Századok – 1981
TÖRTÉNETI IRODALOM - Pommerin; Reiner: Das Dritte Reich und Lateinamerika. Die Deutsche Politik gegenüber Süd- und Mittel-amerika 1939-1942. (Ism.: Fischer Ferenc) 841/IV
841 TÖRTÉNETI IRODALOM törvény. 1914-ben megalakult a „Megváltó" Camagüeyi Szociális Tömörülés (Agrupación Social de Camagüey, La Redentora) nevű szervezet. Programjában szerepelt a munkások nemre, fajra való tekintet nélkül beszervezése és felvétele, gazdasági, politikai harcuk megszervezése. Ha a Kubai Szocialista Párt megalakul, elhatározták, hogy csatlakoznak. A szerző szerint a vasútmonopóliumok közötti harc volt az, ami a tömegek antiimperialista tudatát felébresztette, valamint a munkás- és diákmozgalmakat erjesztette. Végeredményben a monopóliumok elleni harc eredménye a forradalom után a monopóliumok, a föld és a bankok államosítása és 1961-ben a társadalmi tulajdon bevezetése. Antonio Vázquez Galego tanulmányában részben a Nemzeti Levéltár (Archivo Nációnál), döntő többségében a camagüeyi levéltár anyagát ismerteti. A kubai történetíráshoz fontos adalékokkal szolgál e források feltárásával. Éppen a Camagüeyra vonatkozó, helytörténeti anyagok hatnak újdonságként és teszik értékessé a kiadványt. Tóth Ágnes REINER POMMERIN: DAS DRITTE REICH UND LATEINAMERIKA DIE DEUTSCHE POLITIK GEGENÜBER SÜD- UND MITTELAMERIKA 1939-1942. Düsseldorf, Droste Verlag, 1977. 377 1. A HARMADIK BIRODALOM ÉS LATIN-AMERIKA A DÉL- ÉS KÖZÉP-AMERIKA FELÉ IRÁNYULÓ NÉMET POLITIKA 1939-1942. A nyugatnémet szerző könyvében a német-latin-amerikai kapcsolatok egyik legérdekesebb, legmozgalmasabb - 1939-1942 - közti időszakát kísérelte meg áttekinteni. Pommerin túllép a könyv címében jelölt időhatáron, s az 1933-tól 1945-ig terjedő periódust tárgyalja, bár figyelmét elsősorban az említett négy évre összpontosítja. Pommerin könyvét - aki az NSZK légierejének, a Luftwaffénak pilótája volt - fenntartásokkal kell olvasnunk. Munkája meglehetősen célzatosnak tekinthető, erős apologetikus háttérrel. Úgy tűnik, az NSZK bizonyos gazdasági, politikai köreinek törekvései is meghúzódnak a sorok mögött. A kötetet tanulmányozva az a benyomásunk, hogy a szerző a náci Németország latin-amerikai politikáját igyekszik kedvezőbb színben feltüntetni, mellyel aktuális érdekeket is szolgálhat, alátámaszthat. Különösen szembetűnő az, amikor nagy teret szentel annak a kérdésnek, hogy a hitleri Németország kizárólag csak gazdasági, kereskedelmi koncepcióval - s ennek megfelelő törekvésekkel, gyakorlattal -rendelkezett Latin-Amerikát illetően. Eközben elhatárolja magát a náci párt latin-amerikai szervezeteinek tevékenységétől, s Németország politikájának fasiszta - ideológiai - tartalmát igyekszik kisebbíteni. Ezért is támadja élesen — főleg a kötet bevezetőjében - az NDK történészeit (különösen Manfred Kossokot), akik a 60-as évektől jelentős munkát fejtettek ki a náci Németország és Latin-Amerika közti kapcsolatok feltárásában. A szerző a Harmadik Birodalom és Latin-Amerika közti kapcsolatokban három fő periódust különböztet meg. Az első szakasz véleménye szerint 1934 nyarától kezdődött és 1939 szeptemberéig tartott. Kiindulópontnak 1934 júliusát tekinti, amikor egy rangos kereskedelmi delegáció utazott Dél-Amerikába. Ennek hátterében a világgazdasági válság, a német gazdasági életre gyakorolt következményei, valamint a latin-amerikai-német kereskedelmi kapcsolatokban mutatkozó igen nagy fokú visszaesés állt. A problémák megoldására új koncepciót dolgoztak ki: „El Afrikától és a Commonwealth-től, irány Dél-Amerika, a Balkán és a Távol-Kelet!" (21.1) Ennek szellemében Németország egy sor kereskedelmi tárgyalást folytatott a Duna menti országokkal, valamint a dél-amerikai köztársaságokkal is. A megkötött kliring-egyezmények lehetővé tették Németországnak a devizafelhasználás nélküli közvetlen termékcserét. 1934-től - hasonlóan az I. világháború előtti időszakhoz - erőteljes
