Századok – 1981
FOLYÓIRATSZEMLE - Lotchin; Roger W.: San Francisco és a Városi-katonai komplexum kialakulása 1919-1941 között 863/IV
864 FOLYÖIRATSZEMLE fejlesztési terveit a flotta e választása keresztülhúzta. Ezekben az években a flotta tehát egyszerre volt okozója és áldozata a Bay Area-i vt'rosok decentralizációs törekvéseinek. 1933-ban új akció indult polgári részró'l. A Bay Area Ipari Fejlesztési Bizottsága, a terület Haditengerészetügyi Bizottsága, San Francisco és Vallejo polgármesterei és városi vezetó'sége, a sajtó, új kampányt indítottak a vetélkedő' városok érdekeinek egyeztetésére. Gazdasági szempontok (hadiszállítás, hadianyaggyártás) követelték a döntést a flottabázis ügyében. A helyi politikai fórumok is aktivizálódtak, ugyanakkor a flotta is bekapcsolódott a politikai kötélhúzásba. Ezt annál is inkább könnyen megtehette, mert a Roosevelt-kormányzat a 30-as években ismét hajlott ana, hogy jelentőségének megfelelően értékelje a haditengerészetet, mint haderőnemet. A milliós nagyságrendű új állami beruházások következtében ezzel párhuzamosan a Bay Area városaiban fejlődésnek indult az állami hajóépítő ipar, ám egyidejűleg a magán hajóépítő üzemek hanyatlásnak indultak. Csak 1935 után sikerült a Bay Area-t képviselő kongresszusi küldötteknek az 1938-as Maritime Act révén olyan tömegű megrendelést szerezni, hogy a magánvállalatok is újra magukra találhattak. Ez mind a Bay Area, mind a flotta szempontjából győzelem volt. Ez utóbbi így biztosíthatta magának az atlanti part iparától független helyi hajóépítési-fenntartási-javítási kapacitást, a polgári San Francisco ugyanakkor az iparfejlesztés révén jó hátteret kapott saját urbanizációs fejlesztési elképzeléseihez. Ez a magyarázata annak, hogy a helyi polgári kormányzat legszélesebb támogatását élvezte a flotta által létesített alamedai haditengerészeti légi bázis és a sunnyvalei repülési kutatólaboratórium létrehozása is. Ez a két katonai beruházás nemzetvédelmi szempontból igen jelentős volt, még inkább azonban urbanisztikai tekintetben. San Francisco repülőgépipara így messze maga mögé utasította Seattle-t vagy Dél-Kaliforniát. Az elkészült létesítmények, az ott elhelyezett fegyverrendszerek kiszolgálására alkalmas személyzet, az ellátási hálózat és mindennek az újonnan létesített polgári háttere szintén a civil San Franciscoi erősítette. 1941-ig a katonai létesítmények „hátterének" kiépítése 20 millió dollár folyt be a város pénztárába. A második világháború kitörésével, 1939-ben a város a Reber-tervben már az egész körzet militarizálását vetette fel: teljesen új haditengerészeti bázis, teljes közúti rekonstrukció, a keleti öböl teljes kiépítése katonai célokra, közvetlen transzkontinentális összeköttetés San Francisco számára stb. Ezt ugyan a japán támadás - Pearl Harbor - gyakorlatilag megakadályozta, közvetve mégis a további igen intenzív fejlesztést eredményezte: maga a flotta 1941-ben 1 milliárd dollárt invesztált a város és 650 millió dollárt a hajóépítő ipar fejlesztésébe. A flottabázis kiépítése logikusan további lépéseket is jelentett. Légibázis kellett a védelmére, műhelyek, üzemek a repülőgépek és a hajók üzemben tartására és javítására, raktárak és ellátó szolgálat az utánpótlásra, tengerészgyalogság az őrzésére. A Bay Area militarizálásának szorgalmazása tehát a városfejlesztés szempontjából zseniális lépés volt. Ezt a város vezetó'sége is tudván tudta, meg is tett mindent azért, hogy mind szorosabbra fűzze kapcsolatát a katonasággal. A nagy, látványos, ünnepélyes megmozdulások (A Hadsereg Napja, Védelmi Hét, A Flotta Napja stb., stb.), fogadások, polgári egyházi és iskolai rendezvények mind a „város és kard" szoros kapcsolatát voltak hivatva dokumentálni, nem is beszélve a bennük rejlő összekovácsoló, közösségteremtő, nevelő hatásról. A flotta is viszonozta e gesztusokat: a 25. Partvédő Tüzérezred és a 30. Gyalogezred helyi feltöltésű volt és háziezredként szerepelt, 1933-ban pedig cirkálót bocsátottak vízre San Francisco néven, melynek keresztelése valóságos népünnepély volt. A militarizálódás, különösen a harmincas évek második felétől kezdve erkölcsi szempontból is igen hasznosnak bizonyult San Francisco lakossága számára. A katonai erények követhető példát jelenthettek a munkaerkölcs meglazulása, a generációs ellentétek, a bűnözési hullám, a kábítószerek terjedése, a munkanélküliség miatt kiábrándult lakosság számára: „A hadsereg fegyelemre, rendre, összehangoltságra, együttműködésre, lojalitásra, nemzeti és társadalmi egységre nevelt." A nagyszámú tengerész jelenléte jelentős társadalmi hatással is járt: a tisztikar intenzíven részt vett a város politika] életében, a leszereltek pedig a fegyveres szolgálattól való megválásuk után is rendelkezésre álltak a város tömegszervezeteinek. A város és a hadsereg szoros kapcsolata különös következményekkel is járt. San Francisco például primátusának állandó hangsúlyozása és a többi nyugati parti várossal való folytonos vetélkedése miatt lényegében sem a japán elleni háborúba, sem később az antikommunista hidegháborús hajszába nem merült bele túlságosan.
