Századok – 1981

TÖRTÉNETI IRODALOM - Vosztocsnaja Jevropa v drevnosztyi i szrednevekovje (Ism.: Bartha Antal) 825/IV

828 TÖRTÉNETI IRODALOM szolgálatra vállalkozó normanok számára a kijevi élet nagy esemény volt. A sagák sztereotípiái mögött valóságmag húzódik meg. E. A. Melnikova a kijevi szolgálatban álló normanok javadalmazásának kérdéseivel foglalkozik. Az Eimund-saga elmondja azt, hogyan alkudoztak a javadalmazásról azok a normanok, akik Jaroszláv kijevi fejedelem szolgálatába álltak. Az egyezkedés 12 hónapra szólt, harcosonként 1 eirir ezüstöt kötöttek ki. Ez megfelel 27 grammnak, kb. 1/8 márka, illetve 1/2 orosz grivna (1 grivna 51,19 gr.). Néha a skandinávok a meghódítottaktól járó sarcot követelték maguknak; Kijev bevételekor lakosonként 2 grivna ezüstöt követeltek sarc fejében. A normanok nem akartak naturális ellátás fejében szolgálni. A normanok általában nem követeltek magas értékű javadalmazást, egy viking hajó kapitányának a zsoldja 1,5 eirir ezüst volt. A Jaroszláwal alkudozó normanok megmondták, ha hadizsákmány van, fizess nekünk, ha ülünk, fizetségünk legyen kevesebb. M. V. Bibikov gondos filológiai munkán alapuló tanulmánya, a Kijevi Oroszország és Bizánc kapcsolatának aspektusaival foglalkozik, a kevéssé ismert bizánci kútfők alapján. A 12-13. századi bizánci kútfőkből kiviláglik, hogy a bizánci kormányzat három szinten építette ki kapcsolatát az oroszokkal. Ε három szintnek három eszmei aspektus felel meg. 1. A Kijevi Orszország a szkíta múlt örököse és ebben a minőségben hordozója annak az ősrégi ellentétnek, amelyik a görögöket a barbárokkal szembeállította. A „barbár" fogalom kettős jelentéssel rendelkezett. Semleges fogalomként egyszerűen azt jelentette, hogy nem hellén. Másik vonatkozásban értékelő fogalom volt; a barbárok megölik az idegeneket, becstelenek, istentagadók. 2. A Kijevi Oroszország a „legkeresztényibb" ország, a keresztény világ legfontosabb eleme, a pravoszlávia támasza, elszántan küzd a kun hódítókkal. A Kijevi Oroszország a latin kereszténységgel való szembesítésben a bizánci vüág részeként lép színre. Ezen a szinten a „barbár" azt jelenti, hogy „nem keresztény". 3. A kijevi orosz és a bizánci társadalmi fejlődés hasonlít egymásra, állapítják meg a bizánci auktorok. Az orosz fejedelmeket ugyanazokkal a titulusokkal illetik, amelyekkel a magyar, cseh és bolgár uralkodókat. A „tauroszkíta" (értsd: orosz) fejedelmek testvérharca a dinasztikus küzdelmek modelljeként szerepel a bizánci kútfőkben. De e modell forrását a bizánci belharcokban kell keresni. I. Manuel háborúinak ismertetésekor az oroszok és a magyarok együtt szerepelnek Bizánc ellenségeiként, akiket a félelmetes császár kardja féken tart. Α. V. Nazarenko a magyar-orosz történeti kapcsolatok egyik érdekes témáját, a magyarországi orosz Márka problémáját veszi szemügyre. Az orosz „Marchia" jelentésének meghatározása komoly nehézségekbe ütközik. Bár nem vitás, hogy a középkori Magyarországon éltek oroszok, de településeik nem képeztek területi egységet, Márkát. Fel lehetne tételezni, hogy a Kárpátok valamelyik vegyes, magyar-orosz lakosságú körzete volt az orosz Márka. Ezt a feltevést azonban még úgy sem lehet megerősíteni, ha az orosz Marchia a magyar oklevelekben Confinium néven is feltűnik. Α. V. Nazarenko egyetért Györffy György véleményével, aki szerint „Dux Ruizorum"=„dux exercitusregis", amelyik orosz fegyveresekből került ki. V. T. Pasuto is nagyra értékeli Györffy György eredményeit az orosz Márka meghatározásában. Ö azonban nem utasítja el azt a lehetőséget sem, hogy a kérdéses fogalom mégiscsak vonatkozhatott területre is. Nazarenko arra a következtetésre jut, hogy 1127-ban, amikor Konrád salzburgi érsek követet küldött a magyar királyhoz, akkor a „marchia Rutenorum" a magyar királyság egyik területét jelentette. Úgy gondolja, hogy ez a közigazgatási egység a Duna —Száva közén volt, ahol a szávaszentdemeteri pravoszláv monostor állt. Érdekes ugyanis, hogy a halicsi-volhiniai orosz fejedelmek nagy adományokban részesítették ezt a monostort. A gyanút az kelti fel, hogy ha az adományok csupán politikai érdekből, figyelmességből történtek, akkor miért éppen ezt a távoli és kiváló érdemeket felmutatni nem tudó monostort támogatták a halicsi-volhiniai fejedelmek? Nazarenko úgy következtet, hogy az orosz Márka ügyét a tisztán elméleti feltevésekből sikerül áttenni a megalapozott feltevések kategóriájába. Bertényi Iván az ELTE Bölcsészettudományi Karának docense azt elemzi tanulmányában, hogyan alakult Magyarország helyzete a tatárjárás után. Megállapítja, hogy a tatár pusztítás nem volt totális, IV. Béla a tatárjárás után jelentős katonai erővel rendelkezett. Babenberg! Frigyes a neki elzálogosított nyugati területeket megpróbálta fegyverrel megtartani. Próbálkozásait a magyar seregek sikerrel verték vissza. IV. Béla 1243-ban Zárát akarta Magyarországhoz csatolni. Rokonához, a lengyel Boleszlóhoz magyar segélyhadakat küldött. Ε hadjárattal hídfőállást akart biztosítani magának Galícia megtámadásához. Meglehet, hogy e lengyelországi hadjárattal egyidőben (1243-44) sereget küldött Galícia ellen is, Rosztiszláv Mihajlovics közreműködésével. Nem világos, hogy a Rosztiszláv - IV. Béla