Századok – 1981
TANULMÁNYOK - Kubinyi András: A mohácsi csata és előzményei 66/I
86 KUBINYI ANDRÁS Részletesen mondtuk el az 1523-24-es tárgyalásokat, hiszen ezek nélkül nehezen érhetők az 1524-es békehírek. A király ez év március elejére hívta össze a tágabb királyi tanácsot, azaz valamennyi főpapot és főurat, hogy a védelem ügyéről tárgyaljanak.112 Ezért volt előtte szükséges tudni, hogy mennyi pénzt kaphatnak a pápától. A tágabb tanács végül is a bandériumok mozgósítását határozta el, amit 12 ezer főre becsültek.113 Március végén a velencei köztársaság római követe értesítette a Szentszéket, hogy a hónap elején a velencei követek két ízben jelentették Budáról: a magyar király titkos tárgyalásokat folytat egy török követtel, mivel látja, hogy a keresztény hatalmasságok kevés segítséget adnak. Velence szerint meg kellene akadályozni, hogy a magyarok valami veszélyes (mármint Velencére és a többi keresztény államra káros) szerződést kössenek.11 4 Ez a hír terjedt. Nürnbergben már március 13-án attól tartottak, hogy Lajos a császár kizárásával köt békét, és a török Nápoly, Szicília és Olaszország többi része ellen fordul.11 s Április 16-án végül Ferdinánd főherceg maga írt sógorának, II. Lajos királynak. Közölte, hogy előző nap pápai levelet kapott, amely szerint a király és a szultán közötti titkos tárgyalások befejezés előtt állnak. Ezeknek a feltételei a hírek szerint olyanok, „amelyek az ő (azaz a király) és királysága elkerülhetetlen pusztulását készítenék elő". Kéri, „hogy veszedelmes és királyi dicsőségéhez kevéssé illő feltételekkel ne kössék meg a szerződéseket, vagy pedig valamilyen módon a megadottakat, vagy elfogadottakat bontsák fel". Nem szól viszont méltányos feltételek melletti béke ellen.11 6 Ferdinánd ugyanez nap szigorú hangú levélben dorgálta meg a Magyarországon akkreditált császári követet, Hans Schneidpöcköt, hogy a tárgyalásokról nem tett jelentést.117 Burgo utóda nem volt hivatásos diplomata. Miksa császár idejében Ausztria kancellári tisztét töltötte be, akit azonban a trónváltozáskor a rendek elkergettek, majd 1522-ben, a bécsújhelyi „vértörvényszéken", amely után a rendi vezetőket Ferdinánd kivégeztette, a közvádló szerepét látta el. Schneidpöck, ez a maga meggazdagodásával foglalkozó, szűk látókörű bürokrata nyomába sem ért elődjének. Magyarországi követi kinevezését „érdemei" megjutalmazásán kívül az indokolta, hogy apja, Zsigmond, Mátyás idejében magyar kincstári tisztviselő, majd II. Ulászló alatt győri főispán volt, és innen ment át Ausztriába, ahol ugyancsak a pénzügyigazgatásban helyezkedett el. A család rokonsággal rendelkezett a budai német patriciátusban is.11 8 Schneidpöck követ már április 29-én Salamancához, Ferdinánd főminiszteréhez írt jelentése utóiratában reflektált a főherceg levelére: „Csodálkozom, hogy a fenséges fejedelemhez ki hoz olyan híreket, amelyek pedig 112 Ennek kellett volna a szűkebb királyi tanácsnak az előző j.-ben id. pozsonyi határozatát elfogadni. Ld. rá: Kubinyi: A magyar állam i. m. 1 '3 Schneidpöck jelentése Ferdinándnak, 1524. március 31. Gr. Corr. 25 a. cs. 114 Óváry Lipót: A Magyar Tud. Akadémia Történelmi Bizottságának oklevél-másolatai, I. k. Bp. 1890, 269, ο. 1179. - A tárgyalásokra vonatkozó forrásanyagot kritikailag értékeli Kosáry i. m. 148-152. ll5Die Korrespondenz Ferdinands I., I. k. Familienkonespondenz bis 1526, bearbeitet v. Wilhelm Bauer. (Veröffentlichungen der Kommission für neuere Geschichte Österreichs 11.) Wien 1912. 111. 1 "Uo. 110-111. 117 Uo. 111. 1 ' 'András Kubinyi: Die Pemfflinger in Wien und Buda. Ein Beitrag zu wirtschaftlichen und familiären Verbindungen der Bürgerschaft in den beiden Hauptstädten am Ausgang des Mittelalters, Jahrbuch des Vereins für Geschichte der Stadt Wien 34 (1978) 79-81.
