Századok – 1981
TANULMÁNYOK - Pritz Pál: Magyarország külpolitikája a formálódó Berlin-Róma tengely árnyékában 924/V
MAGYARORSZÁG KÜLPOLITIKÁJA AZ 1930-as ÉVEK KÖZEPÉN 949 ellenére is, kitérően viselkedett. Annál aktívabb volt a Jugoszláviához való közeledés dolgában. „Neurath báró folytonos unszolására végre azt válaszoltam — jegyzi fel Kánya —, hogy nálunk ... megvan a legjobb akarat, de az (ti. a közeledés - P. P.) természetesen csak kölcsönösség alapján jöhet létre." Később - a magyar külpolitika általános vonalvezetéséről beszélvén — Kánya visszatért a kérdésre, és így fogalmazott: „mi érdekeink megsértése nélkül és a lehetőségek határain belül hajlandók vagyunk nagyhatalmi barátaink tanácsait követni annál is inkább, mert valószínűleg ezekkel fogunk az eljövendő háborúban együtt harcolni. Ezzel szemben elvárhatjuk azonban, hogy ők Belgrádra éppen olyan nyomást gyakoroljanak, mint ezt Budapesttel állandóan teszik." (Kiemelések — P. P.) A külügyminiszter ez alkalommal jóval készségesebb tónusban fogalmaz, tartalmilag mégsem tesz semmiféle engedményt. Hiszen az érdekek sértetlenségének feltétele nem jelenthet mást, mint az integritás elvéhez való ragaszkodást, amelynek elejtését a jugoszlávok feltételként szabták. Kánya szavai, a németekkel szembeni „elvárásának" megfogalmazása ugyanakkor a magyar pozícióknak e kérdésben is kedvezőtlenebbé válásáról tudósítanak. Hiszen január elején még — mint említettük — lényegében azt kérik, hogy Berlin a magyar oldalra állva segítsen a délszláv szomszéddal való viszony rendezésében, most ellenben már azt kell kérnie, hogy a németek „Belgrádra éppen olyan nyomást gyakoroljanak, mint ezt Budapesttel állandóan teszik".2 7 A július 11 -i német-osztrák egyezmény lehetőséget nyújtott arra, hogy Horthy az osztrák kormány helyzetének gyengítése nélkül felkereshesse Hitlert. A kancellár korábban már több ízben invitálta a kormányzót meglátogatására. Most, az egyezmény megkötése után szinte azonnal, Kánya arra utasította a berlini követet, hogy — Blomberg közvetítésével - puhatolóddzon ez ügyben Hitlernél. A felkérésnek a hadügyminiszter lelkesen tett eleget, a Führer pedig „a legnagyobb örömmel fogadta" Horthy látogatási szándékát. A németek úgy tervezték, hogy az összejövetelre titokban kerül sor. Magyar részről ellenben csupán az utazás szándékát akarták titkolni, ám feltétlenül ragaszkodtak ahhoz, hogy magáról a látogatásról — amely egy zergevadászat keretében terveztetett meg — a közvéleményt kommüniké kiadásával tájékoztassák, „mert (a) látogatás tényének ismeretessé válása, ami előbb-utóbb elkerülhetetlenül bekövetkeznék, túl nagy feltűnést keltene, és nem kívánatos kombinációkra vezetne". Horthynak gondja volt arra, hogy a külsőségekkel is — csupán vadászruhát vitt magával, ebéd helyett csak teára ígérkezett — csökkentse a látogatás jelentőségét. Hitlernek előzetesen tudomására hozták, hogy hazatérőben a kormányzó Miklas osztrák köztársasági elnököt is felkeresi.28 Ugyanakkor a Hitlerrel történő személyes ismerkedést Horthy alapos tárgyalásra is fel kívánta használni. Plasztikusan mutatja ezt az a majd nyolc nyomtatott oldal terjedelmű feljegyzése, amelyben az általa szóba hozandónak tartott kérdésekben vallott felfogását vetette papírra. Ε dokumentumot a pánszláv gondolat miatti mélységes aggoda-51 DIMKI. 156. sz. 2 'Horthy 178, Κ 64. 1936-21-szn. Sztójay 1936. VII. 25-i levele Kányához, uo. 544. sz. Sztójay VIII. 1-i levele Kányának, uo. Apor VIII. 10-i levele Sztójaynak, uo. Kánya VIII. 13-i számjeltávirata Sztójaynak. PA AA Pol. Abt. IV. olasz-magyar viszonylat 12. 1. Mackensen 1936. VIII. 26-i jelentése, amelyben azt írja: biztos forrásból tudja, hogy az osztrák és német útja után Horthy már a közeli jövőben Rómába fog látogatni. (Horthy olaszországi utazására november végén került sor.)
