Századok – 1981

TANULMÁNYOK - Kubinyi András: A mohácsi csata és előzményei 66/I

88 KUBINYI ANDRÁS Részletesen idéztük az 1524-es „Szulejmáni ajánlatra" vonatkozó és a magyar tör­ténetírásban eddig ismeretlen adatokat, amelyet Peijés Géza az én lektori véleményem alapján felhasznált, és egyéb adatokkal kombinálva az „ajánlat"-ról szóló hipotézise bi­zonyításául hozott fel.12 2 Sajnos — és ezért kellett a jelentések adatait ilyen bőven idézni — az ügy első olvasásra is ellentmondásokat tartalmaz. Egyrészt az ügyről nem tud senki, még a Habsburg-családból származó királyné sem, másrészt a magyar diplomácia — ki­mondhatjuk nyíltan - zsarolásra használja fel Rómában és Nürnbergben. Végül az ügy hátteréről egy tanácsos bizalmasan tájékoztatja a császári követet. A zavaros históriából azonban egy nyilvánvaló, amit különben eddig is tudtunk, hogy Schneidpöck nem volt ügyes diplomata. Két eshetőség áll fenn ugyanis: vagy valóban tárgyaltak egy török követ­tel a magyarok, ahogy arról a velencei követek értesültek, ebben az esetben ezt sikerült a császári követ előtt titokban tartani akkor, amikor az udvarban nem egy a Habsburgok­kal kapcsolatban álló vagy nekik lekötelezett tanácsos tartózkodott; vagy a másik eshető­ség az, hogy az egész nem igaz, a rémhírt diplomáciai okokból vetette fel a magyar kor­mány. Sajnos, a főherceg által jogosan felelősségre vont Schneidpöck magát mentendő az ügyet szépítve, nem feltétlenül az igazat megmondva jelenti haza. Mi lehet azonban a valóság? Egyvalami a követtel bizalmasan közölt hírből nyil­vánvalóan igaz, az ügy összefügg azzal, hogy a pápai legátus megtagadta a segélypénzek kifizetését, ahogy azt már fenn elmondtuk. A hír a bíboros tagadó válaszát követve terjedt el. A magyar kormány a török tárgyalások és főleg békefeltételek közlésével, akár voltak ilyen tárgyalások, akár nem, Rómától pénzt, a német birodalomtól katonát akart Schneid­pöck szavaival kicsalni, vagy nem ilyen szépen mondva, kizsarolni. Volt-e azonban tényle­ges tárgyalás és békeajánlat, és ha igen, mennyiben lehetett azt komolyan venni. Először is feltűnő, hogy a hírt Rómába először Velence továbbította, és a pápai legátus, akinek a megzsarolásáról volt elsődlegesen szó, állítólag nem tudott az ügyről. A velencei hír vi­szont független volt a magyarok római és nürnbergi hírverésétől. A velencei híradáson kí­vül azonban semmi adat nem maradt török követségről, igaz, az előbbi adatot úgy is lehet értelmezni, hogy a még fogságban Magyarországon tartott török követtel tárgyaltak.123 Más török követség érkezését még Schneidpöck előtt sem lehetett volna eltitkolni. A kér­désre tehát nem lehet megnyugató választ adni, elvben a zsarolási célból kitalált „feltétel" sem zárható ki. (Annál is inkább, mert jobban lehetett álhírekkel a távoli pápát, mint a Budán tartózkodó, és így a hír hitelét ellenőrizni képes legátusát megijeszteni.) Haec clam valde facta sunt, quia nuge ille, si patefacte, ab omnibus reclamate fuissent. Ita res ipsa clanculum cepta, non defuit etiam practica illa, quin oratoribus hungaricis, qui Nurnbeige fuerunt, aliquid simile dictum, ut propter haec meliora subsidia elicere potuissent, que quidem subsidia attento religionis Christiane amore etiam tali vano rumore non existente et débita et iusta ab omnibus videri possent, ex hoc Serenitas Vestra intelligit, unde natus sit rumor ille. Ego cum rege, regina et quibus­dam archanis consiliariis bonam intelligentiam satis in rebus quae hic geruntur habeo, neque rex, neque regina aut alii archani quippiam de hac re noverunt, unus tarnen sub fide causam rumoris hanc (ut scripsi) asseveravit." 122 Perjés, 1979. 176-180. - Kosáry, i. m. 151. ,Λ magyar állam belpolitikai helyzete" c. ta­nulmányom kézirata ismeretében használta fel az adatot. 12 'így értelmezi az adatot Kosáry i. m. 149-150. - Azt azonban nem látom bizonyítva, hogy a magyar udvar kereste volna a törökkel a kapcsolatot. I. m. 147.

Next

/
Thumbnails
Contents