Századok – 1981
TANULMÁNYOK - Kubinyi András: A mohácsi csata és előzményei 66/I
90 KUBINYI ANDRÁS A legvalószínűbbnek Kosáry feltevése látszik, miszerint a Magyarországon fogva tartott török követ, aki talán kapott hazulról valami információt, adta elő ezeket a feltételeket.12 8 Persze hozhattak kereskedők, hazabocsátott foglyok is ilyen információt. Ezeket a feltételeket valószínűleg sem a törökök, sem a magyarok nem vették komolyan. A török jól ismerte a magyarországi állapotokat, tudta, hogy ezek a feltételek nem teljesíthetők, komoly ajánlatot pedig Lengyelországon keresztül adott volna, ezzel az országgal ugyanis kapcsolatban állott. A magyar király, mint szuverén keresztény uralkodó, nem mehetett ebbe bele, az adófizetéshez pedig pénze sem volt, így reálisan a fegyverszünet nem volt megköthető még akkor sem, ha nem vesszük figyelembe az ezzel szemben várható belső és külföldi ellenállást. Tulajdonképp egyet bizonyít az „ajánlat": a török csak olyan békébe megy bele, amelyet Magyarország nem fogadhat el, tehát a szultán ezzel lényegében megingathatatlan háborús szándékát adja tudtul. Az viszont kétségtelen, hogy a magyar diplomácia ezt külföldi segély szerzésére akarta felhasználni, aminek érdekében más módszert is alkalmaztak: a török szultán nevében fenyegető levelet költöttek, amelyben a németek megtámadásáról is szó van.12 9 Mindenesetre úgy tűnik az eddigi adatokból, hogy Szulejmán Magyarország elleni politikája pontosan beleillik azokba a sémákba, amelyekbe Inalcik nyomán Szakály Ferenc a török balkáni hadjáratait, ill. politikáját osztotta, amit Perjés megint nem fogad el.130 Ennek érvényesülését a Balkán története világosan igazolja. Sőt mellette szól a Perjés által cáfolatul említett Havasalföld példája is.13 1 Mint láttuk, ezt a tartományt is be akarta kebelezni a szultán, de mivel nem sikerült, egyelőre lemondott róla. Később, Magyarország egy részének megszerzése után a főútvonaltól távol eső tartomány megszállá» sára nem volt szükség. Török jog szerint mint hűbéres amúgy is a birodalomhoz tartozott.13 2 Az 1524 és 1526 közti fegyverszüneti lehetőség kérdésével rövidebben végezhetünk. Perjés is idézi, hogy 1525-ben és 1526-ban volt szó fegyverszünetről, elsősorban a lengyelek kísérelték meg Magyarországot bevonni a saját, törökökkel kötendő szerződésükbe. 1 je Ld. fenn, 123. j. 129 Katona: Historica critica i. m. XIX. k. Budae 1793, 417-420. 130 Perjés, 1979,127-131. 13 ' Uo. 128. 132 Matuz, i. m. 38-46. — Perjés különben nem veszi figyelembe azokat a tényezőket, amelyeket a szultánokat, olykor talán akaratuk ellenére — II. Bajezid békés természetére gondolok - a háborúra, a hódításra kényszerítették. Világosszemű velencei diplomta vette észre 1468-ban, hogy II. Mehmed a „monarchia del Mondo"-ra törekszik, ezért tartós békében nem érdekelt. Ezt különböző legendák is elősegítették, amelyek a dinasztiának mintegy kötelességévé tették a világuralom iránti harcot. Ernst Werner: Die Geburt einer Grossmacht - Die Osmanen (1300-1481). Ein Beitrag zur Genesis des türkischen Feudalismus, (Forschungen zur mittelalterlichen Geschichte Bd. 13.) Berlin, 1978, harmadik javított és bővített kiadás, 299, 300. ο. 190. j. Korszakunkhoz közelebb érve figyelembe kell vennünk a janicsárok háborús, hódító igényeit, amelyek II. Bajezid bukásához vezettek, és Szelim halálával olyan hatalmas és gazdag birodalmat hoztak létre, amilyen az oszmán állam még sohasem volt. Szulejmánnak egyrészt hatalma volt, másrészt ő sem hagyhatta figyelmen kívül a janicsárokat. G. E. von Grunebaum: Der Islam. Die islamischen Reiche nach dem Fall von Konstantinopel. (Fischer Weltgeschichte Bd. 15.) Frankfurt am Main, 1971. 70-78. - Szulejmán janicsárai is elégedetlenkedtek 1525-ben, hogy három év telt el hadjárat nélkül. Kosáry i. m. 159.
