Századok – 1981
KÖZLEMÉNYEK - Szirtes I. János: Az osztrák államszerződés története 799/IV
800 SZIRTES I. JÁNOS Az államszerződés tárgyalásához vezető út Lengyelország megszállása után Ausztria kérdése időnként megemlítésre került. Az angol miniszterelnök például 1939 szeptemberében arról beszélt, hogy a kis államok elleni igazságtalanságokat jóvá kell tenni, és közben Ausztriáról is szólt. A belga király és a holland királynő közvetítési javaslatára való francia reagálás is hasonló megfogalmazást tartalmazott. Jellemző, hogy egyik szóban forgó szöveg sem említi Ausztria állami létének a visszaállítását. Guariglia párizsi olasz nagykövet jelentéséből tudjuk, hogy a homályos fejtegetés ténye nem véletlen: az Osztrák Köztársaság újraalakítását sem az angol, sem pedig a francia kormány sem tartotta szükségesnek. Sőt, a londoni olasz nagykövet, Bastianini jelentéséből az is kiderül, hogy az angol kormány már 1939 novemberében arra gondolt: Ausztriát majd be fogják vonni egy közép-európai föderációs rendszerbe.3 Ez a gondolat egyébként végigköveti a tőkés részről egyedül aktív Anglia Ausztria-elképzeléseit. Churchill 1940. november 9-i Mansion House-i beszéde — amelyet az Osztrák Köztársaság függetlensége helyreállítását dokumentáló első hivatalos angol állásfoglalásként szoktak tekinteni —4 szintén nem tartalmazta azt, amit beleértelmeztek. Churchill megfogalmazása a föderációra, nem pedig az önállóságra irányult, amint azt a Moszkvai Memorandum előkészítésére készült, később ismertetendő angol külügyi akták is alátámasztják. Az Osztrák Köztársaság visszaállítására első ízben Sztálin tett javaslatot 1941. december 16-án Eden angol külügyminiszternek, és megjegyezte azt is, hogy a Szovjetunió az 1937. évi határok helyreállítására gondol.5 Az Anschluss óta ez volt az első határozott állásfoglalás Ausztria jövőjét illetően. A szövetséges hatalmak első közös osztrák témájú nyilatkozatának előkészítése szempontjából lényeges mozzanat, hogy 1942. július 28-án Hull amerikai, szeptember 10-én pedig Eden angol külügyminiszter nyilatkozatban csatlakoztak a szovjet állásponthoz, és kormányuk nevében bejelentették, hogy az Anschlusst nem ismerik el. Az 1943. november 1-én nyilvánosságra hozott Nyilatkozat Ausztriáról (Moszkvai Memorandum) című dokumentum a szövetséges hatalmak első közös állásfoglalása volt. A szovjet, angol és amerikai külügyminiszter aláírását viselő nyilatkozat megállapítja, hogy Ausztria Hitler támadó politikájának az első áldozatává vált, ezért fel kell szabadítani. A három nagyhatalom az Anschlusst érvénytelennek tekintette, szabad, független, politikai és gazdasági biztonságban élő Ausztriát kívánt. A nyilatkozat végül arra emlékeztet, hogy a hitleri Németország háborújában való részvétel felelősséggel is jár, amelynek mértéke attól függ, hogy Ausztria mennyire járul hozzá saját felszabadításához.6 Az osztrák kormány a Moszkvai Memorandumot négy külpolitikai alapdokumentuma egyikének tekinti. Joggal, hiszen a dokumentum a Második Osztrák Köztársaság alapító okirata. A Memorandum tartalma az államszerződés tárgyalásakor olyan jelentős 3I Documenti Diplomatici Italiani 1939-1943, kilencedik sorozat, második kötet, Róma, 1957, 214. és 405. 4 Ld. például Österreich und Europa, Graz, 1965. 583. 5 Anthony Eden: The Eden Memoirs: The Reckoning, 2. kötet, London, 1965. 289-290. 6Vnyesnyaja palityika Szayjetszkogo Szajuza ν period otyecsesztvennoj vajnii, I. kötet, Moszkva, 1946. 416.
