Századok – 1981
TÖRTÉNETI IRODALOM - Vosztocsnaja Jevropa v drevnosztyi i szrednevekovje (Ism.: Bartha Antal) 825/IV
827 TÖRTÉNETI IRODALOM alakulások, a tulajdonképpeni eredeti tendencia a Kijevi Oroszországban még all. századon túl is megmaradt. A kijevi orosz feudalizálódás Transzkaukáziávál és Közép-Ázsiával szoros kapcsolatban zajlott. Az orosz uralkodó osztály fejedelmével az élén, a föld és a földközösség közé ékelődött. A sarc - termény-járadék - szedése erőszakkal ment végbe, fokozatosan öltötte fel publikus-jogi alakját. A szerző megjegyzi, hogy az emberek feletti hatalom még nem jele a feudalizmusnak, de a kizsákmányolás már az osztályviszonyokról tanúskodik. A föld magántulajdona csak a nyugat-európai típusú feudalizmusnak az ismérve. Lényegüket illetően a moráviai viszonyok megegyeztek a kijeviekkel. A szláv népek körében megfigyelt jelenségek között kevés a nyugatiakkal párhuzamba állítható; az analógiák az iráni és a bizánci régiókba vezetnek. A szerző arra a felismerésre jut, hogy a feudalizmus genezisének eredeti sajátosságai a szláv népek körében, a szlávokat a társadalmi formációnak valamilyen sajátos kategóriájába utalják. Az átmeneti korszakról kialakított elmélet elégtelen, mert a kizsákmányolás, a társadalom osztályszerkezete nyilvánvaló. L. Havlik arra a következtetésre jutott, hogy a szlávok osztályrendje fejlődésének kezdeti típusa, alapvonásaiban az ázsiai termelőmódnak nevezett állapotra emlékeztet. A tanulmánynak az a következtetése, hogy a Meroving-korban befejeződött a feudalizmus genezise, problematikus. Az ázsiai termelő mód kérdéseit taglaló újabb marxista irodalom bemutatásából hiányzik Tőkei Ferenc kezdeményező művére való hivatkozás. M. V. Szverdlov érdekes tanulmánya a Kijevi Oroszországban kialakult adózás eredetét vette vizsgálat alá. Megállapítja, hogy az orosz danb az indoeurópai do, ad igéből származik. A kijevi orosz danb, amint azt a fogalom történeti etimológiája bizonyítja az önkéntes, kultikus ajándékozásból alakult át adózássá, sarccá. A 9—10. században a kazárok füstönként szedték az adót. A „füst" sokat vitatott fogalom, a régészet szerint a „füst" 10-20 m2 alapterületű ház volt, amelyikben kis család lakott. A vjaticsok mókus-, a drevljanok feketemenyét-prémmel adóztak a kazároknak, ami nem volt megterhelő. A vjaticsok és radimicsek „Scsljág ot pluga" nevű adót fizettek a kazároknak. Sokat vitatott probléma, hogy a nomád kazár állam eke után szedte volna az adót. A nyelvészek megállapítása szerint a „Scsljág" szónak nincs köze a kazárokhoz, nyugat-európai jövevény, és ritkán használt szó a keleti szlávban. Minden bizonnyal az óskandináv „skillingr" vagy az ószász „scilling" szavakból vette szláv alakját. A „plug", eke fogalom all. századból került alkalmazásra, visszavetítve a kazár időkre; azt jelentette a 11 —12. században, hogy az adózás egysége az ekealjnyi föld. Az eke utáni adózást ismerték az angolszászkori Angliában, nevezetesen a dán jog területén. Az adózásnak ez a módja a 10-11. századi Skandináviában ismeretlen volt. Normandiában frank hatásra jelent meg az eke utáni adózás. Az angolszász Anglia vonatkozásában nem világos az eke utáni adózásnak az eredete. Ismeretes, hogy 937-ben Ethelstan adózást adott Olav dán konungnak „skilling silfrs af plógi hverjum", ami szó szerint is megegyezik a kijevi orosz fogalommal, amit a 981 év alatti eseményekkel összefüggésben használ az orosz őskrónika. Szverdlov véleménye szerint skandináv zsoldosok és kereskedők hozhatták a kijevi Oroszországba ennek az adózásnak a hírét. M. F. Murjánov azt a kérdést feszegeti, hogy a nagy tekintélyű kijevi székesegyház, a „Tized Temploma" (Boldogasszony Templomának is nevezik), épülhetett-e pogány szentély és temető helyén, ahogyan azt a kiváló régész, M. K. Karger feltételezte. A szerző behatóan vizsgálta a bizánci egyház szakrális jogrendszerét, így arra felismerésre jutott, hogy a tömeges térítéseket kezdeményező Vladimir fejedelem nem építhette a „Tized Templomát" pogány szenthelyen, mert nemcsak a kereszténység szellemével került volna ellentétbe. I. Sz. Csicsunov nagy filológiai körültekintéssel írt tanulmánya Herakleiosz bizánci császár 624. évi, Perzsia elleni hadjáratával foglalkozik. Theophanesz (755-819 táján) Chronographia c. művében foglalkozik Herakleiosz császárnak 624. évi hadjáratával, amelyet II. Hoszroesz Parvez (590-628) perzsa uralkodó ellen indított. Ez a hadjárat gyakran szerepel a magyar őstörténeti irodalomban, ezért körülményeinek tisztázása történetírásunkat közvetlenül érinti. T. N. Dzsakszon az orosz—skandináv kapcsolatok történetének skandináv forrásait elemzi. Megállapítja, hogy a skandináv sagák megemlékeznek a kijevi szolgálatban állt normanokról. Olyan neveket ismernek, amelyek az orosz kútfőkben nem kaptak helyet. A sagák sztereotípiákban ismertetik a kijevi szolgálatba került normanok tetteit. A történetek a következő klisék szerint kerültek előadásra; 1. hogyan kell egy eseménynek történnie (világnézeti aspektus), 2. helyzetéhez méltóan hogyan kell a hősnek viselkednie (szituáció), 3. milyen szavakkal kell ismertetni a történetet és a hős viselkedését (stílus). A kijevi Oroszországban mindig jól fogadták a skandinávokat, és a kijevi
