Századok – 1981
TÖRTÉNETI IRODALOM - Pommerin; Reiner: Das Dritte Reich und Lateinamerika. Die Deutsche Politik gegenüber Süd- und Mittel-amerika 1939-1942. (Ism.: Fischer Ferenc) 841/IV
842 TÖRTÉNETI IRODALOM német kereskedelmi offenzíva bontakozott ki Latin-Amerikában, mely a térségben érdekelt más hatalmak, különösen az Egyesült Államok gazdasági pozícióit fenyegette. A német gazdasági befolyás térhódításával párhuzamosan igen eró'teljes tevékenységet fejtettek ki az NSDAP latin-amerikai szervezetei is. Ε szervezetek provokatív fellépései egyre nagyobb aggodalmat keltettek a szubkontinens uralkodó köreiben, melyet azután az angolszász sajtó- és rádiópropaganda igyekezett még inkább fokozni. A szerző álláspontja szerint egyre nagyobb szakadék támadt a Külügyi Hivatal által képviselt „hivatalos külpolitika" és a náci párt dél-amerikai szervezetei által folytatott, a német érdekeket már veszélyeztető tevékenysége között. A német befolyás csökkenését megakadályozandó és az állami és pártpolitika összehangolását elősegítendő, 1939 nyarán a Külügyi Hivatal Latin-Amerika—konferenciát rendezett Berlinben, melyre hazarendelték a diplomáciai képviselet, valamint az NSDAP külföldi szervezeteinek vezetőit. A konferencia végül is - Pommerin értékelése szerint - eredménytelenül végződött, mivel nem sikerült egységes álláspontot kialakítani Németország - aktuális és távlati - céljait illetően. Ennek egyik fő okát a «zerző a Külügyi Hivatal és a náci párt, s személy szerint a Ribbentrop és Hess közti ellentétekben, rivalizálásukban látja. A világháború kitörése után a latin-amerikai országok semleges álláspontot foglaltak el, s mint a szerző írja, ez korántsem a német diplomácia sikerének tekinthető, hanem ez sokkal inkább a latin-amerikai országok kereskedelempolitikai érdekeiből következett. A szerző a második időhatárt 1939 októberétől 1940 júliusáig, a havannai külügyminiszteri értekezletig vonja meg. Mint kifejti, látszólag nem történik változás ezen idő alatt, ugyanis a latinamerikai országok továbbra is a semlegesség álláspontját képviselik. Valójában azonban már - értékelése szerint - lényeges eltolódások, tartalmi változások mentek végbe. Az új motívumot az jelentette, hogy a világháború kitöréséig igen dinamikusan fejlődő német-latin-amerikai kapcsolatok az angol tengeri blokád következtében megszakadtak. A latin-amerikai országok — hasonlóan az első világháborúhoz - nemcsak a német, hanem a Németország által kirobbantott háború miatt az európai piacot is elvesztették. A gazdasági kapcsolatokban bekövetkezett szakadások lecsapódtak a kül- és belpolitika szintjén is. A havannai külügyminiszteri konferencián a Németországgal szembeni semlegességi politikát a latin-amerikai országok továbbra is fenntartották, ugyanis e kormányok Franciaország gyors összeomlása után és a német erőknek Anglia elleni összpontosítása láttán a háború gyors befejezésében reménykedtek - véli a szerző. Arra számítottak, hogy egy Németország vezette nagy európai piac jön majd létre, mely fontos kereskedelmi partner lehet az Egyesült Államok mellett. Ezt az illúziót keltették a németek háború alatti, de már a háború utánra szóló kereskedelmi tárgyalásai is. A német-latin-amerikai kapcsolatok harmadik szakasza a szerző tagolása szerint 1940 júliusától 1942 júniusáig, a Rio de Janeiro-i külügyminiszteri konferenciáig tart. Pommerin e perióduson belül három alszakaszt különböztet meg. Az első alszakasz 1940 júliusától 1941. június 22-ig tart. A Szovjetunió elleni támadásig tovább élt a szubkontinens vezető köreiben az az elképzelés, hogy a háború rövidesen befejeződik, s ismét helyreállnak a normális kereskedelmi kapcsolatok - a Harmadik Birodalom által uralt - Európával. Ezen — egyébként igaz, de a szerző által leegyszerűsített — feltételezésből kiindulva, a semlegesség képezte továbbra is a Németországhoz fűződő viszony alapját — szögezi le Pommerin. A második alszakasz 1941 júniusától Pearl Harborig, vagyis az Egyesült Államok hadbalépéséig tartott - állapítja meg a szerző. Pommerin értékelése szerint a Szovjetunió elleni támadással azok a latin-amerikai elképzelések, miszerint a háború hamarosan véget ér, és ismét helyreállnak a régi gazdasági kapcsolatok az Óvilággal, elvesztették realitásukat, s ekkor kezdődik meg Németországhoz fűződő addigi semleges — egyes esetekben szimpatizáló - politikájuk felülvizsgálata is. Pommerin a Szovjetunió megtámadása után kialakult szituációt tekinti a német-latin-amerikai kapcsolatok fordulópontja kezdetének. Ε kapcsolatok utolsó, s egyben legdöntőbb, fordulópontot jelentő szakaszának kezdetét Pommerin az USA háborúba való lépésétől számítja. Az Egyesült Államoknak küldött német hadüzenet után 1941. december 12-én az összes közép-amerikai ország hadat üzent Németországnak. Ezt követően a német diplomácia fő célkitűzését abban látja a szerző, hogy a dél-amerikai országok továbbra is fenntartsák semlegességüket. Ez azonban nem sikerült, ugyanis az Egyesült Államok kérésére összehívott riói külügyminiszteri konferencia után (1942. január 15.), Argentina és Chile kivételével, a dél-amerikai köztársaságok megszakították diplomáciai kapcsolataikat Németországgal.
