Századok – 1981
TANULMÁNYOK - Kubinyi András: A mohácsi csata és előzményei 66/I
80 KUBINYI ANDRÁS akkor valóban ráért volna a magyar államvezetés 1522-ig, a béke lejártáig választ adni Szulejmán követének. Kétségtelen, hogy az 1519-es szerződés nem tartalmaz olyan kikötést, hogy a szerződő felek egyikének halálával a szerződés magától felbomlik. (Az 1503-ban II. Ulászló és Bajezid szultán közti fegyverszünetben ez benne volt.7 6 ) Ennek ellenére II. Lajos nagyon jól tudta, hogy Szelim 1520 szeptemberében bekövetkezett halálával a fegyverszünet megszakadt. Ezt november 5-én közölte is városaival.7 7 Ezután érkezett csak meg december elején a Szulejmán által küldött követ.7 8 A török 1521 tavaszán már megindult, így hosszú tárgyalásokra, gondolva különösen arra, hogy erről, ill. ennek eredményéről a jelentésnek Konstantinápolyba el is kellett jutnia, nem volt idő. Ez valamelyest menti a magyar kormány eljárását, hiszen a Szelimmel kötött fegyverszünetet igen hosszú alkudozás előzte meg. Amennyiben tehát Szulejmán a követséget nem a magyar vezetés éberségének elaltatása végett küldte, hogy azalatt jobban felkészülhessen Magyarország meglepetésszerű megtámadására, akkor a török békefeltételekben valóban nem állhatott több, mint az 1519-es szerződésben, hiszen ezt — hogy úgy mondjam — postafordultával — meg lehetett volna kötni. Mindkét esetben elesik a Peijés-fogalmazta „szulejmáni ajánlat" lehetősége.79 Ezzel visszatértünk kiindulópontunkra. Azt már láttuk, hogy az 1519-es szerződés lehetőséget nyújtott a töröknek a szerződésben felsorolt, de ahhoz egy év alatt nem csatlakozó hatalmak megtámadására, és arra, hogy amennyiben a magyar király erre előzetes engedélyt ad, Magyarországon átvonuljon.8 0 Nos, valóban elképzelhető, hogy a követ a szerződéssel egyidőben átvonulási engedélyt is kért. Ez azonban nem volt része az ajánlatnak, hiszen 1519 is fenntartotta a fegyverszünetet az engedély meg nem adása esetén is. Azok a bizonytalan adatok, amelyek az átvonulásról szólnak8 1 , nyilván ezzel a lehetőséggel függnek össze. Hozzá kell azonban mindjárt tennünk, hogy az 1519-es szerződés a fenti adat alapján mindkét szerződő fél szemében elvesztette érvényét, így a Habsburgok csatlakozása vagy nem csatlakozása is elvesztette jelentőségét. A magyarok tétovázása nem egy nemlétező, a korábbinál súlyosabb békefeltétel, és így indirekte a Habsburg-barátság, hanem az ország katasztrofális helyzete következménye volt. Itt pontosabban arra gondolok, hogy a törökök 1520-ban, még Szelim életében, tehát fegyverszünet alatt várakat ostromoltak, Magyarország területére törtek, és egy ilyen betörés alkalmával esett el a törökverő horvát bán, Beriszló Péter is 1520. május 20-án.82 Az ország határát tehát már békeidőben sem lehetett megvédeni, külső segítségre pedig jobban lehetett háborúban számítani, így nem csodálható, hogy az esetleges újabb fegyverszünet előtt a magyarok először diplomáciai szondázásba kezdtek, hogy milyen segítségre számíthatnak.8 3 A várakozás eredménye a török támadás lett. 76 Thallóczy-Horváth: Jajcza i. m. 168. 7 7 „hoc . . . tempore, quo césar Thurcorum abiit et pax quam cum eodem confeceramus, uno cum eo expiravit et ob id hostes ipse liberius ad illa excursiones facere ceperunt." Bártfa v. lt. Oklevelek 4984. sz. "Kosáryi. m. 50. 79 Perjés, 1979, 135-151. ,0 Ld. 27. j. 81 Felsorolja Kosáry i. m. 58—65. - Vö.Per/esnek a 79. j.-ben id. helyét is. "Gerézdi Rábán: A magyar világi líra kezdetei, Bp., 1962, 71-72. 83 Ld. 73 és 79. j.
