Századok – 1981
KÖZLEMÉNYEK - Szirtes I. János: Az osztrák államszerződés története 799/IV
Szirtes I. János: AZ OSZTRÁK ÁLLAMSZERZŐDÉS TÖRTÉNETE A fasiszta Németország csapatai 1938. március 12-én megkezdték bevonulásukat Ausztriába és az Anschluss nyomán az ország hét évre eltűnt Európa politikai térképéről. Ausztria a hitleri nemzetiszocializmus első áldozatává vált, azonban ezt a tényt a polgári kormányok zöme nem akarta tudomásul venni. Abban az időben csupán egyetlen nagyhatalom, a Szovjetunió minősítette a lépést agressziónak, olyan katonai lépésnek, amely Ausztria politikai, gazdasági és kulturális önállóságát erőszakosan megszüntette.1 A tőkés országok közvéleménye elítélte az Anschlusst, a hivatalos angol és francia reagálásban azonban ez nem tükröződött. Mindkét ország berlini nagykövete már március 12-én jegyzéket nyújtott át a német külügyminisztériumban, amelyben azonban nem az Anschluss ténye, hanem csupán annak módja ellen tiltakoztak.2 Chamberlain angol miniszterelnök március 14-i parlamenti beszédében már arról szólt, hogy országa a jegyzékkel eleget tett kötelességének. Az angol és francia magatartás felemás jellege és az USA tiltakozásának hiánya valójában még a nemzetközi jogi helyzettel sem volt összeegyeztethető, hiszen nemcsak a Párizs környéki békeszerződések: a versailles-i 80. és a St. Germain-i 88. cikkely (a német határok, illetve Ausztria függetlenségének megváltoztathatatlansága) megszegéséről volt szó, hanem a Népszövetség 10. cikkelyének (a tagállamok területi sérthetetlenségének védelme) a mellőzéséről is. A Népszövetségben csupán Mexikó (1938. III. 19.), Chile (V. 11.), Spanyolország (X. 19.) és a Szovjetunió (XI. 21.) emelték fel Ausztria érdekében hangjukat. A szovjet kormány már a népszövetségi felszólalást megelőzően, első országként (nyugati tanulmányok mindig Mexikót emelik ki), március 17-én hangoztatta, hogy az Anschluss Hitlernek csak az első ilyen lépése, és továbbiak is várhatóak, ezért az érdekelt felek tárgyalását és konkrét ellenlépések kidolgozását javasolta. A nyugati hatalmak azonban ebben az esetben is a Szovjetunió elleni stratégiájuk részeként kezelték Németország-politikájukat. Ausztria „eltűnését" ez a politika már bekalkulálta, és a kommunizmus ehe η irányuló német lépések érdekében elutasították a Szovjetunió javaslatát. A fennálló helyzet elismeréseként a Szovjetunió és Írország kivételével a bécsi diplomáciai képviseleteiket konzulátusokká alakították át. Az Anschluss és Ausztria kérdése ezek után másfél évig teljes feledésbe merült. 1 Litvinov szovjet külügyi népbiztos 1938. III. 17-i sajtónyilatkozata, Izvesztyija, 1938. III. 18. 2 Documents on British Foreign Policy 1919-1939, harmadik sorozat, elsó' kötet, London, 1949. 24- 25.
