Századok – 1981
KÖZLEMÉNYEK - Szirtes I. János: Az osztrák államszerződés története 799/IV
AZ OSZTRÁK ÁLLAMSZERZŐDÉS TÖRTÉNETE 817 konferenciát javasolt a kérdésben. A szovjet kormány április 9-én tájékoztatta a három nyugati nagyhatalmat a meghívásról, és kifejezte reményét, hogy a látogatás eredményeként megoldódik az osztrák kérdés. Az osztrák kancellár vezette delegáció április 12—15. között tartózkodott a szovjet fővárosban. A tárgyalások legfontosabb témája Ausztriának a függetlenség kivívása utáni helyzete volt. Raab kancellár március 20-i beszédét pontosítva kijelentette, hogy a katonai tömböktől való távolmaradást és a külföldi támaszpontok létesítésének tilalmát a parlament deklarálni fogja. A szovjet fél az elképzelést helyeselte, és ebben az esetben nem tartotta szükségesnek a kérdés államszerződési cikkelyben való megerősítését. A nyilatkozat tartalmára vonatkozóan az osztrák fél először a tömböktől való távolmaradást helyezte előtérbe, és felsorolta annak ismérveit. Molotov erre azt válaszolta: ha a javaslat a semlegességet tartalmazza, akkor ezt a fogalmat is kellene használni.39 Rövid eszmecsere után az osztrák delegáció svájci mintájú semlegességet javasolt, és ezáltal a kérdés megoldódott. Lényeges eredményt hozott a moszkvai tárgyalás gazdasági téren is: a Szovjetunió felajánlotta, hogy a 35. cikkely alapján meglevő olajipari tulajdonjogát is hajlandó Ausztriára átruházni. Egyetértés született a külföldi katonaság kivonásáról is. Erre a Szovjetunió az államszerződés életbeléptetésétől számított hathónapos határidőt javasolt, majd a felek három hónapban — de legkésőbb 1955. december 31-ig — állapodtak abban meg. A tárgyalások eredményét az április 15-i Moszkvai Deklarációban rögzítették.4 0 A szovjet külügyminisztérium a szovjet-osztrák tárgyalások alapján már április 19-én azt javasolta a három nyugati külügyminiszternek, hogy az államszerződés ügyében külügyminiszteri konferencia jöjjön össze, a Nyugat április 22-i válasza azonban csak nagyköveti tárgyalásokat tartott szükségesnek. Bár a Szovjetunió április 26-i jegyzéke ezt nem tartotta lényegesnek, az ügy érdekében egyetértett összehívásával. Az 1955. május 2-12. között ülésező nagyköveti konferencián a nyugati fél a külföldi katonák végső kivonásának Moszkvai Deklarációban foglalt időpontját túl korainak látta, ezért francia javaslatra az egyezménybe nem pontosan meghatározott időpont került, hanem az a megfogalmazás, hogy „lehetőleg 1955. december 31-ig". Vita nélkül kikerült a szerződésből a külföldi személyek visszatelepítésének kérdése, valamint az osztrák hadsereg létszámkorlátozása is. Ismét ellentétek bontakoztak ki a 35. cikkely körül, amelyet a Nyugat meg akart változtatni. Végül is a Moszkvai Deklaráció idevágó részeinek az államszerződés mellékletekénti beiktatása, valamint a volt német tulajdon külföldieknek történő eladási tilalmának az olajmezőkre való korlátozása megoldotta a problémát. A nagyköveti konferencia 12-én befejezte munkáját. Két nappal később összeült a külügyminiszteri értekezlet, amely Figl osztrák külügyminiszter javaslatára kiiktatta a szerződés bevezetőjéből a részleges felelősséget a háború viseléséért. Molotov javaslatára pedig tudomásul vette Ausztria függetlensége visszanyerése után vállalt státusát, a nemzetközi jogi érvényű, svájci semlegességet, és elfogadta az államszerződés szövegét, amelyet 15-én írtak alá. Az Osztrák Államszerződés 1955. július 27-én, a francia ratifikációs okmány letétbe helyezésével lépett életbe. A külföldi katonaságot előbb a franciák, 39 Sven Allard: Diplomat in Wien, Köln, 1965. 187. ""Pravda, 1955. IV. 16. 11 Századok 1981/4
