Századok – 1981
KÖZLEMÉNYEK - Szirtes I. János: Az osztrák államszerződés története 799/IV
AZ OSZTRÁK ÁLLAMSZERZŐDÉS TÖRTÉNETE 809 „az erő próbakövének a tárgyává" vált.2 6 Az osztrák fél jól látta a Truman-doktrinában számára leselkedő veszélyeket, ezért azt javasolta a nyugati partnereknek, hogy rugalmasabb álláspontot képviseljenek, és engedjenek a szovjet követelésnek. A hidegháború jegyében azonban ezt elutasították, olyannyira, hogy Marshall amerikai külügyminiszter a Szovjetuniót a kérdés ENSZ elé vitelével fenyegette. A moszkvai konferencia végül is Molotov javaslatára létrehozta a bécsi székhelyű Négyhatalmi Bizottságot és az időközben 53 cikkelyre módosult tervezetből — a korábbi állapothoz képest érdemi előrehaladás nélkül - 34-et elfogadtak. A Négyhatalmi Bizottság 1947. május 12.—október 11. között 85 ülést tartott — érdemi előrehaladás nélkül. Az ülésszak egyetlen említésre méltó eseménye az a francia javaslat volt, amely a holtpontra jutott tárgyalásokat a német tulajdon értelmezésének módosításával kívánta elérni. A kezdeményezés azonban három nappal a bizottság ülésének berekesztése előtt hangzott el, így nem járt konkrét eredménnyel. Az előadójáról, Cherrière francia tábornokról elnevezett terv módosított formája csupán később, a londoni külügyminiszteri értekezlet során (1947. XI. 25.-XII. 15.) játszott szerepet. A Cherrière-terv osztrák elképzelésre vezethető vissza. Kiindulópontjait Renner köztársasági elnöknek a szocialista párt napilapjában, az Arbeiter Zeitungban májusban S. G. álnéven megjelent négy cikke képezte. Renner állami kölcsönökből javasolta a német tulajdont visszavásárolni, öt évre Angliának fát, Franciaországnak áruszállítást és a Szovjetuniónak olajat helyezett kilátásba. A megváltott német tulajdont Renner államosítani kívánta, és garantálni akarta, hogy az többé külföldi kézbe nem kerül.2 7 Cherrière az osztrák kormánnyal egyeztetve 2 8 a londoni külügyminiszteri értekezleten — amelyen az osztrák kérdés első napirendi pontként szerepelt — november 27-én terjesztette be javaslatát. Ennek alapján a Szovjetunió az olajbányászat 58%-át harminc évre kapta volna meg, bizonyos dunahajózási berendezések birtokában maradtak volna, és a többi német tulajdon fejében, hét éven belül 100 millió dollár értékű árut szállított volna neki Ausztria. A terv szándékosan alacsony számadatokkal dolgozott annak az érdekében, hogy a várt magasabb szovjet követeléseknek engedni lehessen. A szovjet fél december 17-én közölte, hogy a terv alapján lehetőséget lát a kérdés megoldására, és a miniszterhelyettesi szintű tárgyalások folytatását javasolta. A külügyminiszterhelyettesi tanácskozásra (London, 1948. II. 20.-V. 6.) a Szovjetunió javaslatot nyújtott be, amely nyolc pontban foglalta össze az elképzeléseket. Ezek szerint az olajbányászat 66%-a és a hajózási társaság 25%-a maradt volna szovjet tulajdonban, ezenkívül 200 millió dolláros megváltási összeget két éven belül konvertibilis valutában kell számára kifizetni. A tárgyalások során a szovjet delegáció jelentős gazdasági engedményeket tett: lemondott a hajótársasági részvényekről, és a megváltási összeget 150 millióra, kifizetési idejét pedig hat évre módosította. A gazdasági kérdések mellett politikai engedményekre is sor került. Jugoszlávia 1948. április 26-án jegyzéket nyújtott be, amelyben területi követelését 680 km2-re korlátozta. Az amerikai fődelegátus Marshall külügyminiszternek küldött jelentésében ezt messzemenő engedménynek tekintette, és nem a tartalmát tartotta megfontolandónak, li E. N. Novoszelcev: Vnyesnyaja palityika Avsztrüü, Moszkva, 1962. 11. 2 7 Arbeiter Zeitung, 1947. V. 17, 18, 21. 2 'FRUS 1947.2. kötet, 586.
