Századok – 1981
TÖRTÉNETI IRODALOM - Galego; Antonio Vazquez: La consolicación de los monopolios en la década del 20. (Ism.: Tóth Ágnes) 840/IV
840 TÖRTÉNETI IRODALOM ANTONIO VAZQUEZ GALEGO: LA CONSOUDACIÓN DE LOS MONOPOLIOS EN LA DÉCADA DEL 20. (La Habana, 1975. Editorial Arte y Literature, 84) A MONOPÓLIUMOK MEGSZILÁRDULÁSA CAM AG ÜE YB AN AZ 1920-AS ÉVEK KÖRÜL A munkásszármazású szerzi, jelenleg a camagüeyi levéltár igazgatója, tanulmányával 1975-ben díjat nyert a Kubai Fegyveres Erők Politikai Igazgatósága által évente meghirdetett pályázaton. A tanulmányban a szerző számtalan olyan anyagot ismertet, amely az országos gazdasági, politikai hátteret festi: a függő köztársaság létrejöttét, az észak-amerikai gazdasági behatolást és katonai megszállásokat, azt, hogyan segédkezett a hazai „cukorburzsoázia" — régi, a 19. század végén a spanyolellenes függetlenségi háborúkban szerzett pozitív hírnevét felhasználva - az észak-amerikai monopóliumok kubai térhódításában. Ε térhódítás fő területe a vasút volt. A vasútépítkezés elsősorban a cukortermelés igényeihez igazodott, és a kikötők felé irányult. Az észak-amerikai társaságok olcsón vagy ellenszolgáltatás nélkül kaptak földet az építkezésekhez. A kubai kormányok „a nagy vállalkozások támogatásáéval idegen érdeket szolgáltak ki. Legjobb példa erre a retrato törvény (1906), mely szerint a kubai kormány újabb vasútépítésekre kamatmentesen és határidő nélkül nyújtott tetemes összegű segélyt. Egy másik törvény (Tarafa törvény) az összes camagüeyi vasútvonal, valamint az összes tengeri és szárazföldi cukorkikötő ellenőrzését biztosította az észak-amerikai Cuban Railroad Co. számára. A törvény védői és ellenzői közötti viták a cukor- és vasútmonopóliumok közötti ellentmondásokat tükrözik. A törvény elsődlegesen a dolgozó osztályok, valamint a monopóliumok és a velük szövetséges burzsoázia közötti ellentmondásokat élezte ki. A monopóliumokat kiszolgáló köztársasági elnökök politikájával szemben Camagüey provinciában a La Chambelona elnevezésű liberális mozgalom bontakozott ki. Célja Menocal elnök újraválasztásának megakadályozása volt. Jelszavuk: „A Chambelona nem lesz konga" (vagyis táncmulatság) elszántságukat tükrözi. 1917-ben felkelést robbantottak ki. Vezérük Gustavo Caballero, a spanyolellenes függetlenségi háború veteránja a mozgalmat kiterjesztette Camagüeyból Las Villas és Oriente tartományra is. Hónapokig védekeztek a kormány szárazföldi és tengeri fegyveres erőivel szemben, végül Gustavo Caballero fogságba esésével és meggyilkolásával a mozgalom és a felkelés elbukott. A Tarafa-törvény ellenzői, akik a külföldi érdekek támogatásával szembeszálltak, a hazai tömegeket érintő kérdéseket figyelemre sem méltatták. A cukortermelési holtidőszakban a vasúttól is elbocsátották a munkásokat. Camagüeyban 1923 május végén a zafra (cukornádaratás) befejezésével 400 munkást bocsátottak el. Az éhbér és az éhezés mindennapos volt. A munkásvezérek ellen pedig a monopólium gyilkosokat bérelt fel. Vázquez Galego a továbbiakban Marx egy Engelshez írott levelét (1857, London) idézve elemzi a hadsereg jelentőségét a gazdasági fejlődésben. Camagüeyban, a Marx által írottakhoz hasonlóan, a hadsereg által alkalmazott iparosok bérezése és az üzemek szervezeti formája volt az alapja a bérmunka és a cukorfeldolgozó nagyüzemek (centrálok) kialakulásának. Továbbá a centrálok munkásai, az Antillákról behozott mezőgazdasági munkások mellett, nagyrészt a spanyol hadsereg 1898 utáni felszámolásával felszabadult eemberekből toborzódtak. A munka a hadsereg másfajta szerepét is bemutatja. 1917 és 1922 között az észak-amerikai tengerészek és katonák Camagüeyban vettek részt kiképzésben. Jelenlétük azonban más célt szolgált: a liberális felkelés idején a sztrájkoló munkások megfélemlítését, a centrálok érdekeinek védelmét. Az 1920-as évek körül a munkásmozgalom egyre nagyobb méreteket öltött. A tízes évek segélyző mozgalmai és gazdasági harca mellett most már az ideológiai harc is döntő szerephez jutott. A kubai munkásmozgalom vezető ereje a cukormunkások közül került ki, az ő helyzetük volt a legrosszabb. Bérük 1/3-a volt az észak-amerikai mezőgazdasági munkások bérének. 1910-ben, Carlos Loveirával az élen létrehozták a Camagüeyi Vasút Alkalmazottainak Kubai Szövetségét (Liga Cubana de Empleados de Ferrocarriles de Camagüey). Harcuk eredménye néhány kisebb horderejű szociális
