalvezetésében ez mégsem manifesztálódik. Az 1932-1936 közötti időszak a bethleni külpolitikai koncepció valóraváltásának az időszaka, amit az is bizonyít, hogy a volt miniszterelnök a Gömbössel való hadakozásai idején is elfogadja a kormány külpolitikáját. Ezt annál is inkább megteheti, hiszen a magyar diplomácia operatív irányítása az általa is elfogadott, becsült, rokon beállítottságú Kánya Kálmán kezében van. Ha Bethlen bírál, akkor annak belpolitikai — tehát taktikai — rugói jól tapinthatóak. Más esetekben kritikájának éle nem a kormány külpolitikai stratégiáját, hanem Gömbös diplomáciai metódusait éri. Az 1932—1936 közötti évek magyar külpolitikájának vizsgálata nyomán arra a meggyőződésre jutottunk, hogy egyoldalú és egyértelmű német orientációról, a német külpolitika iránymutatásainak egyértelmű elfogadásáról nem lehet beszélni. Semmiféle szerződés nem jött létre ezekben az esztendőkben, amely formálisan szorosra fűzné a két ország politikai kapcsolatait. 1934-ben és 1936-ban magyar részről kísérlet történik egy konzultációs szerződés megkötésére, ám az első alkalommal a bizonyos mértékig németellenes római jegyzőkönyvekben való részvétel berlini rossz visszhangjának megszüntetése a cél, 1936-ban pedig az elképzelhetőnek tartott német—csehszlovák megnemtámadási 31

DIMK I. 151. sz. Ambro 1936. VIII. 27-i jelentése, uo. 152. si. Alth VIII. 30-i beszámolója, uo. 153. sz. Wettstein IX. 3-i jelentése, DDF II. 3. kötet 181. és 208. sz. Montbas bécsi francia ideiglenes ügyvivő VIII. 21-i és VIII. 27-i jelentése, uo. 205. sz. François-Poncet VIII. 26-i jelentése, PA AA Pol. Abt. IV. magyar-német viszonylat szn. a londoni német nagykövetség VIII. 25-i jelentése arról, hogy Horthy látogatásával az angol sajtó feltűnően keveset foglalkozott. Weizsäcker VIII. 26-i feljegyzésében arról ír, hogy Comnen berlini román követ „a maga ismert indiszkrét módján" tudakozódott Hitler és Horthy tárgyalásainak tartalma iránt. Főleg azt szerette volna tudni, hogy a kormányzó megszerezte-e Hitler egyetértését Magyarország felfegyverkezéséhez. Weizsäcker azt felelte, hogy nincsen tájékozódva a megbeszélések tartalmáról, ellenben feltételezhető - mondta-, hogy e feltevés puszta kitalálás. (PA AA Pol. Abt. IV. Militär Rüstung in Ungarn szn.) A spanyol fasiszta felkelésre Id. Kis 230-245; Gömbös bukására ld. Kónya 185-192; Horthy 174