Századok – 1981
TANULMÁNYOK - Kubinyi András: A mohácsi csata és előzményei 66/I
82 KUBINYI ANDRÁS Nándorfehérvár eleste gyökeresen megváltoztatta Magyarország helyzetét. Bár már 1521 előtt sem volt képes az ország a határait teljesen biztosítani, és mint láttuk, a védekezés költségeit egyre nehezebben lehetett előteremteni, mostantól a déli határ lényegében őrizetlenül állott, a belső védelmi vonal várainak nagy része — Titel, Futak, Pétervárad, Újlak - katonailag nem jelentett komoly akadályt, ami azután 1526-ban be is bizonyosodott.89 Ott, ahol a védelem nem tudott erős várakra és széles folyókra támaszkodni, a katonai létszám emelésével kellett a bekövetkezett hátrányokat nem kiegyenlíteni, hanem mérsékelni. Most már nem volt elég a Duna—Tisza közötti végvidéken a csak időnként katonáskodó, részzsoldért vagy adófelmentésért szolgáló katonaparaszt huszárok és naszádosok tartása, akiknek egy része különben el is pusztult, vagy a törökhöz pártolt 1521-ben9 0 , hanem állandó zsoldot húzó nagyobb létszámú végbeli katonaság felfogadása vált szükségessé.9 1 És mindez akkor, amikor az ország anyagi helyzete katasztrofálisan megromlott!9 2 Egy meggyengült Magyarország állott tehát a törökkel szemben, egy olyan ország, amelyet az ellenséges hadvezetőség a korábbiaknál összehasonlíthatatlanul nagyobb intenzitással folytatott betörésekkel szisztematikusan gyengített, annak ellenére, hogy 1522-ben a rhodoszi háború, majd 1523-ban az ottani győzelme ellenére elszenvedett veszteségek következményeként nem tudta fő erejét Magyarország ellen bevetni.9 3 A török szándékaira és egyben a nándorfehérvári győzelem után a magyarok erejének lebecsülésére mutat Havasalföld példája. Ezt a román fejedelemséget a török 1522-ben egyszerűen be akarta kebelezni. A trónviszályokba beavatkozván Mehmed bég személyében török szandzsákbéget nevezett ki, nyilván abban a hitben, hogy a belső ellenállás leverésére az ő ereje is elegendő lesz, Magyarország pedig képtelen beavatkozni. Ez az elképzelés mégsem járt sikerrel. Zápolyai János erdélyi vajda az egyik trónkövetelő, Radu de la Afumafi mellé állott, és kiverte a törököket Havasalföldről. A törökök 1523 májusában léptek megint. Felszólították Radu vajdát, hogy keresse fel a szultánt, és megígérték, hogy amennyiben adót fizet, felmondja a magyar védelmet, és csatlakozik a törökökhöz Magyarország ellen, akkor elismerik Havasalföld uralkodójának. Radu visszautasította az ajánlatot, erre a törökök minimális erővel betörtek az országba, és a bojárok segítségével olyan vajdát neveztek ki, aki vállalta feltételeik teljesítését. Az más kérdés, hogy a Magyarországra menekült Radu de la Afumafi erdélyi segítséggel visszaszerezte országát, de végül Zápolyai maga javasolta neki, hogy legalább formailag fogadja el a török feltételeket, mert képtelen rendszeresen védelmébe venni.9 4 rom hónapra elegendő élelmiszert szállított magával. Mohács emlékezete. A mohácsi csatára vonatkozó legfontosabb magyar, nyugati és török források, a csatahely régészeti feltárásának eredményei, a kötetet Kiss Károly válogatta, Katona Tamás szerkesztette, Bp., 1976, 90. Nyilván ez volt a helyzet 1521-ben is, és mivel ennek előkészítése időt vesz igénybe, ez még inkább alátámasztani látszik azt a hipotézist, hogy Szulejmán a követküldéssel nem békét akart, hanem a magyarok előkészületének megakadályozását. 89 A várak igen hamar elestek. Szakdfy, 1975, 27. -Marosi i.m. 434-435. ®0 Pl. Ovcsárevics Péter naszádos vajda, Szakály, 1978,485. 51 Kubinyi, 1978, (Szávaszentdemeter), 200-203. '2 Erre Id. Hermann, 1975,301-334. '3 Kubinyi, 1978, (Szávaszentdemeter), 208. *4 Uo. 194.
