Századok – 1981
TANULMÁNYOK - Tilkovszky Lóránt: A magyarországi németség a Darányi-kormány idején (1. rész.) 883/V
890 T1LKOVSZKY LORANT közvéleményben viszont oly nagy megrökönyödést keltett,2 4 amely több hónapon át éreztette hatását a német—magyar kapcsolatokra, s ezek keretében a magyarországi német kisebbség ügyére is. A magyar-német kultúregyezmény ratifikációs vitájában 1936. november 17-én felszólaló gróf Apponyi György többek közt arról beszélt, hogy „németjeink, akik magyar államhűség szempontjából egészen a háború utáni időkig nem estek kifogás alá, ma abszolúte a nacionálszocialista »Ein Volk, ein Reich« alapján állanak, s gyakran a magyar szót sem tűrik. Roppantul megnövekedett a német öntudatuk, ami nem volna baj, ha ez anyanyelvüknek és kultúrájuknak megbecsülésében merülne ki, csakhogy ők ma már majdnem a Harmadik Birodalom polgárainak tekintik magukat, legalábbis ilyenformán viselkednek, és úgy élnek Magyarországon, mintha nem telepesek volnának, akiknek el kell ismerniök a telepítő állam felsőbbségét, hanem mintha kolonisták volnának egy meghódított tartományban". A német népközösség gondolatán alapuló új német birodalmi gondolat (Reichsgedanke), amely azt hirdeti, hogy az idegen állampolgárságú német egyúttal egy „magasabbrendű", az államhatárok által nem befolyásolt népi birodalmi közösséghez tartozik, szerinte „még sokkal veszedelmesebb, mint a régi becsületes, szókimondó porosz imperializmus". Mert, mint mondotta, „jöhet még olyan idő is, hogy választania kell az ő magyar állampolgári kötelessége és a német Reich iránti eszmei hűsége között", s akkor „nem tudom, hogy a választás annál az ily módon kitanított németnél hova fog vezetni".2 5 A Rosenberg-cikk miatt különösen ingerültté vált légkörben 1936. november 19-én a másodfokú bíróság megerősítette Rothen nemzetgyalázás címén kirótt, 6 hónapi börtönre és 3 évi politikai jogvesztésre szóló ítéletét.26 A Deutscher Volksbote novemberi számában Georg Goldschmidt cikke visszautasította a közkeletű vádat, amely szerint a Kameradschaft agitációja a hazai németség és a magyarság lelki harmóniáját megzavarja, s azt hangsúlyozta, hogy a magyarság iránt teljesen lojális németség csupán azellen tiltakozik, hogy a lelki harmónia megőrzése címén tulajdonképpen a változatlanul fenntartott asszimilációs törekvésekbe való beletörődést várják el.2 7 A magyarországi németségen belüli ellentétek tovább mélyültek, s Gratz november 22-i felhívása a Neues Sonntagsblattban arra vonatkozóan, hogy minden magyarországi német a Volksbildungsvereinbe tömörüljön, hatástalan maradt.28 A németországi és a kisantant-országokbeli német sajtó hevesen támadta a magyar nemzetiségpolitikát, és sötét színekkel ecsetelte a magyarországi németség helyzetét.29 A magyar sajtó különösen a pángermán térképek miatt háborgott, amelyek egyre nagyobbra kerekítették, és egyre inkább egymáshoz közelítették, kapcsolatba hozták a „német nép- és kultúrtalajnak" minősített szigetszerű településterületeket, kidolgozva ezzel a jogcímet valamiféle autonóm berendezkedésre egy náci jellegű népi szervezet — a 24 A Wilhelmstrasse és Magyarország. 67. sz. dok. (164-175.) Neurath feljegyzése. Berlin, 1936. november 25. 25 KN 1935/X. 167-170. 2 «Deutscher Volksbote, 1937. február. 20. 2 7 Günther Berka: i. m. 83-84. 2 8 Günther Berka i. m. 85. 2 9 Vö. Nation und Staat, X. k. (1936-1937) 231-236. Die Lage. Ungarn.
