Századok – 1981
TANULMÁNYOK - Pritz Pál: Magyarország külpolitikája a formálódó Berlin-Róma tengely árnyékában 924/V
MAGYARORSZÁG KÜLPOLITIKÁJA AZ 1930-as ÉVEK KÖZEPÉN 947 irányításával történt a német orientáció elmélyülése, és ő volt az, aki vállalkozott az akrobatamutatványokra annak érdekében, hogy a németek jövőbeni támogatásának lehetőségét az olasz orientáció fenntartásával, az osztrák függetlenség mérsékelt védelmezésével ne veszítsék el. És mégis, amikor a tengely körvonalai mind láthatóbban kezdtek kirajzolódni, amikor a német-osztrák megállapodás látványos eseménnyé vált ebben a folyamatban, akkor az öreg diplomata egyre töprengőbbé, gondterheltebbé, kesernyésebbé vált. Vajon miért? Teljesen biztos feleletet nem tudunk adni. A kínálkozó válasz egyik összetevőjét a lezajló társadalmi folyamatokban kereshetjük. Kánya koncepciója is a német-olasz-osztrák-magyar összefogás eszméjére épült. Időközben viszont mind egyértelműbbé vált, hogy — a korábbi várakozásokkal szemben - Hitler bukásával nem lehet számolni; a fasiszta diktatúra a társadalom minden pórusát lassan átitatta. Olaszországban a diktatúra tovább erősödött, Mussolini ezekben az években éri el hatalmának és népszerűségének csúcspontját. Ausztria a „konkurrens fasizmus" eszközével iparkodott Németország szorításából menekülni, Magyarországon pedig az 1935-ös választások sikerei alapján Gömbös tesz kísérletet elképzelései megvalósítására. A négyes kombinációba bevonni tervezett Lengyelországban is a fasizmus számos jegye figyelhető meg. Ilyenformán e blokk kialakulását illetően lehetett kétségeket táplálni, ám afelől, hogy létrejötte egy hatalmi-politikai szövetkezésnél jóval többet, mert a tekintélyelvű — tehát fasiszta — államok tömbjét fogja jelenteni, afelől már jóval kevesebb lehetett a kétely. Ez pedig a konzervatív beállítottságú külügyminiszter számára cseppet sem volt lelkesítő perspektíva.2 5 A külügyi apparátusnak a július 11 -i szerződés nemzetközi megítéléséről befutó számos jelentése alapján — vagy talán anélkül is - Kánya tisztába jött azzal, hogy e szerződés az Anschluss veszélyét csupán elodázta, de el nem hárította. A szerződés létrejötte után néhány nappal a jugoszláv követnek azt mondta, hogy a megállapodás révén „az annyit hánytorgatott német veszély legalább egyelőre el van hárítva". A londoni követnek küldött utasításában azt íija, hogy „mindenkinek, aki érdeklődéssel viseltetik az osztrák kérdés iránt, örülnie kell (a) megegyezésnek, mely Anschlusst vagy hasonló komplikációt egyelőre kizár". (Kiemelések — P. P.) Ezek mögött a kijelentések mögött már nem csupán az a régi keletű - és sokak által vallott — meggyőződés húzódik meg, amely szerint Ausztria Németországhoz az idők múlásával törvényszerűen csatlakozni fog, hanem sokkal inkább az a felismerés, hogy ez nem a természetes fejlődés során, hanem akkor történik majd meg, amikor a náci birodalom már elég erősnek érzi magát, a végrehajtás módjának pedig már semmi köze nem lesz a szó eredeti jelentéséhez, hanem betagolást, leigázást jelent majd. Márpedig, ha ene kerül sor, akkor a tömb nem a számba jövő államok szövetkezése, hanem Néemtországnak történő alárendelődés útján születik meg. Gömbös — a jelek szerint — erre a veszélyre nem volt fogékony, mert a közös világnézetben az egyenrangú együttműködés biztosítékát látta. Kánya ellenben jobboldali konzervatív beállítottságú volt, és ilyen módon tisztánlátását a világnézeti alapállás nem 25 DDF II. 3. kötet 233. sz. Maugras 1936. IX. 4-i jelentése, PA AA Pol. Abt. IV. kisantant 1. kötet szn. Mackensen 1936. VIII. 5-i jelentése, Wilhelmstrasse 57. sz. Mackensen 1936. VIII. 25-i jelentése, PA AA Pol. Abt. IV. kisantant 1. kötet szn. Mackensen 1936. VIII. 25-i jelentése. (Nem azonos az előbbivel, ezen a napon a követ két jelentést küldött a Külügyi Hivatalnak.) Ormos-Incze 182-184 Kis 205-206, 249-250 Kerekes 74-78 Kónya 137-141, 169-185 Ormos-Incze 175 S*
