Századok – 1981

TANULMÁNYOK - Pritz Pál: Magyarország külpolitikája a formálódó Berlin-Róma tengely árnyékában 924/V

MAGYARORSZÁG KÜLPOLITIKÁJA AZ 1930-as ÉVEK KÖZEPÉN 945 deklarálja. Bülow, majd Neurath is kifejezte azt a német készséget, hogy egy ilyen magyar lépést erkölcsi támogatásban hajlandók részesíteni. Ellenben — a német források szerint az államtitkár némileg finomabban, a külügyminiszter nyersebben, Sztójay jelentései szerint egyforma határozottsággal — támogatásukat feltételhez kötötték. Azt kívánták, hogy az időpontot a magyar kormány előzetesen velük beszélje meg. Jóllehet, Németország saját érdekei szem előtt tartása miatt természetes volt ez az igény, és így - az adott körülmények között — nem lehetett kimondott célja a magyar kormány cselekvési szabadságának korlátozása, objektíve mégsem jelentett mást. Következőleg megvalósulása a német érdekeknek történő alárendelődést jelentette volna. Ráadásul a kilátásba helyezett erkölcsi támogatás módjának a homályban hagyása is inkább kevesebbre, mint többre engedett következtetni. így természetesen a német állásponttól Budapesten nem voltak elragadtatva. De nem tehettek semmit. Franciaország részéről semmiféle bátorítást nem kaphattak, a francia követ csupán avval érvelt, hogy „fölösleges is volna részünkről a kérdést bolygatni, amikor a valóságban úgyis azt tesszük, amit akarunk". A kisantant álláspontja nem hagyott semmi kétséget. Olaszország és Lengyelország részéről ugyan feltétel nélküli politikai támogatásra lehetett számítani, ez azonban nem jelenthetett kellő garanciát. Szeptemberre azért olyan állásfoglalás formálódott ki, hogy a Népszövetségben deklaráltassék az ország katonai egyenjogúsága. Ily módon lehetett volna, talán, az egyoldalú elhatározás negatív hatását elviselhető szintre szállítani. Az olaszok e tervhez először nagy garral hozzájárultak, néhány nappal később ellenben — feltehetőleg német közbelépésre — visszakoztak. így ez az elképzelés is kudarcot vallott. Ennek nyomán kezdődnek meg majd a magyar—kisantant tárgyalások, amelyek 2 esztendővel később, 1938 augusztusában a bledi megállapodáshoz vezetnek.23 1936. július 11-én a nemzetközi közvélemény legnagyobb meglepetésére Berlin és Bécs között szerződés jött létre a német—osztrák viszony rendezéséről. A kiadott közös közlemény szerint Németország elismeri Ausztria teljes függetlenségét, a szerződő felek ígérték, hogy nem avatkoznak egymás belügyeibe. Ausztria vállalta, külpolitikáját annak szellemében irányítja, hogy német állam, ellenben ez nem sértheti a római jegyzőkönyvekí3

X 10.925. sz. doboz H 040677-83., uo. 10.933. sz. doboz Ε 673484-87., DIMKII. 18., 19. sz. Sztójay április 30-i jelentésében azt írja, hogy Bülow „a támogatás formáját illetőleg nem tudott véglegeset mondani, de úgy látom, legalábbis a Diplomatisch-Politische Korrespondenzban (a Wilhelmstrasse hivatalos lapja - P. P.) való konkrét állásfoglalás jöhetne tekintetbe". Ε fogalmazás elleplezi azt a tényt, hogy a németek a támogatásnak még ezt az enyhe formáját sem maguk ígérték, hanem azt csak Sztójay javasolta. Ld. erre Bülow V. 29-i feljegyzését a magyar követtel folytatott beszélgetéséről. PA AA Pol. Abt. IV. Magyarország általános külpolitikája Ε 013967. Miután Kánya Sztójayn keresztül elégedetlenségét juttatta kifejezésre, a németek valamivel előzékenyebbé váltak. Neurath VI. 30-án Sztójaynak azt ígérte, hogy támogatásuk nem fog egy cikkre szorítkozni -ugyanakkor természetesen a támogatás mértékét a körülményektől tette függővé -, sőt azt is elismerte, hogy az időpontot a magyar kormánynak kell meghatároznia. Csupán arról beszélt, hogy nagyon hasznos lenne, ha a magyar kormány elhatározásáról Berlint előzetesen tájékoztatná. Uo. 421003-05. Woermann VII. 2-i tájékoztatója a római, párizsi, londoni és varsói nagykövetségnek, valamint a bécsi, belgrádi, bukaresti és prágai követségnek. Κ 63. 1936-11/7. 1144 napi jelentés Apor és Maugras IV. 2-i beszélgetéséről, DIMK II. 15. sz. Somkuthy vezérkari főnök átirata Kányának IV. 23-án, uo. 33. sz. Villani IX. 12-i jelentése, uo. 34. sz. Villani IX. 15-i jelentése, Ádám 113-115, 128-129. 5 Századok 1981/5