Századok – 1981

TANULMÁNYOK - Pritz Pál: Magyarország külpolitikája a formálódó Berlin-Róma tengely árnyékában 924/V

948 Ρ RITZ PÁL homályosította el, hanem — egy pontig legalábbis — előmozdította. A magyar—német kapcsolatok alakulása — ebben az összefüggésben szemlélve - még több aggodalomra adott okot. Gazdasági téren azt lehetett tapasztalni, hogy a németek az 1934-es szerződésben megállapított ártámogatás csökkentésére, illetve megszüntetésére törekszenek; iparcikkek behozatalát a magyar érdekek rovására erőltetik, a mezőgazdasági termények kiviteli szerkezetét hasonlóképpen az egyoldalú szempontjaiknak megfelelően akarják alakítani. A hazai német kisebbség bujtogatását — szemforgató ígéreteik ellenére — nem szüntették be. Bäsch Ferencnek a magyar nemzet gyalázása címén történt elítélése kiváltotta nagy felháborodás arra mutatott, hogy Németország nem fogja hagyni a magyarországi német kisebbség ügyeinek szuverén módon történő rendezését. Szeptember végén Neurath — magyarországi látogatása során — Kánya előtt, miután „a német—magyar viszony melegségéről igen határozottan nyilatkozott", maga hozta szőnyegre a kérdést, önmagában e tény is - nemkülönben a német diplomata fenyegető hangvétele — megmutatja a változást, amely a magyar—német viszonyban az elmúlt esztendők során, a német pozíciók megerősödése révén bekövetkezett. 1933 nyarán Bleyer Jakab figyelmét még arra hívják fel, hogy a kisebbségi kérdést alá kell rendelni a két ország általános viszonyának, a kisebbség érdekében nem hajlandóak nyomást gyakorolni Budapestre. 1934 februárjában Gömbös levelet intézett Hitlerhez a kisebbség ügyében. írására ellenben - amelyben határozottan leszögezte, hogy a rendezést magyar belpolitikai problémának tartja, amelybe külső tényező nem szólhat bele — nem kapott választ. Mert felfogásával a kancellár alapvetően nem értett egyet, ellentétes véleményét pedig nem tartotta taktikusnak írásba adni. Most viszont Neurath — akinek „minden szavából kiérezhető volt, hogy Hitler személyes utasítására beszél" — „meglehetősen komoly hangon arra figyelmeztetett, hogy amennyiben még soká rendezetlen marad (ti. a kisebbségi kérdés — P. P.), és bizonyos német kívánságok nem lesznek honorálva, Berlin és Budapest között elkerülhetetlenül elhidegülés állana be".2 6 A magyar külpolitika kisantant-országokkal szembeni német támogatása terén sem javult, hanem inkább romlott a helyzet. Neurath azzal, hogy „a prágai politikáról egyáltalában nagyon lekicsinylőleg nyilatkozott, és Csehszlovákiát egy lehetetlen tákolmánynak minősítette", tartalrrülag nem közölt semmi újat, inkább csupán a németcsehszlovák megnemtámadási szerződés terve okozta rossz hatást kísérelhette meg ekképpen is enyhíteni. Ellenben — ámbátor Hitler már 1933-ban leszögezte egy Csehszlovákia elleni közös német-magyar fellépés jövőbeni lehetőségét, 1936-ban pedig már a német kormány hajlandónak mutatkozott a „Csehszlovákia elleni közös eljárás"-ra vonatkozó tárgyalások felvételére — Neurath, Kánya „több hozzá intézett szuggesztív kérdése" 26

DIMK I. 135. sz. napi jelentés Kánya és Vuktevic 1936. VII. 16-i megbeszéléséről, uo. 136. sz. Kánya számjelutasítása Masirevichnek 1936. VII. 17-én; uo. 90. sz. napi jelentés Kánya és Mackensen 1936. IV. 21-i tárgyalásáról, Berend-Ránki 135-136 Szuhay 145-153; Tilkovszky 78. 13-14, DIMK I. 156. sz., PA AA Pol. Abt. IV. magyar-német kapcsolatok 420923-25. Neurath 1936. IX. 25-i feljegyzése magyarországi látogatásáról. A külügyminiszter abban összegezte magyarországi benyomásait, hogy összes tárgyalópartnere meglehetősen szűkkeblű felfogást tanúsított a magyarországi kisebbségekkel szembeni bánásmódot illetően, ellenben rendkívül érzékenynek mutatkoztak a határon túli magyarság sorsa iránt. Wilhelmstrasse 12. sz. Roediger 1933. VIII. 11-i utasítása a budapesti követségnek, uo. 19. sz. Gömbös 1934. II. 14-i levele Hitlerhez, uo. 22. sz. Hitler 1934. márciusi (közelebbi dátum nélküli) választervezete Gömbösnek.